Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

304 343. országos ftlég 1898, oilóber 26-án, szerdán. peticzionálni. Értem a túloldal eljárását, értem a kormányét, de ez kíméletlenség, itt már csak­ugyan a czinizmus legmélyebb fenekéig jutot­tunk. Ez nem egyéb, mint a tiszta jellemeknek, a parlamenti erőknek elkeserítése és igen köny­nyen abba a helyzetbe való sodrása, hogy ön­ként vonuljanak le a keserítés elöl a köz­pályáról. T. elnök úr! Tekintettel a házra, szabad kérnem öt perez szünetet. (Ellenmondás jobbról.) Elnök: A beszéd befejezése után szünet lesz. Tessék folytatni. Várossy Gyula: Akkor nem lesz szünet, kérem. (Derültség.) A mint említem, a kormánynak mind ez­ideig folyó törvényhozatalából más erkölcsi ered­ményt nem tudok konstatálni, látni, mint a politikai erkölcstelenséget és az uralomnak és hatalomnak megtartását és megerősítését. 0 min­den eszközt megfog, mioden egyedet hatalmába kerít, hogy az őt szolgálja. Elkövette azt a me­rényletet is, hogy kezét kiterjesztette a sajtó szabadságára. A sajtó volt Magyarországnak egyik legféltettebb kincse, a szabadsajtó és a szabad szó. így alkották meg í 848-ban, hogy a gondolat és a szó legyen szabad. Es ez Bánffy Dezső kormányzatáig szabad is volt, gondolatát, véleményét mindenki nyíltan, őszintén, a hogy érezte, a tisztesség és a formaság mezében ki­nyilváníthatta. Azonban a Bánffy Dezső kor­mányzatnak igen sokszor megzavarta körülményeit a szó és igazság nyilt kimondása. És tényleg az utóbbi időben olyan kemény igazságok és valóságok mondattak ki, a melyeket egy ilyen hatalmas kormány nem tűrhetett, és tehetetlen­ségében arra a vakmerőségre vetemedett, hogy a szabadsajtó megnyirbálására is kiterjesztette politikailag szennyes kezét. S megteremtette a bűnvádi eljárásról és az esküdtszékekről szóló törvényt, a mely igaz, hogy egy részben rendezi igazságszolgáltatásunkat, de legfőbb czélját, a mint akkoribnn az ellenzék igen helyesen be­látta és védekezett ellene, a szabadsajtó meg­szorítása képezte, mert a kormánynak szándéka az igazságot élesen, lelkesen kimondó tollaknak megbénítása. íme, itt vannak sorra a kormánynak nagy alkotásai, a kongrua-törvény, a bűnvádi eljárás, és itt van az esküdtszéki intézmény, mind-mind politikai és kortesczéllal, az uralomnak fen­tartására. Itt van a rossz törvények meg nem szünte­tése, a törvénynek végre nem hajtása. A Bánffy­kormány nyíltan felhivatott bizonyos törvények végrehajtására. Minden kormány, tudjuk, azért is van, hogy felügyeljen a törvények végre­hajtására, hogy az eddig végre nem hajtottakat hajtsa végre; szóval a törvények azért hozatnak, hogy azok életbelépjenek. Itt van az össze­férhetlenségi törvény. {Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekem jutott ebben a kor­rupcziős világban a feladat, hogy a korrupczióról letépjem az álarezot, és az ország színe elé állítsam azon ismeretlen embereket, a kik min­denféle nemzetiségi kerületből, a hol soha nem ismerték őket, sohasem látták, egyszerre mandá­tummal tértek vissza. Bemutattam, hogy tör­vénybe ütköző a mandátumuk, ideállítottam a ház közepére azt a helyzetet, hogy x és y mandátumai — nem említek neveket — egyene­sen és világosan az összeférhetlenségi törvény intézkedéseibe ütköznek. És mi történt? Világos ez a törvény, nem kell azt revideálni, hanem végre kell azt hajtani. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi nem új törvényt akarunk; mert az újat is hiába hozzák, ha nem hajtják azt végre. (Egy hang jobbfelöl: Jézus Mária! Derültség a szélső baloldalon.) Ez a törvény végre nem hajtatott. Miért? A kormány érdekeiért. Hiszen a kormány épen­séggel abban találja érdekét, hogy mentől na­gyobb számú párt támogassa. Ha már most az inkompatibilitási törvényt végrehajtja, akkor, én nem tudom, de nyilvánvalóvá lehet, hogy onnan legalább is 50—60 embernek távoznia kell. Rakovszky István: 232-nek! Várossy Gyula: Lehetséges, hogy való­ban olyan óriási szám kerül ki. Talán maga a miniszter úr is inkompatibilis lenne. Nem tudom; de azt tudom, hogy a mely eseteket felemlítet­tem, mindaz reális alapon történt és meggyőző­désem az volt, hogy azok mandátumai össze­ütközésben vannak a törvénynyel. És mit lát­tunk? Azt, hogy kihallgattak bennünket, kihall­gatták őket és egyszerűen konstatálták, hogy azok az urak ezen törvény eseteiben oly ártat­lanok, oly kevéssé bankigazgatók, mint a pólyás gyermek. Rakovszky István *. Gróf Andrássy Tivadar lemondott! Várossy Gyula: Igaz, hogy épen ez a pontja az én beszédemnek erősíti meg némelyik eljárását. Ezen idézett törvény tárgyalása alkal­mával mi állítottuk, hogy a törvény végre nem hajtása a kormány kortesczélját szolgálja; mert voltak férfiak, a kik félreállottak ezen törvény netaláni alkalmazása elől, mások pedig egyene­sen megelőzve azt, hogy az ő esetük tárgyalás alá jöhessen, lemondtak arról a kényes állásról, mely esetleg tárgyalás alapjául állíttatott volna a ház elé. Én nem mondom azt, hogy új törvényt al­kossanak ; hanem azt mondom, hogy a törvényt hajtsák végre. De hiába mondom. Mert nincs ember ebben a parlamentben sem itt, sem ott, (a jobboldalra mutat) a ki elhigyje, hogy ezt a

Next

/
Thumbnails
Contents