Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

344. országos ülés 1898. zetén nem nagyon iparkodnak javítani, annak is talán az a rejtett magyarázata lehet, hogy addig, a mig nincsenek valami briliáns helyzetben; a mig az ő függetlenségük nincs eléggé biztosítva: annál jobban felhasználható eszközökül szolgálnak a választásoknál (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nemcsak a jegyzőknek, hanem a többi magasabb rangú tisztviselőknek a helyzete is nálunk politikai tekintetben valósággal szánalomra méltó. Nem hiszem, hogy volna egy, magát jogállamnak nevező európai állam, a melyben a tisztviselőknek oly kevés függetlensége és politikai szabadsága volna, mint minálunk (Igaz! Úgy van! balfelol.) Hiszen az a tisztviselő nem a kormány szolgája, a mint minálunk általában igen tévesen hiszik, és a mely téves felfogás folytonosan terjed, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez a tisztviselő az állam szolgáj ily 3i ki hivatalos kötelességei végeztével époly szabadon követheti politikai meggyőződését, mint akárki más. (Úgy van! Úgy van! szélső baloldalon.) Csakis nálunk, a hol a tisztviselők jogai és függetlensége semmi által nincsenek biztosítva, lehetséges az, hogy politikailag valóságos szolgáknak tekintik őket, (Igaz! balfelol.) a kik úgy kötelesek cselekedni, kötelesek oda szavazni, ott és akkor korteskedni, a hogyan és a mikor a kormány rájuk parancsol. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Vannak kerületek, a hol a választások idejében egyetlen egy tisztviselőt sem lehet a hivatalos helyiségben találni. Mind széjjel vannak küldve a községekbe, hogy korteskedjenek, hogy a kormánypártnak híveket szerezzenek. (Igás! Úgy van! a szélső baluldalon.) Ugyanaz az eljárás ez, a melyet a napokban itt Lukáts Gyula t. képviselőtársam felemiitett, hogy a miniszterelnök úr egy főszolgabírót törekedett állásának,méltóságának pressziójával rábírni arra, hogy a kormánypárti jelöltre szavazzon, vagy a mellett korteskedjék. Ez az eljárás nálunk igen gyakran előfordul országszerte, ez nem tartozik a ritkaságok közé. A Lukáts Gyula t. barátom által felemlített eset csak annyiban nevezetes, hogy itt egy miniszter közvetlenül gyakorolta a pressziót az illető főszolgabíróra. Azt hiszem, hogy ebben a házban akárki tudna számtalan olyan esetet felhozni, a mikor ezt a pressziót ilyen formában a főispán gyakorolja a főszolgabiróra, a főszolgabíró pedig a községi bíróra. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) Rakovszky István: Nagyon gyenge az a nyilatkozat! Becsületszóról már nem szólt! Okolicsányi László: Látjuk ezt a tendencziát, hogy a tisztviselők, de különösen azok az előbb említett községi jegyzők kortes czélokra felhasználtatnak. Nagyon természetesen közel fekktófcer 27-éi», csütörtökön. 317 szik a magyarázata annak is, hogy épen azok között a jegyzők között miért tapasztalunk olyan gyakran hanyagságokat, visszaéléseket. Ők a kortesszolgálatoknak jutalmazását várják abban, hogy a felsőbbség által egy kis szabálytalanság, rendetlenség majd el fog nézetni. Hogyha a jegyzői kar ellen igen gyakran súlyos vádakat emelnek, merem határozottan állítani, hogy ezek a vádak nem azoknak a jegyzőknek bűneiben birják a maguk okát és alapját, hanem azok a bűnök a rendszernek bűnei, (Igaz Ugy van! a szélső baloldalon.) azok a jegyzők, a kik ilyen bűnbe esnek, ennek a rendszernek az áldozatai, ábalában az utóbbi időben is a korrupczió óriási mérvben terjed. Különösen a pártoknak felfogásában és gondolkozásában mutatkozik ez. Nem megyek én messze, csak néhány a legközelebbi múltban előfordult országos jelentőségű eklatáns eseteket fogok felsorolni, hogy ebből mindenki következtethessen a gondolkodásnak és felfogásnak dekadeneziájára. (Halljuk! Halljuk!) Az 1892-ik általános választások után egy miniszter visszadobott magától egy mandátumot azért, mert az a mandátum nem volt tiszta, annak tisztaságához gyanú fért és az a miniszter olyan mandátumot elfogadni vonakodott. Még 1895-ben, tehát a Bánffy-kormány kormányzásának kezdetén, a Bánffy-kormány élete első hónapjaiban a belügyi államtitkár visszautasított egy mandátumot, a mely határozottan nem volt tiszta. Már a 1896-iki választások alkalmával a pénzügyminiszter úr nem tartotta szükségesnek visszautasítani az egr i mandátumot, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon-) pedig az az 1892-iki budai mandátum, a melyet a honvédelmi miniszter úr visszautasított, menynyivel tisztább volt, mint az 1896-iki egri mandátum. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Hogyha a korrupcziónak a közfelfogásban való ilyen térfoglalását tapasztaljukba látjuk minden oldalon aszerviíizmus óriási mértékben való haladását, méltán aggodalmunk támad arra nézve, hogy vájjon, ha egyszer — a mitől mentsen meg a Gondviselés — súlyos, válságos napok virradnának hazánkra, a mikor független polgároknak egész ellentállási képességére, önfeláldozására lesz szükségünk, akkor, mikor szüksége lesz a nemzetnek olyan polgárokra, a kiket meggyőződésüktől eltéríteni, a kiket hazafiságukban sem erőszakkal, sem vesztegetéssel megtántorítani nem lehet: vájjon hol fogjuk akkor venni ezeket a független, erőteljes és önérzetes embereket ? A párthatalmi érdekeknek a predominálását látjuk a nemzetiségekkel szemben folytatott politikánkban is. És azt hiszem, hogy épen ez az oka annak, hogy a nemzetiségekkel szemben nem tudunk olyan eredményeket elérni, a milyenek az ország konszolidácziója és a magyar-