Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

844. orssigoe Kés 1898. október -27-én, 08öt5rt5k8n. 329 a parlamentarizmust. (Egy hang a szélső baloldalon: A mi nincs!) Legyen így. De azt kérdem én, melyik nagyobb veszedelem; a parlamentarizmus veszélyeztetése, vagy az ország érdekeinek veszélyeztetése? (Helyeslés a szélső báloldalon.) Nagy különbség van a kettő között. Önök a parlamentarizmus köpenye alatt az ország érdekét veszélyeztetik. (Élénk helyeslés a bal és szélső báloldalon.) A parlamentarizmusnak díszes tógája alatt rendetlen állami szervezet, az éhes gyomor, a satnya lélek és a romlott erkölcs lakik. Ez a parlamentarizmus nem méltó arra, hogy koczkáztassuk érte az országnak jólétét és azt mondom én, inkább legyen az én hazám boldog, inkábli érje el államunk, országunk az anyagi jólét egy magas fokát, nekem az a sallang, a parlamentarizmus dísze nem kell, a mely alatt éhezünk. (Igazi Úgy van! a bál- és szélső baldalon.) Azért, t. képviselőház, parlamentarizmus ide, parlamentarizmus oda, én abból nem élek meg, a tisztességnek határai között nem veszélyeztetjük a parlamentarizmust, — remélem, nem meri senkisem ránk fogni, de a tisztességnek és a törvényeknek határai között nekünk a legszélsőbb, a legszükségesebb fegyverekkel kell küzdenünk azért, hogy a parlamentarizmusnak örve alatt a nemzet jogai el ne adassanak és el ne áruitassanak. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Olvastam már egy pár helyen, sőt szóval is hallottam azt a mumust, a képviselőház feloszlatását. (Felkiáltások a baloldalról : Hát csak rajta!) Hát ettől a mumustól, ettől a megfélemlítéstől mi meg nem ijedünk. Majd megijednek önök, mikor önök közül nagyon sokan otthon maradnak és ki lesznek téve a bizonytalanságnak. Ott hagyták előbbi állásukat, ebből kicseppentek, mit fognak csinálni, az az önök dolga. Ha feloszlatják s mi nem kerülünk be, mi visszamegyünk polgári foglalkozásunk teljesítéséhez, szerény munkakörünkben otthon kötelességünkhöz, mi azért mégis kötelességünket teljesítjük, mert legalább dolgozni fogunk tovább. De nem olyan nagy mumus ez a képviselőház feloszlatása sem. Azt hiszem, hogy a törvényt talán csak meg kell tartani. A törvény beszél, a király szava szól itt, (Felkiáltások bal/"elöl; Dehogy!) ahhoz ragaszkodni kell mindenkinek. Bemutatom az eshetőséget, mert hátha kitelik az idő, hogy a Bánffy-kormány ezt sem fogja tisztelni, ezen is keresztül gázol, le fogja tiporni a 48-iki törvény megörökítésének félszázados dicsőségére. Az 184 8: IV. tcz. 5. §-a a következőkép szól (olvassa): »0 Felségének joga van az összejött évi ülést prorogálni és berekeszteni, sőt az országgyűlést a három év eltelése előtt is feloszlatni és akkor új képviselőválasztást rendelni; de az KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. utolsó esetben az ujabb országgyűlés összehívásáról akképen rendelkezendik, hogy ez az előbbinek feloszlatásától számítandó három hónap alatt összejöjjön.« Most a másik: »Az évi ülés az utolsó évrőli számadásnak és következő évi költségvetésnek a minisztérium által leendő előterjesztése s az irántoki határozatnak meghozatala előtt be nem rekesztethetik, sem az országgyűlés fel nem oszlathatik.« Ezt a törvényt csak azért olvastam fel, hogy lássák, hogy nem ijedünk meg; mert hiszen a törvényben is benne van, hogy fel nem oszlat tathatik. Ez a második szempont volt arra, hogy nem ijedünk meg. De különben, ha önöknek úgy tetszik, hát tessék, irtsák ki azt a kis ellenzéket is. Módjukban van, hatalmukban áll, megtehetik. Rázzák le magukról még azt a kis kellemetlenséget is, a mi itt van és azután gazdálkodjanak kényük-kedvük szerint az ország jogaival, vagyonával. Eljön a boszúnak órája, a mikor a nemzet önök ellen fog fordulni, a mikor fel fog ébredni. Csak attól tartok, hogy nagyon össze lesz kötve, lebilincselve a keze. De ha egyszer felébred és szétszakítja azt a köteléket, a melylyel lenyűgözve van, bunkóval fog az önök törekvéseire törni. (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) T. ház! A tegnapelőtti ülés alkalmával a miniszterelnök úr ezt mondta : jobban gyűlöljük ellenségeinket, mint szeretjük hazánkat. (Felkiáltások a bál- és szélső baloldalon: Ismerjük azt a frázist!) Nagyon értéknélküli frázis. Mi 'smerjük ugyan a gyűlölet fogalmát, de nem élünk vele és nem használjuk ki. Míg önök nem tudnak a haza fogalmának magaslatára felemelkedni, de azért kihasználják azt és abból élnek. (Úgy van ! Üyy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert hiába, ma már oda jutottunk, hogy ismerünk OsztrákMagyar monarchiát, ismerünk birodalmat, ismerünk államot, ismerünk országot, ismernek önök mindenfélét, de hazánk ideális fenségével, a haza fogalmával, annak szép jelentőségével bizonybizony önök nincsenek tisztában. Mert ha tisztában volnának, akkor nem rántanák le a haza fogalmát a rideg reálizmusnak számító gépéhez és nem sülyesztenék le az önzés, a rideg érdekek forrására. Azért kell önöknek a haza, hogy éljenek belőle. (Ügy van! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) És ne higyjék azt, az sem áll, hogy ellenségnek nézzük önöket, csak ellenfélnek. Ellenségnek nagyon kicsinyek és jelentéktelenek önök. De ellenfélnek épen elegen vannak, és nagyon sokan vannak ahhoz, hogy bennünket, az igaz ügyért küzdőket elkedvetlenítsenek, hogy lemondásra birjanak a nemzet jogaiért tovább is küzdeni, és hogy eltántorodjék nagyon sok igaz hazafi