Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

344. orsi&gos ülés 1898. október 27-én, csütörtökön. 327 nem csinálna, a hol ő világít. (Úgy van! Tetszés a baloldalon.) Annak daczára, hogy az igen tisztelt kormány felvilágosítást vagy nem akar adni, vagy nem mer adni, a nemzet közvéleménye mégis keresi és kutatja az okokat, az indokokat, mi lehet az, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök Magyarország tör­vényhozásának termében az őszinte, a valódi tényállást elmondani nem tudja és nem akarja. Ausztriának az álláspontját ismerjük, tehát Ausz­triával neki körülbelül tisztában kell lennie. Ez a tényeknek a kérlelhetetlen logikája. De nincs tisztában még — és nagyon sokszor hal­lottuk ezt előtérbe állítani, — a királynak az akarata. Hát bocsánatot kérek, a király akarata nem az ő szájából, hanem a törvényben nyilat­kozik meg. (Úgy van! balfelől.) A mi a törvény­ben van, az a mi királyunknak az akarata. (Ügy van! bal felölj Más akarata neki, mint a mi a törvényben van, mint a mit ő szentesített, nem lehet. De van egy bibije a dolognak: nem a király akaratáról van itt szó, hanem a esá­szár akaratáról. (Úgyvan! halfelöl) Báró Bánffy Dezső miniszterelnök elfelejti odafönn, hogy ő a magyar királynak a miniszterelnöke, ő beállott az osztrák császárhoz és az osztrák császár szempont­jából és kedvéből itéli meg a dolgokat, a sze­rint akarja keresztülvinni és megígéri odafenn olyan dolgoknak keresztülvitelét, a melyek a magyar nemzet érdekeivel teljesen ellentétesek. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Mozgás jobb­felöl) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a fejedelem személyét ilyen direkte bele­vegyíteni a vitába a parlamenti szokásokba határozottan beleütközik. Barabás Béla: Én az én szerény véle­ményem szerint azt hiszem, hogy báró Bánffy Dezső nem teljesíti az ő kötelességét úgy, mint a hogy teljesítenie kell. Ha én kutatom az oko­kat arra vonatkozólag, hogy mi lehet az akadáy, azt hiszem, csak a parlamentnek a belseje az, a hol szabadon, sértés nélkül elmondhatok min­dent, a mi a szívemen fekszik, igyekszem el­mondani meggyőződésemet, mert csak ez az egyetlen egy hely az, a hol én a házszabályok­nak a korlátai által védve vagyok minden olyan kifejezésértés minden olyan meggyőző álláspon­tomért, a melyre engem a történelem tanított meg, a melyet nem az én fantáziám csinált meg, a melyet én már gyermekkoromban a történelem lapjairól olvastam. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha felkutatom a történelem lapjait, elolvas­hatja azt báró Bánffy Dezső miniszterelnök is. Nézze meg! Századokon keresztül Magyarország­nak nem volt nagyobb ellensége, mint a Habsburg­dinasztia. (Élénk mozgás. Elnök csenget.) Hang­súlyoztam, hogy volt! Elnök (csenget): Kérem, én azt gondolom, hogy történeti tanulságok is felemlíthetők, de mindig avval a tisztelettel, a melylyel egy alkot­mányos nemzet uralkodója és az uralkodó család iránt tartozik. (Úgy van! jóbbfelöl. Felkiáltások balfelől: Azt mondta, Jiogy volt!) A kettő össze­fér; ezt megoldani minden képviselő tudja, ha akarja. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) Barabás Béla: Hangsúlyoztam, hogy volt; mert csak most akarok rátérni arra a szerencsés helyzetre, a melyben most vagyunk. Olyan helyzetben vagyunk, hogyha ma ural­kodó koronás királyunknak jóindulatát nem tudjuk felhasználni, az ő uralkodói bölcsességét nem tudjuk kikérni és megnyerni arra, hogy mik a nemzet jogai és, ha báró Bánffy Dezső ilyen nagy többséggel most nem tudja azt érvényesí­teni, akkor az isten szerelméért, mikor jön el az az idő, a mikor azt érvényesíthetjük ? Hát mivel biztat a jövő ? Hiszen mindnyájan azért könyörgünk és imádkozunk, hogy mostani fel­séges királyunkat az ég nagyon sokáig éltesse; ezt kívánjuk mindannyian. (Éljenzés a szélső bal­oldalon.) De hát mi történik azután, ha a népe hatalma uralkodik a felett is? Úgy-e bár a bizonytalanság mily sötétségének, mily szürke ködének nézünk elébe? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert hiába kutat szemünk, hiába keresünk, nem találjuk jogainknak, jövőuk­nek biztosítékét, csak félve nézhetünk a jövőbe. Es épen azért, mert így van, most kell meg­ragadni az alkalmat, hogy Magyarország önálló­ságra való jogai érvényesíttessenek, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és kivívjuk végre valahára azt, a miért ez a nemzet egyezer éven át hiába küzdött. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen nem véráldozat követeltetik most a nemzettől, csak annyi, hogy élni tud­junk a törvénynyel, kihasználni tudjuk azt az alkalmat, a melyet ez a szerencsés helyzet most a magyar nemzetnek juttat. A szegedi népgyűlésen hallottam egy igen kitűnő adomát, az én kedves Papp Elek bará­tom mondotta el; tessék elhinni, nagyon rá lehet mostani viszonyainkra is alkalmazni. Azt a mesét, a mikor egy apának két fia volt s AZ egyik fiú, a kisebbik, arra kérte az apát: »Édes apám, add nekem a malmot, legyen az az euyém!« Ezt kérte a fiatalabb fiú. (Halljuk! Halljuk! Mozgás jobbfelől.) Elnök (csenget): Kérem, tessék meghall­gatni a szónokot. Barabás, Béla: ... És az apa azt mon­dotta rá; »Igen fiam, tied lesz a malom, de a vámot a bátyád fogja szedni.« (Tetszés és fel­kiáltások a szélső balodalon: Talál!) Hát ez a viszony áll fenn a mi esetünkben. Jogaink el­ismertetnek papiroson, a hasznot azonban egye-

Next

/
Thumbnails
Contents