Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

308 343, országos ölés 1898. október 26-äii, szerdán. nézi, hogy a tanítók teljesítsék kötelességüket, hanem atyai gondja kiterjed azokra is önzetlenül, politikai czélzat nélkül, a kiknek szavazati joguk nincsen. Kiterjeszti a kormány atyai szeretetét mindazokra a sínlődőkre, elhagyottakra, szegényekre, a kik valamikor javabeli polgárai és támaszai voltak ennek az országnak, de ma már megszűnt szavazatuk, értem a 48-as honvédeket. Ezek a 48-as volt honvédek ma szavazati joggal nem birnak. Ezt konstatálom és konstatálom azt is, hogy a székelyeknél az ősiség jogán vannak még néhány százan, a kik szavazhatnak, de a nagy többség már nem bír szavazati-joggal. Minek segítsen a Bánffy-kormány ilyeneken, mikor úgy sem támogathatják az ő hatalmi törekvését? Én felszólaltam akkoriban több izben érdekükben interpelláczió alakjában. Nekem egy krajczár hasznom abból nem volt. A kötelességtudó miniszterelnök úr immár oda jutott kötelességének teljesítésében és a 48-as honvédek iránti tiszteletében, hogy a választ egyszerűen megtagadta. Akár válaszol a miniszterelnök úr, akár nem válaszol, abból ugyan a nyomorult 48-as honvédek jól nem laknak. (Zaj. Halljuk! Halljuk! bálfelöl.) Akkoriban a miniszterelnök úr — miután a 48-as honvédek segélyezésének teljes kiépítése nem tartozik a mai kormányzat hatalmi törekvései közé — ezeket elrúgta egyszerűen magától és kijelentette, hogy érdekükben semmit sem tesz. Hogy kimutassam, hogy nekem igazam van abban, hogy Bánffy Dezső báró miniszterelnök és kormánya, mindent kortes és hatalmi ezélból tesz, megfordítom a köpenyeget. A 48-as honvédek segélyezésénél néhány százezer forintot kívántam felvétetni nyugdíj és segélykép azok számára, a kiknek mai alkotmányos állapotunkban köszönheti a kormány is létét, a kik rablánczot, vérük hullását szenvedték érettünk. A kormány megint másfelé nyúlt és behozta a czukorprémiumot. Ország-világ tudja, hogy nekünk nincsen . . . Polónyi Géza: Thun grófnak borravaló! Várossy Gyula: . .. virágzó czukoriparunk, és hogy a kormány 10—15 czukorgyárosnak öt-hat milliót ad, hogy ezzel is behálózza őket, hogy behálózza a répatermelő gazdákat, a kik a kormánynak szolgálatába szegődnek, mert máskülönben e gyárosoktól kénytelenek nyomást szenvedni. íme egy csekély körű ipari termelésnél, a milyen a ezukorgyártás, a mely elenyésző a mi mezőgazdaságunk más czikkeihez képest, a kormány ki tud dobni öt-hat milliót, hogy tiz-tizenötezer szavazatot biztosítson magának úgy az általános választásoknál, mint más alkalommal, és a 48-as honvédektől politikai könyörtelenséggel elfordul, a kiknek mindent köszönhetünk. (Igass! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Én épen azzal a szegény honvéddel, László Józseffel beszéltem, midőn lent voltam most, október közepén a kerületemben beszámolót tartani és elmondani, hogy mi történt a parlamentben és mit csináltam én, és a ki kérvényét benyújtotta a miniszterelnökséghez igazolványnyal és más egyébbel felszerelve, hogy nyugdíjt kapjon. Ez a László József akkoriban úgy keresett meg orvosi bizonyítvány mellett, hogy tüdődaganata van és teljesen egészségtelen, nyomorult. És csakugyan, nem is várva, megjelent előttem körülbelül egy öl magas ember, egy fiatal székelytől vezettetve és mondotta: én vagyok az a 82 esztendős László József, a ki egyik helyről a másikra, az utcza egyik széléről a másikra csak támogatás folytán birok átmenni. 0 egész éjjel netü alszik, nyugalma nincs, úgy néz ki, mint a halál, nincs mit ennie, faluban hol egyik, hol másik könyörületes lélek táplálja. Mikor végig néztem rajta és eszembe jutott ez a parlamenti debut, mely lefolyt köztem és a miniszterelnök úr között, azt mondottam : kár volt neked is fegyvert ragadnod, ha ilyen hálátlan utódaid vannak, a kik reád gondolhatnának most, mikor a hatalomban vannak. Vigasztaló szavam nem volt számára, hanem azt mondottam neki, ne is nyújtsa be kérvényét, melylyel zárt ajtókra talál. Figyelmébe ajánlottam őt a község jó lelkű embereinek, mig meghal és megkapja a jól megérdemült jutalmat. Ilyen a szabadság hőseinek sorsa, a kik tudatlanságból maradtak ki a segítettek és a nyugdíjazottak sorából és a kik előtt a segély kapuja bezáródott kivévén, ha valami különös protekcziója van. Én nyíltan megmondtam, hogy hozzám hiába fordulnak és hogy én hozzám ne is forduljanak. íme, mindezeket előterjesztvén és bebizonyítván a kormánynak egyedüli ezé Íj át, a mely első sorban, hogy micsoda, ismételve megmondottam és csak másod- harmadsorban szolgál esetleg akczidentaliter a nemzetnek, vagy egyes osztályoknak a javára, le kell vonnunk azt a képet, a mely feltétlenül arra utal minket, hogy az a kormány semmiféle bizalomra nem méltó, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a mely szigorú parancs gyanánt hirdeti, hogy a mi hozzájárulásunkkal ennek a kormánynak minden működését meg kell akadályozni, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mint olyant, a mely csupán az ő hatalmának erősítésére szolgál. Ennek a következménye, (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) hogy a nép — egyesek úgy, mint tömegek — körében Magyarországon hallatlan módon emelkedett a korrupezió, hallatlan módon emelkedett a közéletnek elzüllése. (Úgy van