Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-343
304 343. országos ftlég 1898, oilóber 26-án, szerdán. peticzionálni. Értem a túloldal eljárását, értem a kormányét, de ez kíméletlenség, itt már csakugyan a czinizmus legmélyebb fenekéig jutottunk. Ez nem egyéb, mint a tiszta jellemeknek, a parlamenti erőknek elkeserítése és igen könynyen abba a helyzetbe való sodrása, hogy önként vonuljanak le a keserítés elöl a közpályáról. T. elnök úr! Tekintettel a házra, szabad kérnem öt perez szünetet. (Ellenmondás jobbról.) Elnök: A beszéd befejezése után szünet lesz. Tessék folytatni. Várossy Gyula: Akkor nem lesz szünet, kérem. (Derültség.) A mint említem, a kormánynak mind ezideig folyó törvényhozatalából más erkölcsi eredményt nem tudok konstatálni, látni, mint a politikai erkölcstelenséget és az uralomnak és hatalomnak megtartását és megerősítését. 0 minden eszközt megfog, mioden egyedet hatalmába kerít, hogy az őt szolgálja. Elkövette azt a merényletet is, hogy kezét kiterjesztette a sajtó szabadságára. A sajtó volt Magyarországnak egyik legféltettebb kincse, a szabadsajtó és a szabad szó. így alkották meg í 848-ban, hogy a gondolat és a szó legyen szabad. Es ez Bánffy Dezső kormányzatáig szabad is volt, gondolatát, véleményét mindenki nyíltan, őszintén, a hogy érezte, a tisztesség és a formaság mezében kinyilváníthatta. Azonban a Bánffy Dezső kormányzatnak igen sokszor megzavarta körülményeit a szó és igazság nyilt kimondása. És tényleg az utóbbi időben olyan kemény igazságok és valóságok mondattak ki, a melyeket egy ilyen hatalmas kormány nem tűrhetett, és tehetetlenségében arra a vakmerőségre vetemedett, hogy a szabadsajtó megnyirbálására is kiterjesztette politikailag szennyes kezét. S megteremtette a bűnvádi eljárásról és az esküdtszékekről szóló törvényt, a mely igaz, hogy egy részben rendezi igazságszolgáltatásunkat, de legfőbb czélját, a mint akkoribnn az ellenzék igen helyesen belátta és védekezett ellene, a szabadsajtó megszorítása képezte, mert a kormánynak szándéka az igazságot élesen, lelkesen kimondó tollaknak megbénítása. íme, itt vannak sorra a kormánynak nagy alkotásai, a kongrua-törvény, a bűnvádi eljárás, és itt van az esküdtszéki intézmény, mind-mind politikai és kortesczéllal, az uralomnak fentartására. Itt van a rossz törvények meg nem szüntetése, a törvénynek végre nem hajtása. A Bánffykormány nyíltan felhivatott bizonyos törvények végrehajtására. Minden kormány, tudjuk, azért is van, hogy felügyeljen a törvények végrehajtására, hogy az eddig végre nem hajtottakat hajtsa végre; szóval a törvények azért hozatnak, hogy azok életbelépjenek. Itt van az összeférhetlenségi törvény. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekem jutott ebben a korrupcziős világban a feladat, hogy a korrupczióról letépjem az álarezot, és az ország színe elé állítsam azon ismeretlen embereket, a kik mindenféle nemzetiségi kerületből, a hol soha nem ismerték őket, sohasem látták, egyszerre mandátummal tértek vissza. Bemutattam, hogy törvénybe ütköző a mandátumuk, ideállítottam a ház közepére azt a helyzetet, hogy x és y mandátumai — nem említek neveket — egyenesen és világosan az összeférhetlenségi törvény intézkedéseibe ütköznek. És mi történt? Világos ez a törvény, nem kell azt revideálni, hanem végre kell azt hajtani. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi nem új törvényt akarunk; mert az újat is hiába hozzák, ha nem hajtják azt végre. (Egy hang jobbfelöl: Jézus Mária! Derültség a szélső baloldalon.) Ez a törvény végre nem hajtatott. Miért? A kormány érdekeiért. Hiszen a kormány épenséggel abban találja érdekét, hogy mentől nagyobb számú párt támogassa. Ha már most az inkompatibilitási törvényt végrehajtja, akkor, én nem tudom, de nyilvánvalóvá lehet, hogy onnan legalább is 50—60 embernek távoznia kell. Rakovszky István: 232-nek! Várossy Gyula: Lehetséges, hogy valóban olyan óriási szám kerül ki. Talán maga a miniszter úr is inkompatibilis lenne. Nem tudom; de azt tudom, hogy a mely eseteket felemlítettem, mindaz reális alapon történt és meggyőződésem az volt, hogy azok mandátumai összeütközésben vannak a törvénynyel. És mit láttunk? Azt, hogy kihallgattak bennünket, kihallgatták őket és egyszerűen konstatálták, hogy azok az urak ezen törvény eseteiben oly ártatlanok, oly kevéssé bankigazgatók, mint a pólyás gyermek. Rakovszky István *. Gróf Andrássy Tivadar lemondott! Várossy Gyula: Igaz, hogy épen ez a pontja az én beszédemnek erősíti meg némelyik eljárását. Ezen idézett törvény tárgyalása alkalmával mi állítottuk, hogy a törvény végre nem hajtása a kormány kortesczélját szolgálja; mert voltak férfiak, a kik félreállottak ezen törvény netaláni alkalmazása elől, mások pedig egyenesen megelőzve azt, hogy az ő esetük tárgyalás alá jöhessen, lemondtak arról a kényes állásról, mely esetleg tárgyalás alapjául állíttatott volna a ház elé. Én nem mondom azt, hogy új törvényt alkossanak ; hanem azt mondom, hogy a törvényt hajtsák végre. De hiába mondom. Mert nincs ember ebben a parlamentben sem itt, sem ott, (a jobboldalra mutat) a ki elhigyje, hogy ezt a
