Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-344
330 8 *** ors**gos fllés 1898. október 27-én, csütörtökön. a nemzet függetlenségéért, önállóságáért, szabadságáért való küzdelemtől. Ezt önök okozák, ez az önök műve, ez az önök mestersége. A mikor majd ki fog halni a nemzetből az önérzet, annak tudata, hogy e hazát, melyet őseink vérrel szereztek az utódoknak fenn kell tartani és meg kell védeni. (Élénk éljenzés és helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Egy indítványt is vagyok bátor beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) A lapokban olvastam és elkezdenek vele bennünket ijesztem : Majd ad nektek a nemzet közvéleménye, milyen sürgős most például a városok és községek javára előirányzott kártérítés a regálé-veszteségekért. Vagy harmincz előkészített dolog áll most a képviselőház előtt. Annyira szükséges most az időt eltölteni ? Azért mondom hiába eltölteni, mert arra ne számítsanak, hogy az indemnityhez hozzájussanak. Azt ma nyíltan, őszintén, világosan megmondjuk, hogy azt meg nem fogják kapni. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) Mi küzdeni fogunk ezért minden megengedett eszközzel. Ezért most még kellő időben javaslom azt, fordítsuk ezt az időt haszonhajtó munkára, hogy a készen levő törvényjavaslatok közül egyik vagy másik letárgyalható legyen. Ugyanezért a magam és több társam nevében a következő indítványt terjesztem elő (oltassa): A mennyiben akár Gajáry Géza, akár Örley Kálmán képviselő urak módosítványai elfogadtatnának, mondja ki a ház, hogy az 1899. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyalását felfüggeszti és e helyett a pénzügyminiszter úr által a magyarországi városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmének ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását a legközelebbi hétköznapra kitűzi.« Gajáry Géza: Hiszen azt nem lehet végrehajtani indemnity nélkül! Barabás Béla: »A mennyiben az utóbbi törvényjavaslatot, a pénzügyi bizottság le nem tárgyalta volna, az megsürgetendő és jelentésének mielőbbi beadására felhívandó.« (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen indítványomnak előterjesztése után nincs más hátra, mint újólag hangsúlyozni azt a nagy bizalmatlanságot, a melylyel nemcsak én, hanem az összes ellenzék, egyetlen egy szál ember kivételével sem, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hozzácsatlakozik ahhoz a törekvéshez, hogy báró Bánffy Dezső ne érje el 1898. deczember 31-éig azokat az eszközöket, a melyekkel tovább kormányozhasson. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Mi méghaj lünk a koronás királyunk alkotmányos érzülete előtt, ki ha látni fogja, hogy a nemzet bizalmát báróBánffy Dezső nem birja, (Felkiáltások a jobbóldalon: De birja! A bal- és szélső baloldalon: Mungók! Mungók!) és őt arról a székről eltávolítani fogja. Ez. a törekvés nekünk kötelességünk, mert a mi hátunk mege t még a kormánypárti gondolkozású emberek is ott állanak, de nem merik felfogásukat nyilvä nítani. (Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) A mi hátunk megett ott áll az a tudat, előttüuk a kötelesség és a jelszó: Most, vagy soha! (Hosszantartó, zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Birtha Miklós! Bartha Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Vannak szerencsétlen kezű emberek, a kiknek a kezében minden rosszul üt ki, a mihez csak nyúlnak. Ha gyaluláshoz fogr nak, akkor úgy elgyalulják a kezükben levő anyagot, hogy az alkatrészeket soha többé összeilleszteni nem lehet; ha kőmivesek, akkor olyan bolthajtást építenek, a mely a kezük alatt feltétlenül össze fog omolni; ha üveget vesznek a kezükbe, darabokra törik az üveg. És az a szokás >k az ilyen szerencsétlen kezű embereknek, hogy elkövetett hibájukat mindig másra fogják. Ilyen szerencsétlen keze van a magyar kormánynak is. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Készen vau a kiegyezési javaslatok egész komplexuma, a bizottságok letárgyalták; készen van az ország költségvetése, a bizottságok által letárgyalva és a kormány nem ezen egészen sürgős természetű és fontos törvényjavaslatokkal jön a ház elé, hogy kikérje a háznak bírálatát, ellenőrzését és jóváhagyását, hanem a helyett jön az indemnitással. Lehet e a kormány rendszerére és taktikájára nézve ennél szerencsétlenebb fogás? Hiszen, t. ház, még két és fél hónap választ el az 1899. évtől és mégis a kormány már most kéri a maga számára az indemnitást. Többen kifejtették az előttem szólt képviselő urak közül, hogy a helyes eljárás csak az lehetett volna, hogy megkezdjük a költségvetés tárgyalását, és ha a kormány látja, hogy bárminő nehézségek miatt ezen költségvetés letárgyalása ezen évben nem sikerűi, no hát akkor mikor már látja, hogy kifogy az időből, előterjeszti az indemnitási javaslatot. Ilyen eljárás mellett, — ha egyéb súlyos botlásokat nem követel el, — épen úgy számíthatott volna a kormány az indemnitás gyors keresztülvitelére, mint a hogy megtörtént ez a
