Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

344. országos ülés 1898. Hiszen tökéletesen elegendő volna, ha csak 200 olyan képviselője lenne Magyarországnak, a kik egyúttal dolgoznak is. Nézzük csak a törvényeknek alkotását. Vegyük egy kicsit komolyan szemügyre. Mi történik itt? A törvényhozók csinálják a törvényt ? Dehogy! Egyéb joguk nincs, mint hogy ahhoz vagy hozzájárulnak, vagy nem járulnak. Hisz ez nem munka. A miniszterek irodáiban szakértők meghallgatásával dolgozzák ki és készítik el a törvényt. Madarász József: Fordítják! Barabás Béla: És idehoznak egy kész elaborátumot. A miniszter megalkotja önmagában elvi megállapodásait és aztán tessék most már azokhoz hozászólani. Hiszen mind ennek megfordítva kellene lennie. A minisztériumok által összeszedett szakértői véleményeket földolgozni magliknak a képviselőknek kellene az osztályokban addig, míg a miniszternek még elvi megállapodásaik alig vannak, mikor még nem feszélyezi az, hogy ragaszkodjék-e hozzájok vagy nem. A . képviselők a bizottságokban egyes szakaszok feldolgozásával lennének megbizandók, hogy dolgozzanak, hogy tevékenykedjenek és ne csupán azért üljenek itt, hogy igent vagy nemet mondjanak valamely törvény megalkotásánál. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen, ha hozzám jön egy munkabíró ember és kéreget, akkor azt mondom neki: Barátom, eredj keress magadnak munkát, hiszen erős ember vagy. És ime Magyarország törvényhozó termében azért fizetik az embereket, hogy ne dolgozzanak. (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A képviselőházi szervezet hibájában rejlik az is, hogy mintegy rendszerrel van száműzve innét a szakértő világ, a szakértő ember. Milyen nagy érdek Magyarország ipari érdeke ! Hol van itt az ipar képviselve akár az ellenzéket, akár a többséget nézzük. Hogy a kormány, ha azt az embert veszi he, a kit akar: hát akkor miért nem ad helyet olyan embereknek, a kik szakértelmükkel csak hasznára lennének a törvényhozásnak, miért nem választott be néhány értelmes és jeles iparost? Nézzük csak meg a kereskedő világot? A ki azzal praktikusan, gyakorlatilag foglalkozik, hány van itt? Senki. (Egy hang jóbbfélől: Brázay Kálmán!) Egyetlen egy ember az ellenzéken, de a kereskedő osztálynak is ott a többségben kellene képviselve lennie, mert ott van szükség a nagy szakértői vélemények megnyilatkozására. (Zaj.) Nézzük meg azokat a nagy arányú mozgalmakat, a melyek most a muukáskérdést vezetik, és a melyek veszélyes irányba viszik itóber 27-én, csflt5rt5kön. 323 bele a félrevezetett tömegeket. Hisz, ha a józan munkásosztálynak egy tagja itt ülne, ha az a munkástömeg látná, hogy ott megbecsülik, és az ő jogait, kívánságait legalább meghallgatásra méltatják, (Élénk helyeslés a bah és szélső baloldalon.) tessék elhinni, hogy ez az állam lakosai egy tömegének önérzetét emelné fel, mert azt mondanák: én is képviselve vagyok a törvényhozás termében, az én érdekem képviselete is megnyilatkozik ott, kívánságaimat előterjeszthetem és bizonyos, ha jogos, méltányos a kérés, a törvényhozás nem fog az előtt elzárkózni, hanem azt okvetlenül teljesíti. Hogy vagyunk a parlament belsejében a nemzetiségekkel? Vannak nemzeti aspirácziók, vágyak. Ezek elfajulnak a jogtalanság keretében azért, mert nem hallgattatnak meg. Ülnek itt a nemzetiségek egyes képviselői, de miért? Csak mutatványpéldányként, hogy lássák odakünn, hogy ennek is kell idebenn lennie. Vegyük csak a románokat, a szerbeket és ráezokat. Folytonos megalkuvásban van velük a kormány és a többség és csak arra vannak hivatva, hogy itt a kormánynak a szekerét tolják, nem pedig arra, hogy a nemzetiségi kérdést az igazság és méltányosság határai közt megvilágítsák, hogy végre-valahára a nemzetiségek tagjaival megértessék azt, hogy ők is a magyar nemzetnek fiai, nem vagyunk ellenségeik, hanem csak egyenjogúságot, ősak annyit követelünk tőlük, a mennyire mi, magyarok kötelezve vagyunk. Ezeket kell megértetni velük. De nincs szó, a mely ezt a törvényhozásban elmondja, hanem igenis hűségesen csatlakoznak és tolják a kormánynak: Bánffynak szekerét csak azért, hogy odakint a többiek száját betömjék. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És azután menjünk tovább. Hol vannak azok az idők, mikor a parlament tagjai egymást kapaczitálni tudták beszéddel? Ez ma nem létezik. Ma a kapaczitácziónak sem értelme, sem alkalma nincs. Ezt a legékesebben bizonyítja a többség a hallgatással. Beszélhetsz jó fiú, senkisem hallgat rád. (Ügy van! a szélső baloldalon.) így gondolkoznak önök. És én nem vetem ezt szemükre és én nem hiszem, hogy elméjüknek lángját itt ne tudnák sziporkáztatni. Dehogy nem! Tudnák, de nem szabad, véka alá kell rejteniök azt a kicsi kis lángot is, mert a sötétségben van hivatásuk megélni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csak tegnap történt, hogy a miniszterelnök úrnak egy egyszerű frázist tartalmazó kijelentésére önök közt oly óriási tombolás és taps keletkezett, Hát én igazán néztem, hogy az ég szerelméért, ugyan miféle nagy nemzeti jogok érvényesültek egy pillanat alatt, hogy ez a tombolás és taps keletkezett, hogy ez a nagy éljenzés támadt száz és száz torokból báró 41'