Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

SáS. országos ölés 1898. október 26-íiii, szerdán. 303 hogy minden lehelete, gondolata, érzülete, mozdulata nem czéloz mást, mint saját egyéni hatalmát, a rendszernek a hatalmát, a pártnak a hatalmát. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennek esik áldozatául a lelkész a kongruában, a kongnia készítésében, az autonómiai kilátásokban, ennek esik áldozatául a tanító, midőn magyar vidékeken államosítanak, a helyett, hogy a nemzetiségek vidékein, a kik koldusok, a kiknek egy része nem velünk érez, teljesítené a kormány szigorúan kötelességét. Miért? Mert mindenből körtézia származik és mindenből körtézia űzetik. (Halljuk! Bálijuk! balfelöl.) De ezt a nemzeti politikát nem hajlandó olyan nemes értelemben követni a kormány, a milyen nemes értelemben, ha ott egy máä, politikailag tisztességesebb, egyenesebb lelkületű kormányzat ülne, ez azt végrehajtaná. De gyerünk tovább ! (Mozgás és zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Á kormánynak egész eddigi működése már eleve útját vágja annak, hogy iránta bizalommal viseltessünk, sőt egyenesen megöli az ébredő bizalmat is a múltnak politikai bűnökből fonódott lánczolata. Nézzük, hogy a Báuffy-kormány az utóbbi három év alatt még minő törvényeket hozott. (Mozgás és zaj jóbbfelől. Hulljuk! Halljuk!) Meghozta a mezőgazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényt. (Halljuk!) E törvény nemes czélja az lehetne, hogy az állam részéről a segély a legtisztább forrásból és inteuezióval nyújtassák. Nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy a kisgazda, a kisiparos és a kiskereskedő roppant Ínséggel és szegénységgel küzd; (Úgy van! a szélsőbalon.) hitelképessége csekély; alig képes ideig óráig, innen vagy onnan, irgalomból inkább, mint megbízható biztosíték mellett kölcsönt szerezni. íme a kormány felállott, hogy ezen szegénységgel küzdő, fmaneziális alap nélkül szűkölködő osztályokat kisegítse. Megalkotta a hitelszövetkezetekről szóló törvényt, de olyképen, hogy az szándékainak megfeleljen, hogy hatalmát előmozdítsa, hosszú életűvé tegye. Részvényekre fogják alapítani úgy a központban, mint az egész országban az egyes hitelszövetkezeteket és azoknak fiókjait; a kisgazda, kiskereskedő és kisiparos beáll részvényesnek és ezzel oly gúzsba kerül, melyből nem tud kibontakozni; csak egy menekülése van: ha annak idején a kormánynyal tart. Ez esetben nem bántják, nem háborgatják, sőt segélyt kap, ellenkező esetben rögtöni fizetés és tönkremenés következik be. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) így teszi rá a kormány kezét czéljai szerint a kisgazdára, földmívelőre, iparosra, (Halljuk! Halljuk!) vagyis a hitelszövetkezetekről szóló szép törvényjavaslat nem tiszta forrásból eredt. Mert hiszen van már nektiuk ipari, gazdasági szövetkezetünk. Tetszett volna azokat gyámolítani, segélyezni, virágzásra juttatni minden önérdek és minden önczél nélkül. Különben a kormány hatalmi czéljait szolgálja a rossz törvények "entartása is. Sokszor figyelmeztették a kormányt ebben a házban, hogy bizonyos törvényeket vegyen revizió alá, vagy törölje el őket, vagy pedig czéljuknak megfelelőleg alakítsa át. Azonban vannak olyan törvények, melyek ép azért jók a kormány ezéljának, mert rosszak. Ilyen a választási törvény is. Hányszor szólaltak már fel e házban, hogy a választási törvény változtattassék meg oly módon, hogy az az egyéni meggyőződésnek, a polgári jogok szabad gyakorlatának megfelelhessen. Ezek a felszólalások a puritánok részéről teljesen a levegőben hangzottak el, süket fülekre találtak. Felszólal nemes eloqnencziával több izben, sőt legutoljára a múlt campagne végén interpelláczió alakjában gróf Apponyi Albert is, a mire a válasz semmi volt. Minek is adnának választ? Mire volnának az új törvények, mikor ez a kormány czéljaira így legjobb ? (Zaj jóbbfelől. Elnök csenget.) Történt ugyan kísérlet, hogy egy választási törvényt konstruálnak. Ez történt 1896. elején. Azonban ezzel az új választási törvénynyel a régi rossz törvénynek egészen torzalakját formálták meg. Túltettek a rosszaságban még a mostanin is, ha ugyan túl lehet rajta tenni. Az etetés, itatás és fuvarköltségek díjtételeit határozottan meg is állapították törvényileg ; szóval a választási korrupcziót törvény által akarták szentesíteni annyira, hogy már a korrupcziós kormány maga is megijedt és elejtette az egészet. Hányszor hangzott fel e teremben a kúriai bíráskodás szükségessége! Persze a kormánynak nincsen erre szüksége, de szüksége volna rá minden törvényesen megválasztott képviselőnek, a ki meg van támadva. Hogy a választási törvény minő rossz, és hogy a kormánynak az eljárása milyen, igazolja, hogy a ki nem áll a kormány támogatói sorában, azt elteszik láb alól — fenyegetéssel, konezesszióval, elkeserítéssel és a közpályáról való leszorítással. Szóval, a hol czélt nem érnek máskép, hozzányúlnak meg nem engedett erkölcstelen fegyverekhez is, hogy a jókat, a puritánokat elkeserítsék. Mi szükség volt arra, hogy az ellenzék tönkretétetett a múlt választás alkalmával ? Ez nem volt elég a kormánynak, Bánffynak, hogy ide bejött egy számtalan számból álló tömeg, nem volt elég, hogy annak felállása megszüntet itt minden elvi küzdelmet, az igazságnak minden harczát; nem volt ez elég, hanem elővette a mesterséges keserítést és a legpuritánabb embereket, a kikről tudják, hogy érzékenyek, megtámadtatták peticzióval, mondva csinált okokkal. És láttuk, hogy egy Apponyit merészkedtek