Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-344
322 844. országos fllés 1898. október 27-én, csütörtökön. tén leplezem le a dolgot. (Ralijuk! Halljuk!) A mostani többség tagjai közül a volt alispán, főjegyző vagy főszolgabíró mikor hallott egy miniszterről, vagy eleven minisztert látott: zavarában azt sem tudta, hogy mit csináljon. Most felkerül ide, a miniszter leereszkedik liozzá barátsággal; az ő eddigi parányi értéke öntudatában és képzelődésében nő és most azt tudja, hogy most igen nagy férfiú lett belőle! Nem lehet akkor megkivánni, hogy az emberi lélek logikájából kiindulva, saját véleményét szabadon nyilvánítsa, a ki ezelőtt félte és rettegte annak a miniszternek nevét és jelenlétét. (Úgy van! Úgy van ! a hal- és szélső baloldalon.) Hát miféle önérzetes többség az ? Megengedem, hogy az urak odahaza a vidéken, az ő kicsiny körükben becsülettel és tisztességgel megtudták állni helyüket, de itt elvesznek, itt nullák, itt nem számítanak, mert ha számítathatnának is, nem szabad érvényesülniük. (Úyy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás és ellenmondás jobb felől.) Kubik Béla: Mert napidíjasok ! (Derültség.) Barabás Béla: És ha nézzük, miként került ez a többség ide: ráerőszakolták miuden egyes kerületre a képviselőt; jóelőre azon dolgoztak; nem azt nézték, ki birja a kerületnek közérzületét, közszeretét és közbizalmát, hanem azt, hogy kit lehet legkönnyebben és legsikeresebben keresztülvinni, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és rendesen tisztviselőben állapodtak meg, mert ha az illetőt szerették, barátai voltak: azok rá szavaztak; ha ellenségei voltak, szintén rászavaztak, hogy pusztuljanak és szabaduljanak tőle. (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) így aztán könnyű volt idekerülni, annál is inkább, mert — a mit nem helyeslek — az idekerült tisztviselők tálnyomó része még meg is terhelte az illető törvényhatóságot nyugdíjával is. (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: És kapott hülyeségi bizonyítványt. (Derültség.) Barabás Béla: Aztán mit kívánunk mi az ilyen parlamenttől? (Halljuk/ Halljuk!) Miként nyilvánul meg itt a parlamenti önálló gondolkozás ? És mikor teljesítik azt a kötelességet, a mely a kormánynak irányt kell hogy adjon és nem megfordítva, hogy báró Bánffy Dezső feje gondolkozzék helyettük. Ők csak igent bólintanak mindenre. Jogászkoromban láttam egy operettet, ott szerepel valami Don Januárió nevezetű brazíliai nemes, a kinek van egy szolgája, a kit Mungónak hívtak. Azt mondja a brazíliai nemes: Mangó nevetni, Mungó nevet; Mungó sírni, Muugó sírt; Mungó könnyezni, és Mungó könynyezett; Mungó helyeselni, és akkor Mungó helyeselt. (Nagy derültség.) Polónyi Géza: Mungó köhögni. (Derültség.) Barabás Béla: Hát az isten szerelméért, okos, értelmes emberek vállalkoznak ilyen szerepre ! Rakovszy István: Mungók! (Derültség.) Barabás Béla: Ez minden lehet, csak nem a képviselői kötelességnek öntudatos teljesítése. Lássuk már mos', hogy ezeknek az eltévelyedett úriembereknek milyen lesz a jövő sorsuk ? A ki tud, az be fog kerülni főispánnak, közjegyzőnek, vagy valami hivatalba. De azt gondolják az urak, hogy a képviselőház újból megalakulásakor vissza fognak jönni? A kicsavart ezitromot el kell dobni. Az önök túlnyomó részére nem lesz szükség. Mikor odakünn a választásoknak híre sincs, már folynak a küzdelmek a hasonló utódok közt, (Felkiáltások: Friss Mungók.) a kik csakugyan friss Mungókként igyekeznek bejönni és kell, hogy helyettesítsék azokat, a kikre itt a kormánynak egyáltalában szükségük nem lesz, annál inkább, azt hiszem, hogy odakünn le kell magukat járni. Nem csináltak semmit a világon, az egész idő alatt, csak igeut bólintgattak. Azt a jóravaló választóközönséget annyira hitváuynak és semminek nézik, hogy ezzel megelégszik és nem háborodik fel? Hogyne kívánná aztán, hogy a tétlen képviselő helyett egy másikat válasszanak helyére és küldjenek be a képviselőházba? Önök se engedjék magukat olyan könnyen vak eszköznek felhasználtatni, mert önöknél fogja ez magát megbőszülni. Meglátják sokan fognak zsebbe szorított marokkal káromkodni, hogy hogyan rá lettek szedve, s hogy hűséges szolgálataik miként lettek megjutalmazva. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Wittmann János: Beszélhetsz te ezeknek. (Derültség.) Barabás Béla: Hogy megmaradjak magánál a képviselőháznál, látjuk, hogy 31 esztendős alkotmányos múlt után még ma sem tudtunk odáig jutni, hogy a választókerületeket rendezzük, szervezzük és helyesebben oszszuk be. Miféle anomáliák, miféle ellentétek azok, hogy itt 4—5 ezer választót képvisel egy-egy képviselő, míg vannak az országban olyan kerületek, hol csak 152 választó van. Hát az ég szerelméért, miféle arány ez, és hogy egyezik ez meg azzal az elvvel, hogy itt minden képviselő egyenjogú és egyenlő, azonban az egyik csak 152 szavazattal, a másik pedig 6000 szavazattal böszkélkedhetik és dicsekedhetik. Magának a képviselőháznak, magának az országgyíílésuek alapos reformjára van szükség, annál is inkább, mert én a legveszedelmesebbnek tartom és itt bizonyul be az, hogy a saját zsírjába fullad nemzetünk, itt bizonyul be, hogy ennyi emberrel sem tudunk semmire sem menni. Ugyan mit csinál itt az a 451 képviselő?
