Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

343. országos ülés 1898. október 26-án, szerdán. 311 királyságnak oly módon való konstruálására, hogy a nagy horvát államiságnak védelme alatt a délszláv területeket: Karinthiát, Krajnát, Isztriát és Dalmácziát Horvátországhoz csatolva, maguknak egy nagy délszláv birodalmat alapítsanak. Maga az a tény, hogy ha idegen államok képviselői ilyen propaganda szolgálatában egy állam területén megjelennek, ,azt hiszem, hogy minden ellenzéki viszketeg nélkül feljogosít engem arra, hogy kéidezzem a kormánytól, hogy miféle intézkedéseket tesznek ilyen veszedelmes és minden körülmények között alkotmányellenes eljárással szemben ? És én nem találok semmiféle intézkedést; de mielőtt konstatálnám a tényállást, méltóztassanak nekem megengedni, hogy egy pár törvényczikkre utaljak, a melyeket különben nem szükséges felolvasnom, mert elég a büntető törvénykönyvnek csupán a felségsértésről rendelkező 127. §-ára utalnom és annak 185. §-át kiemelnem, mely szerint : »az, ki olyan időben vesz hitelt érdemlő tudomást arról, hogy felségsértés elkövetése czéloztatik, midőn annak megakadályozása még lehetséges és arról a felsőbbségnek jelentést nem tesz,« az büntetendő. Ez az egyetlen eset Magyarország törvényeiben, a hol a bűntény feljelentését, ha arról valakinek tudomása van, kötelezővé teszi és büntetni rendeli annak elmaradását. Nekünk, t. ház, ilyen törvényünk van; a büntető törvénykönyv 173.§-a ugyanis következőleg rendelkezik: »Öt évig terjedő államfogházzal büntetendő az, a ki a 171-ik §-ban meghatározott módon*. — vagyis nyilvános gyűléseken szóval vagy írásban — »a király személyének sérthetlenségét, a trónöröklés törvényes rendjét, az alkotmányos államformát, vagy a törvény kötelező erejét megtámadja, úgyszintén az is, a ki az alkotmány egyes intézményei, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat, vagy a magyar államot képviselő országok között fennálló állami közösség ellen, vagy a királynak az országgyűlés stb. ellen izgat.« A felségsértésre vonatkozó szakaszról azért nem emlékszem meg bővebben, mert annak egyik konstitutív eleme az, hogy valaki erőszakkal igyekezzék azt a bűntényt elkövetni. Hát arra nézve, a mit ez a kérdés szőnyegre hozott, hogy az erőszakos megváltoztatás czéloztainék, egyelőre nekem bizonyítékom nincs, ennélfogva ezt én nem is állítom; de valószínűnek kell tartanom, t. képviselőház, azt, hogy ha politikai férfiak, a kik mandátummal bírnak arra, hogy választóikat saját kormányhatóságaik és illetőleg saját országgyűléseik előtt képviseljék, magukat ily módon exponálják, mint a hogy az itt történt, hogy akkor azok az urak nem szentelt vízzel akarják ezeket a kérdéseket megoldani. Ez iránt, azt hiszem, köztünk véleményeltérés nem lehet. Hát mit történt, t. képviselőház ? Azt hisze m, a leghelyesebb lesz, ha szó szerint idézem — még pedig, fájdalom, ismételten kénytelen vagyok németül idézni azokat a beszédeket, a melyek ezen a gyűlésen ott tartattak és a melyekről a t. kormánynak nézetem szerint annyival is inkább tudomásának kell lennie, mert nemcsak a »Neue Freie Presse«~ben jelentek meg ezek a dolgok, a hol én azokat olvastam, hanem megjelentek a helyi lapokban, az illető krajnai »Slovenecz« czímű lapban stb. Azonkívül a t. kormány tudomást szerezhetett arról a »Budapesti Napló«-nak e tárgygyal foglalkozó vezérczikkébol és híreiből is; tehát nem beszélek olyan dologról, a mely titok volna. Az autentizitás kedveért tehát kegyeskedjenek megengedni, hogy németül olvassam, hogy lássuk ezt a propagandát és annak tendencziáját, hogy miről van itt szó. A legegyszerűbb, legvilágosabb formában proklamálva van, — az igaz, hogy ez rejtve van — hogy a magyarok, mint ellenségei a horvátoknak és szlovéneknek, csináltak egy, a törvény és a történelem szerint nem jogosult határt, és hogy van egy horvát államjog, a mely horvát államjognak a védelme és pajzsa alatt ezeket az államszerű, eszményileg is helytelen határokat le kell rombolni és alakítani kell új határokat, szóval a magyar Szent István koronája területének megcsonkításával alakítani kell egy föderatív nemzeti katholikus államot. Ez van bennük röviden mondva. A hány mozzanat, t. képviselőház, annyi konstitutív eleme annak a bűntettnek, a mit én az előbb felolvastam, és a mit a mi törvényeink szerint büntetlenül elkövetni a magyar szent korona területén annál kevésbbé lehet, mert nekünk jogállamunk van, és kellene, hogy legyen egy kormányunk is, mely bennünket ilyen természetű támadásokkal szemben meg tud védelmezni. T. képviselőház! A beszédek ezt mondják, — csak egyet fogok elolvasni — a másiknak csak a bekezdését méltóztassanak meghallgatni. Milyen propagandával állunk itt szemben: »Die Slovenen auf dem Parteitage in Tersato«. Azt kell csak bevezetésképen ennél a dolognál megemlítenem, hogy horvát és szlovén képviselők, a kik ott részt vettek azon a gyűlésen, névszerint felsorolvák egy másik közleményében a »Neue Freie Presse«-nek. S a mi e dolognál mélyen elszomorító, az különösen az, hogy a mozgalomnak élén Prestenszky Sándor horvát tartománygytílési képviselő áll, a kiről tudjuk, legalább múltjából tudok annyit, hogy valamikor a Rauchpártnak, tehát az unio-pártnak volt