Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

oltóDer 27-én, cstttört8kSn, P34 344. országos fllés 1898. dás a két alkudozó fél közt nincsen. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! hal- és szélső baloldalon.) Az első feltétel tehát nem teljesült, a második feltétel, nem szükséges magyarázni, szintén nem teljesült, mert hiszen a bizottság letárgyalta ugyan a.kiegyezési javaslatok komplexumát, de a ház még azok tárgyalásába nem fogott. A harmadik feltétel az, hogyha mind ez be nem következik, akkor az önálló rendelkezési javaslatokkal álljon elő a kormány, nemcsak nem teljesíti ezt a feltételt, hanem erre vonatkozólag egyenesen titkolódzik. Napok és hetek óta igyekszik az ellenzék a kormányt arra szorítani, hogy ezen tervét legalább az országgal közölje, és a kormány mereven hallgat. Micsoda eljárás ez ? Lehet-e t?X máskép jellemezni, mint azzal, hogy ideáll közibénk egy erőszakos ember és megalázza és porba tiporja a magyar törvényhozás méltóságát és tekintélyét. (Élénk helyslés bal- és szélső baloldalon.) És mikor mi lépésről-lépésre akarjuk a kormányt még azáltal is, hogy napirendi javaslatait nem fogadjuk el, rákényszeríteni arra, hogy ne csak nyilatkozzék, hanem a mi fő, hogy miután a feltételek nem teljesültek, Magyarország közgazdasági életének önállóságát megvalósítsa, akkor a kormány kitér ez elől. Mi hát a mi küzdelmünk egyéb, mint az, hogy egy erőszakos ember által porbasujtott törvényhozási tekintélyt fel akarunk a porból emelni; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mi a mi küzdelmünk egyéb, mint hogy restaurálni akarjuk a magyar törvényhozás méltóságát és tekintélyét. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mikor mi ezt a küzdelmet sok fáradtsággal folytatjuk, akkor nem teszünk egyebet, mint hogy a t. házat fel akarjak szabadítani egy önkéntes szolgaság szégyenéből. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És erre más feleletet nem hallottunk ezideig, mint a túloldal egy vezérszónokától azt, hogyha a titkot a kormány elárulja, akkor azt az ellenség is megtudja. Vájjon kit és mit értett a t. vezérszónok ár ellenség alatt? Remélem nem a magyarok hazáját értette; mert annyira talán még most sem vagyunk, hogy nyilvánosan bevallják, mintha a kormány saját hazájának ellensége volna. (Felkiáltások balfelől: De úgy van!) Kit értett tehát? Mindenesetre az alkudozó felet, tehát az osztrákokat. Úgy, de tudjuk, hogy részint Isehlben, részint Budapesten, részint Bécsben, s nem tudom még hol, a kormányok egymás közt saját hivatalos kijelentéseik szerint megállapodásra jutottak. A titkot tehát ismeri az ellenség, ennélfogva az az argumentáczió, hogy azért nem árúihatja el, nehogy az ellenség megtudja, egész mértékben elesik. (Igás! Úgy van! a szélső báloldalon.) Mégis fenmarad ebből az argumentációból valami; kijelentése a többség vezérszónokának, kinek úgy tudom, az épen politikai rendszerben igen jelentékeny súlya van, értem Pulszky Ágost urat, azt mondta Ausztriáról, hogy az nekünk ellenségünk. Ennek, t. ház, súlya van; én elismerem, hogy ebben igaza van. Közel 400 esztendő történetének igen sok szomorú napja bizonyítja, hogy valóban ellenségünk. DQ miután a mai hivatalos körökben divattá vált a történelem nagy tanúságait a lehetőségig rongyokká tépni, . . . Thaly Kálmán: És meghamisítani! Bartha Miklős: . . . ennélfogva én ezen tanúságokra nem hivatkozom. Hivatkozom egyszerűen a kiegyezésnél észlelt tényekre (Halljuk!) Mit bizonyítanak ezek, és mindenekelőtt kivel állunk szemben? Látjuk Ausztriát annyi pártra szakadozva, hogy azoknak szere, száma sincs. Látjuk Ausztriában az állami felbomlásnak igen sok és veszétyes tüneteit lépten és nyomon. Úgy néz ki az az egész államszerkezet, mintha golyóbisokra volna építve, és mintha azok a golyók valamennyien kigurulni igyekeznének az épület alól, hogy mindegyik valahol egyebütt találja nieer a maga természetes fajsúlyának a helyét. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Látjuk Ausztriában a német, a lengyel, a délszláv, a cseh eszméknek zűrzavarát és ádáz harczát. A dezorganizácziónak összes tüneteit látjuk Ausztriában. Ezelőtt Ausztriát szerették geográfiai fogalomnak nevezni, ma nem egészen helytelenül nevezik el jegyzőkönyvi fogalomnak a diplomácziai tárgyalások mezején. Mit tapasztalunk még Ausztriában? Ugyan hol is van már Ausztria? Megtaláljuk-e Lengyelországban, megtaláljuk-e Csehországban, megtaláljuk-e a Délvidéken, vagy Bécsben? Nem! Mindenütt találunk lengyel embert, találunk cseh embert, szlovén embert vagy német embert, de osztrák atyafit, a szónak azon fenséges államethikai értelmében, a mint mi magyarok a hazafiságot felfogjuk, úgy hogy a hazának meleg szeretete minden egyes polgár szívét egész mértékben áthassa és közös érzület alakuljon annak a nemzetnek a múltja, hagyománya, jelenje, jövendője és összes érdekei körűi, ilyen osztrák hazafiságot nem találunk. (Igaz! Úgy van! a balés szélső báloldalon.) Miért? Mert azok az erőviszonyok, a melyek államképzésre és államfentartásra szoktak mindig a közéletben fordíttatni, ott lassan-lassan megromoltak a tartományi élet keretében és egész mértékben ethikai alakot öltöttek. És daczára ezen — mondhatom — veszélyes tünettí disszolucziónak, mit tapasztalunk mégis Ausztriában ? Azt tapasztaljuk, hogy van az érzelmeknek egy nagy egysége ott, a mely kivétel nélkül, vallás, nemzetiségi és tartományi különbség nélkül mindenkit egész mértékben áthat és ez: a gyűlölet Magyarország ellen, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.)Jipgy