Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

332 344. országos ülés 1898, oitól>er 27-én, csüt8rtSk8n» felfüggesztheti az ország, vám- és kereskedelmi szövetséget köthet Ausztriával, de nagyon óvatosan, pontról-pontra, tárgyról-tárgyra, a legnagyobb részletességgel, mondhatnám majdnem idegesen gondoskodott az ország arról, hogy minő alkotmányos módozatok} szerint lehet azonban megkötni ezen kereskedelmi- és vámszövetséget. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És mikor a törvény ezt az ügyet letárgyalja, végzi a 68. §-szal ekként (olvassa): »Magában értetődik, hogy ha és a mennyiben a fentebb 58—67. §-szokban elsorolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja és minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.« Már most, t. ház, itt egy kis figyelmet kérek, mert a kontroverzia köztünk ennek a paragrafusnak az. értelmezésében rejlik. (Ügy van! Halljuk! balfélól.) A kontroverzia abban van, hogy mi máskép értelmezzük az ország önrendelkezési jogát, mint a miképen — több elejtett nyilatkozatból következtetem — a kormány értelmezi. Hogy ez a kontroverzia világossá legyen, fel kell említenem, hogy így levén felemlítve: »ha az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési joga stb. áll elő«, itt szembe van állítva a vámszövetség az ország önálló intézkedési jogával. Egy logikai formalát használva: Yagy van vámszövetség és akkor nincsen önálló rendelkezési jog, igaz ez? (FélMáltások szélső baloldalon: Igaz!) ismétlem: ha vámszövetség van, akkor nincsen önrendelkezési jog, mert ebbe más is bele szól, — igaz ez, t. ház? (Felkiáltások bálfelöl: Igás! Ügy van!) Ivánka Oszkár: A miniszterelnök nem érti! (Zaj.) Bartha Miklós : Ha ez így^ van, akkor ugyanezeket a szavakat megfordítva, szintén igaz az is, hogyha van önrendelkezési jog, akkor nincsen vámszövetség. (Igás Úgy van! balfelől. Mozgás jóbbfelól.) Folytatom tovább. Kontroverziára adhat alkalmat az is, hogy a vámszövetség. . . (A miniszterelnök elhagyja a termet. Mozgás ba>felöl.) Nagyon sajnálom, hogy a miniszterelnök úr eltávozik; éu még mindig felteszem Magyarország miniszterelnökről, hogyha ezen liontroverz kérdésről felvilágosíttatik a logikának teljes súlyával biró okoskodással: akkor megváltoztatja nézetét. Nagyon sajnálom tehát, hogy épen okoskodásom fonalának közepén látta szükségesnek eltávozni a háztól. (Mozgás balfélól.) De azért folytatom. Ha önálló rendelkezési joga van Magyarországnak, akkor nincs vámszövetség. És mi a vámszövefség? Ne vitatkozzunk felette, t. ház! Az 1867:XVI. törvényczikkL czíme(IM#ttk.'IiaHjuk !) szigorúan körülírja, hogy mi a vámszövetaég, mikor ezt mondja: » Mindkét fél államterülete a szöyetség idejére és annak értelmében egy vámés kereskedelmi területet képez, melyet egy közös vámhatár vesz körül.« Világos tehát, t. ház, hogy a vámszövetség a törvény félremagyarázhatlan rendelkezése értelmében nem egyéb, mint közös vámterület. Már most a logikai formulából vegyük ki a vámszövetséget és tegyük helyébe azt a jelentőséget, a melyet neki a törvény adott, tudniillik a közös vámterületet, akkor a formula igy fog hangzani: Vagy van közös vámterület és akkor nincsen önrendelkezési jog, vagy van önrendelkezési jog és akkor nincsen közös vámterület. (Élénk helyeslés és tetszés balfélól.) Mi van akkor egy országban, ha nincsen közös vámterület? Miután a közös vámterület vámunió, micsoda viszony és állapot áll elő, ha nincsen unió? Annak az ellenkezője a különválás. A közönségnek ellentéte az önállóság, a közös vámterület ellentéte az önálló vámterület. (Igaz ! Úgy van! balfeWl.) Ha ez nem így volna, akkor annak a férfiúnak az a világtörténelmi erkölcsi integritása, a melyet nagy életével magának megszerzett — Deák Ferenczet értem ezen férfiú alatt — súlytalan volna. Méltóztassék megfontolni, hogy Deák Ferencz az 1848-iki időt megelőző időben, úgy mint az akkori többségben levő ellenzék egyik kiváló vezérférfia, állandóan és híven a perszonálunió hive volt. Azt is méltóztassanak megfontolni, hogy miniszter korában, 1848-ban, szintén a perszonálunió hive volt. És tovább követve az ő nagy életének folyását, 1861-ben, mikor szerkesztette a világirodalom azon halhatatlan remekeit, az ő két feliratát, akkor is annyira a perszonálunió hive volt, hogy kész volt az országgyűlés feloszlatásáig menni, kész volt tehát hazáját a bizonytalanságok összes veszélyeinek kitenni és mégsem mondott le a perszonálunió álláspontjáról. És csak 1866-ban, az alkudozások alkalmával állt reá a reálunió terére vagy mivel a koronánál többet kivívni nem sikerült, vagy mivel gyengülni látta a nemzet ellenállási képességét. De, t. ház, vájjon Deák Ferencz és az ő akkori követői, hívei és gárdája a reálunió állapotát abszolúte helyesnek tekinhették-e Magyarországra nézve? Nem feltevésekből beszélek, itt is a törvényt veszem a kezembe. Én a törvénynyel tudom bebizonyítani, hogy sem Deák Ferencz, sem akkori követői abszolúte helyesnek a reálunió állapotát Magyarországra nézve nem tekintették. Miért? Méltóztassanak az 1867. évi XII. törvényczikket elolvasni. A reálunió állapota ezen törvényczikkben súlyos feltételhez van kötve. Már pedig a minek megvalósítását, fennállását