Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

343. országos ülés 1898. októbT 26-án, szerdán. 3Q9 Úgy van! a szélső baloldalon.) Elzüllése a közszellemnek ebben a házban, dekompozicziója künn a közéletben, az egyes osztályokban, a sajtóban az erkölcsöknek. És mert a példát felülről vesszük mindig, a példa olyan, mint a levegő. Nem kell hozzá szem; nem kell olvasás, látás. A rossz példa benne van a levegőben: az ragad, belefurakodik mindenhová és feltámasztja az egész egyetemes korrupcziót és el öl minden egészséges életet, (ügy van! a szélső baloldalon.) És, fájdalom, ez az önérdekű hatalmi politika Bánffy kormányelnök alatt tette a korrupczióra a koronát. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Úgy hiszem, ennél magasabbra nem emelkedhetik; mert a tiszta közéletnek elvesztése, a korrupcziónak pedig fel emelkedése ma már olyan, hogy az emberek félnek, hallgatnak, meggyőződésüket elrejtik, mert mindenütt várják a bárdot, mely politikai enuncziácziójuk miatt, ha szűk körben történt is nyilatkozatuk, megöli őket. Ha egy ember vész el: ám jó, de családjuk, rokonuk van, a kik reájuk támaszkodnak. (Úgy van! Úgy van> a bal- és szélső baloldalon.) Ivánka Oszkár: Ez a közbizalom! Várossy Gyula : Miután nem tudom, hogy a parlamenti viszonyok hogyan fejlődnek, egyelőre némely dolgok elhagyásával, ezeket mondtam el, feltüntetve lehető kevés példában, de markáns vonásokkal, hogy mi vezetett engem és barátaimat arra, hogy ennek a kormánynak semmi bizalmat nem adunk. (Helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) Feltüntettem azt, hogy a kormány múltja egyáltalában nem biztató arra, hogy mi bizalommal legyünk irányában, mostani magaviselete pedig, az a homály, az a sötétség az életbevágó kérdé&ek körül, az a semmifelé se való látás, mikor látnunk kellene, nem ösztönöz arra, hogy őt bizalmunkkal megajándékozzuk. Tekintettel tehát arra, hogy még a jövőre sincsen semmi kilátásunk arra, hogy ez a kormány megjavuljon, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ennélfogva mást nem tehetek, mint a mire engem felszólítottak választópolgáraim. Én ugyanis ennek a hónapnak derekán — október hó 17-én — lent jártam kerületemben és daczára annak, hogy szakadt az eső és valóban zordon időjárás volt, igen tisztességes számban jelentek meg az én választópolgáraim, (Éljenzés ä bal- és szélső baloldalon.) a kiknek elmondtam, hogy két év alatt a törvényhozó testületben mi történt. Elmondtam azt is, hogy ezen két esztendő alatt én mily módon töltöttem be képviselői kötelességemet. Elmondtam azt, hogy a mit tinektek a programmomban kifejtettem, azt törekedtem megvalósítani és hogyha az meg nem valósult, hát az sem rajtam, sem rajtatok nem múlt. Erre megköszönték megjelenésemet és azt mondták: t. uram! viselje magát továbbra is úgy, a hogy eddig és az iránt a kormány iránt, a mely annyi alávalóságot követett el, bizalommal ne viseltessék. (Éljenzés, Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Ez a kifejezés nem való ebbe a terembe. (Helyeslés jobbfelöL Nagy mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Csak czitál!) Várossy Gyula : További eljárás ómban is megbíznak, a mely ne legyen más, mint hogy a kormány ellenőrzésében és pártjának megvigyázásánál mindig arra törekedjem, hogy azok a nemzet javára működjenek. Minthogy pedig itt nem látom sem a kormánynak, sem pedig a kormányelnöknek a kormányt kidomborító személyében, sem a pártban a jóindulatot és az érzéket a nemzeti aspiráeziók iránt: én a napirendet nem fogadom el. (Tetszés, éljenzés, taps a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az idő előrehaladván, minthogy még többen vannak felírva, a vita folytatása a holnap tíz órakor kezdődő ülésre kalasztatik. Mielőtt átmennénk az interpelláczióra, öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Következik Polónyi Géza képviselő úr interpelláeziója. Polónyi Géza: T. ház ! Az országos események hovatovább megérlelik azt az időt, midőn nekünk, az ellenzék férfi ainak, hazafias kötelességünk nagy kérdéseknek itt, a parlament színhelyén való feszegetése. Én nem a legnagyobbak közül választok magamnak tárgyat, de azért ez elég fontos arra, hogy vele behatóan foglalkozzunk. Nem jelentettem be ezen interpellácziót az interpellácziós napokon kivűl, mint sürgőset, de azért az interpelláczió tárgyát rendkívül sürgősnek jelzem. Majd az indokokból ki fog tűnni, mennyiben igaz ez s én egész tisztelettel kérem a t. miniszrerelnök urat, kihez interpellácziómat intézem, hogy annak sürgősségét maga is elismerve, a válagzszal ne késlekedjék. Azon a soron, a melyen nekünk ezen nagy kérdéseket a képviselőház elé kell vetnünk, elsősorban kínálkozik mindenesetre a 30 milliós delegácziónális póthitel kérdése. A titok leplét le kell lebbenteni ezen alkotmányellenes eljárásról (Helyeslés a szélső baloldalon.) s elérkezett az ideje annak, hogy megtudjuk, hogy az a 30 millió hová ment, mennyi jutott Spanyolország, mennyi Olaszország felé? A második dolog, a mely az ellenzék férfiainak kötelességét felébreszti, az a Golu-