Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

343. országos ülés 1898. október 26-án, szerdán. 305 törvényt a Bánffy-kormány alatt végrehajtják. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon) Oly mélyen sülyedtünk a törvény iránti tiszteletlenség dolgában, hogy még álmainkban sem remélhetjük azt, hogy bárhonnan is e házból inkompatíbilissá nyilvánítsanak 80—100 vagy pláne 200 tagot s azokat lemondásra kényszerítsék. Hisz ez képezi a Bánffy-kormány alapját és olyan kormányt nem képzelek, a mely ezt az alapot kirúgja lába alól, ellenkezőleg, minden cselekvése csak ez alap erősítésére szolgál. Még megemlékezhetném más törvényekről is, a melyek ezen két év alatt hozattak, a hol csak másodrendű volt a nemzet érdeke, elsőrendű a kormány szupremácziója. (Felkiáltás a baloldalon: Csak lassan! Derültség.) Azonban megszüntetem bizonyos tekintetben a törvényeknek eme felsorolását; csak annyit jelentek ki, a mit tegnap Szluha István t. képviselőtársam és barátom is megemlített, hogy ezen ülésszakban 342 illési napot töltöttünk. Ezalatt hozatott sok mindenféle törvény; a javát kiválogattam és kimutattam belőle, hogy a nemzet csak másod- és harmadsorban jön, első a kormány érdeke. A többi törvény, melyet fel nem hozok, micsoda? A többi törvény javarésze viczinális vasút, konczesszió. Ezeket igen nagy tömegben együtt jelzem. Szolgáltak azok a nemzet javára, a közlekedés emelésére is, de ezek konczessziók, melyek nem adattak nekem vagy másnak, hanem olyanoknak, kik a »do ut des« alapján ülnek itt, vagy operálnak a házon kivííl. Ez előzményekből akarom megrajzolni annak a képét, hová jutottunk, hogy miat egy tükörből lássa az ország, mennyire sülyedt, s lássa, hogy már képtelenek vagyunk a méltó szomorkodásra is. Ezt a képet akarom megrajzolni az előzményekből, s azokból, miket ezután fogok előterjeszteni. Sokszor volt itt szó a kormány létalapjáról. Magam is szóba hoztam, de persze hiába. Mert hát az igazság előhozatala mindig meddő dolog. Sokszor beszélték itt meg azokat a dolgokat, melyekben a Bánffy-kormány egyedüli biztos alapját bírja, melyek képessé teszik arra, hogy e házban mindent keresztül vigyen, s a házzal a legrútabb játékot űzze ; ebben a házban terjesztheti a világosság helyett azt a homályosságot, mely a nemzetet a legnagyobb idegességbe ejti, bennünket, ellenzékieket pedig a legélesebb parlamentáris fegyverekhez nyúlni kényszerít. Sokszor volt szó erről. Az a bölcső, a melyben megringatták a kormányt, a melyben nagyra nőtt s a milyenben nem feküdt egy kormány sem ezelőtt, az az 1896 ki választás. Nem foglalkozom a választásokkal. (Halljuk/ Halljuk! balfelől.) Csak elKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XVII. KÖTET. mondom, hogy milyennek kell lennie egy becsületes választásnak és milyen a nem becsületes választás. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Az országos választás elérkezik, minden választópolgár értesíttetik arról, hogy azon a napon szavazatát beadhatja képviselőjelöltjére; értesítik erről az elöljáróság útján, s a választás napján elmegy az a szavazó polgár elvtársaival együtt zászlók alatt, víg nótázás mellett, mert jogait gyakorolja, örömünnepet ül, megjelenik a választási urna előtt, sorba hívják a községeket, most jön Nemesujfalu, azután Ujszentes s a többi s elkezd szavazni Kovács József s a bizalmi férfi azt mondja: ez Kovács József, ez Horváth István s így leszavaznak, kinek merre húz a szíve s egyet sem utasítanak vissza igazolatlanul. Mikor leszavazott minden község, az elnök kihirdeti az eredményt, hogy győzött a kormánypárt, hogy győzött az ellenzék, aztán elvonulnak, odahaza van talán egy kis harag s ezzel vége. Katonaságra, esendőrségre, étel-italra, 10—20 forintra, fuvarra nincs szükség, a kistelekiek ingyen fuvaroznak. Ez a tiszta választás eszménye. A mely törvényhozó testület így alakúi meg, a többség összetömörííl, a többségbői kiválik a kormány, és nem a kormány teremti meg a többséget, ez a kormány önérzettel mondhatja: én a nemzet bizalmát birom. Ez a tiszta választás. Ez a korrupczió nélküli harcz. Ez a korropczió nélküli kormány, mely az állam érdekében működik, s intencziója nem a hatalom érdeke, nem a kortézia, hanem az ország üdve. Milyen volt az 1896-ki választás? Ezen választásnál nem vonultak úgy fel a polgár ok, hanem néhol szuronyok közt kisérték őket. A 1896-os választásból egy esetet hozok fel, a hol az ellenzék teljes bizonyossággal többségben volt, de mégis elvesztette a kerületet és a kormány egyik tagja győzött. Ezen esetet azért hozom fel, hogy abból lássuk a többieket. Az ellenzékiek többségben voltak a választás előtt. Ekkor a nagy óragépezetoél az órásmestertől, a miniszterelnöktől, megkapta az útbaigazítást a főispán. Ezzel az első lendület megérkezett az óragépezethez. A nagy kerék megmozdult és az utasítást megadta az alispánnak, az onnan a szolgabíróhoz ment, a szolgabirótól több irányba ment: a községi elöljárókhoz, a jegyzőköz, a csendőrséghez, a vármegyétől egyidejűleg átirat ment a katonasághoz, hogy szükség esetében készenlétben legyenek. A mint a választások ilyen előmunkálatok mellett kezdődtek meg 1896-ban. De a magyar nép sem a csendőrségtől, sem a katonaságtól nem igen ijed meg. Én legalább ezt láttam Erdélyben az én székely választóimnál, a hol bizonyos formaságok miatt szuronyt szegeztek választóim elé, a kik azután szép szóval elhárították a szu39