Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

31g 344. országos ülés 1898. október 27-én, csütärtfikün. ság érdekében kívánatosak volnának. Mert hogyha egyszer a választásoknál a nemzetiségekkel paktálunk, ezeknek konczessziókat teszünk, törvénytelenségeket is hajlandók vagyunk nekik elnézni, máskor pedig igazságot nem szolgáltatunk nekik, hanem részesítjük őket ugyanazokban a közigazgatási szekatúrákban, a melyeket más honpolgárok is kénytelenek elszenvedni: akkor ugyan mi legyen az, a mivel ezekben a nemzetiségekben a magyar állam és magyar törvények tekintélyét megerősítsük? Nemzetiségi politikánk nemcsak, hogy eredményeket nem képes felmutatni, hanem e téren is határozottan igen sok tekintetben visszaesést látunk. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Visszaesést látunk különösen akkor, hogyha a társországokban uralkodó hangulatot figyeljük meg. A ki elmegy Zágrábba, vagy Horvátország bármely városába, az fogja tapasztalni ott a magyargytílölet olyan nagy mértékét, a milyenről talán egyáltalában fogalma nincs addig, mig közvetlen közelrőL nem szemléli. Az egész városban a posta , és távirdahivatal és a magyar államvasutak feliratain kivűl egyéb magyar feliratot találni sem lehet. Gyűlölettel fogadják az embert, ha vendéglőben magyar hírlapot kér. Arról szó sincsen, hogy magyarul rendelhessen ételt, italt, mert magyar kiszolgálatot nem is tartanak. Nem átallanak nyíltan kifejezést adni az utazókkal szemben annak, hogy semmi áron sem akarnak magyarok lenni és arról sem akarnak tudni, hogy Magyarországhoz tartoznak. Szomorú dolog, hogy szent István koronájának területén attól a horvát nemzettől, a melyért mi annyit áldoztunk és a mely nemzet iránt mi harminczéves alkotmányos életünk alatt annyi előzékenységet tanúsítottunk, ezt az ellenszenvet, ezt a határozott gyűlölséget kell tapasztalnunk. De, t. ház, nemcsak a belkcrmányzat terén nem látom eléggé a kormány eljárásában a nemzet jövőjének, a nemzet érdekeinek komoly felkarolását, hanem nem látom azt abban az eljárásban sem, a melyet most az Ausztriával való kiegyezés alkalmával tanúsít. Ha összehasonlítjuk a magyar kormánynak a kiegyezési kérdésekben követett eljárását azzal, a melyet az osztrák kormány tanúsít ezen kérdésekben, azt a szomorú tapasztalatot teszszük, hogy míg az osztrák kormány mindenben az ottani közvéleményre támaszkodik, iparkodik az ottani közvéleményt felkarolni, törekvésében és megnyilatkozásában támogatni, addig a magyar kormány nemcsak hogy elzárkózik az itteni közvéleménytől, hanem még megakadályozni igyekszik azt, hogy a nemzet érdekében megnyilatkozzék. (Úgy van ! Ügy van l a szélsőbalon.) Az osztrák kormány nyilt programmal, őszintén és becsülettel állott az ő parlamentje és nemzete elé, megmondta, hogy mi az ő programmja a kiegyezési kérdésekben. Ellenben a mi kormányunk nemcsak hogy évek óta — mert hiszen már a választások idején sürgettük a felvilágosítást arra nézve, hogy mi a kormány programmja a kiegyezésre vonatkozólag — nemcsak hogy évek óta hallgat, bujkál, titkolódzik, hanem most is, mikor már a tizenkettedik órában itt komolyan kérdőre vonjuk, mi az álláspontja ezen kérdésekben, azt feleli, hogy nem válaszol, mert o bizony beugrani nem fog. Azt tudom, hogy a kormány álláspontja a kiegyezési kérdésekben egészen más, mint a mienk ezen az oldalon ; kijelentette a miniszterelnök úr, hogy az ő programmjába nem tartozik például a vámterület elkülönítése és hogy az önálló vámterületnek nem híve; de midőn mindnyájan azt látjuk, hogy a vámterület elkülönítésétől nem Magyarországon félnek, hanem Ausztriában, ott érzik, milyen súlyos következményei volnának ennek az osztrák iparra és egyáltalában az osztrák gazdasági életre, akkor, úgy látszik, hogy odaát mégis nagyon tudják azt, hogy a vámterület elkülönítése sokkal inkább magyar érdek, mint osztrák érdek. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mindamellett azt látjuk, hogy Magyarországon, a mennyire befolyásolni tudja a kormány a közvéleményt, hangulatot iparkodik csinálni nem a vámterület elkülönítése, tehát nem a magyar érdek mellett, hanem épen a közös vámterület fentartása, tehát az osztrák mellett. Itt a házban jelentette ki a miniszterelnök úr, hogy a vámterület elkülönítése Magyarországra gazdasági szerencsétlenség volna és hirdeti országszerte, hogy nyers terményeink vevői, az osztrákok, akkor más piaezokhoz fordulnának és mi nem tudnók értékesíteni nyers terményeinket. Ennek a hamis tannak tendeneziája kétségen kivfíí az, hogy a magyar gazdaosztály riasztassék el a vámterület elkülönítésétől. De ha egy cseppet gondolkozunk a kérdés felett, be kell látnunk, hogy az osztrákok eddig sem voltak semmi által kényszerítve arra, hogy nyers terményeinket vásárolják és mégis vették azokat mindenkor, midőn az üzleti konjunktúrák úgy hozták magukkal, hogy ezek vásárlása rájuk nézve a legelőnyösebb, viszont mindannyiszor beeresztették a külföldi nyers terményeket, valahányszor az ő érdekeik ezt ágy kívánták és leszorították vele a mi nyers terményeink árát, kétségtelen tehát, hogy a dualizmus fentartásáért eddig is mi hoztuk meg a nagyobb áldozatot és látjuk, hogy Ausztriában most sincs egyetlenegy párt sem, mely a dualizmusért áldozatokat hozni akarna. Ok a dualizmust csak úgy akarják, ha az reájuk nézve haszonnal jár. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nálunk vannak igen tiszte-