Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

306 343. országos ülés 1838. október 26-án, szerdán. ronyt, a mely erre nem is működött, mire azután keresztülmentek a kordonon. A magyar ember tehát nem igen ijed meg a fegyvertől. Hanem hát ö is ember, kivált ebben a korrupcziós világban, a midőn már Tisza Kálmán kormányzata óta látjuk azt a rettentő irányt, melynek homlokzatára az van felírva: önérdek, hatalom, önczél, szóval az egyetemes korrupczió. Azóta a magyar ember is, a ki nem is tud írni-olvasni, megtanulta ettől az áramlattól, hogy bizony jó az önczél. Sokan elestek ebben az áramlatban és a magyar nép egy része megérti ma már a pénznek csengését. Megmozdították a jegyzőket, elöljárókat, liogy szorítsák a népet; a szolgabíró járkált, a csendőrség végezte a felügyeletet és megjelent a jelölt, megjelentek a jelölt bizalmi-férfiai, pénztárnokai, a kik a terrénummal ismerősök voltak és azoknak a segédlete mellett diskréczióval — a melyről eokat tudunk, de a melyet azért nem lehet mathematikailag bizonyítani, hacsak nem támad még több Rohonczy Gedeon is, ennek sikerült egyet bebizonyítani — megejtik a tiszta választást. Ha nem elég a presszió, ha nem elég, hogy a tanítónak azt mondják : a fiadat nem veszik fel Kolozsvárra vagy Budapestre az árvaintézetbe vagy máshova, hogy nem alkalmazzák bátyádat vasúti bakternek, . .. Bessenyei Ferencz: Igazgató sem lesz! Várossy Gyula;... a mint kezemben vannak az irások, ha ez mind nem elég, akkor jön az önálló ember, egy kicsikét olvassa az újságot is, ismeri az áramlatot és úgy gondolkozik, mert úgy beszélik neki, hogy nem a te szavazatodon dől el a világ sorsa, nélküled is boldog vagy boldogtalan lesz a haza, odaadják neki a nagypénzt, a szerint, hogy ki milyen és rögtön kormánypártivá lesz, aki boldogítja a hazát. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) így folyt le az 1896. évi mintaválasztás; így jött be a minta-többség; így támadt és kapott életet ez a mintakormány. Ez a tömeg képviseli a nemzetet; képviseli a szuronyt; képviseli a három milliót; képviseli a vármegyék összes hatalmát és erőszakoskodását; képviseli az egész terrorizmust, a mit egyedül álló, semmi hatalommal nem rendelkező emberekkel szemben kifejtett. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Valósággal a hatalomnak, a korrupcziónak a forradalma tört ki két évvel ezelőtt a nép jogai ellen. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) íme aztán ezek a dolgok a közerköJcsiségnek — természetesen —• használnak. A közerkölcsiség erősen fejlődik, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) mert látja a kormánytól a nemes példát, hogy kell érvényesülnie? Finomodik, vagyis a közéleti erkölcs magasabb kultusza óriási mértékben virágzik. (Tetszés balfelöl.) Mit bizonyít ez a választás? ázt bizonyítja, a mit beszédem elején felállítottam tétel gyanánt: hogy a kormány minden legkisebb mozdulatát, lehelletét és szándékát a hatalmi törekvés, a hatalomnak érvényesítése s továbbfejlesztése képezi, mert ily óriási igazságtalanságot más ozélból elkövetni nem is lehet; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) ez az önzésnek, az önérdeknek oly magas foka, a melyet kellően erős szóval megbélyegezni, megbírálni nem lehet. Szinte felesleges azt kérdezni — hisz ez mellékes oldalát képezi annak a szimptomának, — a melyet jelzek és feltüntetek és a melyre feleletet nem kapok senkitől az egy Rohonczyn kivfíl — hogy Magyarország közerkölcsiségének megöléseért honnan a hóhérdíj. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Ez még mindig oly nyilt kérdés, a melyre épúgy nem kaptunk feleletet, mint hogy arra sem kaptunk választ, hogy a kiegyezés kérdésével és a quotával hányadán állunk? Ez mindenkor aktuális kérdés, mert föltételezi azt a gyanút, hogy tisztátlan forrásokból merített a kormány és sokszor meg volt már burkoltan említve, hogy az a pénz talán idegen pénztárakból folyt be, a miről nem szándékoztunk itt beszélni s hogy talán nem is három millió volt az a befolyt pénz ; több-e, nem-e, nem tudja maga a miniszterelnök sem. Felállított ugyan egy külön ügyosztályt minisztériumában, amely a belügyminisztérium joghatóságát elvonta, s a melynek felállításáról, noha országos dolgokban intézkedett, miként maga a miniszterelnök úr bevallotta, a képviselőháznak tudomása nem volt, annak felállítása az országgyűlés beleegyezése nélkül történt, szóval országos működéssel megbízott ügyosztályt állított fel a miniszterelnök úr, a nélkül, hogy eziránt a ház határozott volna. íme a mintaválasztások így történtek; ámbár lehetséges, hogy vannak, a kik tagadásba veszik, kétségbe vonják, hogy a választások így estek volna meg. Azt mondják: engem megválasztottak elveimért, megválasztottak önmagamért, lelkesedésemért, azokért a politikai elvekért, a melyeket én képviselek. Lehetséges, hogy akad, hiszen olyan nagy az a szám odaát, hogy még ilyen fehér holló is lehet közte. De én ismerem a népet, hogy miért szokta megválasztani az ő képviselőjét és ha valaki arra hivatkoznék, hogy engemet elveimért választottak meg, nem hiszem, hogy ezek közt az elvek közt ezek volnának, hogy a nép előtt azt mondotta, hogy a quótát nem emeljük, hanem leszállítjuk, hogy az adót, tekintettel a szegénységre, valamivel enyhíteni fogjuk, hogy a népnek minden közérdekét szem előtt tartjuk; nem hiszem, hogy ily elvekkel és programmal lépett volna fel az, a ki az én állításomat talán kétségbe vonná.