Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-320

24 320. országos Blés 1898. szeptember 6-án, kedden. zatával ismételve elhalaszthatók. Ez a háznak mindig jogában áll. Én a vita befejezése érde­kében fel akarom tenni azt a kérdést, hogy el­halaszszuk-e az interpellácziókat holnsipra, vagy sem. (Felkiáltások jobbfelől: Nem!) Van-e valaki, a ki kívánja az elhalasztást? (Nincs.!) Ebben az esetben a propoziczió marad. (Zaj.) Kérek egy kis csendet! Ebből a komplikáczióból csak akkor jövünk ki, ha egymást nyugodtan meghallgatjuk. Látom, hogy miután félkettő elérkezett, a ház­ban senkisem kívánja, hogy ez a vita folytat­tasBék és az interpellácziók elhalasztassanak. Senkisem kívánja? (Nem!) Minthogy nem, ma­radunk az előzetes napirend mellett, és l'gy, mielőtt áttérnénk az interpellácziókra, javaslatba hozom, hogy a holnap 10 órakor tartandó ülésre a napirend meghatározása feletti vita folytatása legyen kitűzve. (Helyeslés.) Ezt tehát elfogadja a ház. Következnek már most az interpellácziók, még pedig először Kossuth Ferencz képviselő ár interpellácziója. (Felkiáltások jobbfelöl.- Halljuk Mócsyt! Derültség jobb felől.) Az a szabály, hogy a mely sorrendben bejegyezték az interpellá­cziókat, abban adják elő. (Helyeslés.) Már most csendet kérek. Kossuth Ferencz: T. ház! Mikor inter­pellácziómat bejelentettem, a kormány még semmi nyilatkozatot sem tett arra vonatkozólag, hogy mi volt a nyári tárgyalásoknak eredménye és mi a kormánynak szándéka azon esetre, ha bi­zonyos eshetőségek bekövetkeznek. Azóta a kor­mány a szabadelvű párt értekezletén nyilatkozott, de ezt a nyilatkozatot mi hivatalos nyilatkozat­nak el nem fogadjuk, (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) mert a kormánynak kötelessége a kép­viselőház előtt nyilatkozni, a képviselőháznak pedig joga megkövetelni azt, hogy fdőtte nyilat­kozzék a kormány. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szerintem az alkotmányos élet egyik sar­kalatos elve az, hogy a felelős kormánynak programmal kell bírnia, programm alapján kell állania. Senki el nem vitathatja azt, hogy az a kérdés, melylyel az említett tárgyalások össze­köttetésben voltak, a legeslegfontosabb kérdés, a mely előtt most az ország áll. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Tehát épen erre a kér­désre vonatkozólag kell, hogy a kormánynak programmja legyen. Általános, alkotmányos elv pedig az, hogy a kormány programmját az or­szággyűlésnek ismernie kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert az, hogy a kormány egy nagy többségnek bizalmát — engedjék meg, hogy azt mondjam, vak bizalmát — bírja, az magában véve nem programm. Kötelessége a kormánynak előadni azt, hogy mi a szándéka. Általánosan ismert tény az, hogy az ország­ban két elv küzd most egymással. Az egyik elv a magyar közgazdászati függetlenségnek az elve, a másik elv pedig az, mely Magyarországot összecsatolja a közgazdászati téren Ausztriával. Mindenki tudja, hogy az a párt, a mely körü­löttem ül, a közgazdászati függetlenség elvét vallja a magáénak. (Igaz! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Ez az elv mely elválaszthatlänúl összekapcsol bennünket, azzal az elvvel, mely előttünk szent és szent lesz egész életünkön át: a haza teljes függetlenségének elvével, (Igás! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi a haza függetlenségének elvét atyáinktól örököl­tük s át fogjuk adni fiainknak s én azt hiszem, hogy míg Magyarországon lesz egy ember, ki őszintén szereti hazáját, addig a függetlenségi elvnek mindig lesz hirdetője, a függetlenségi zászlónak mindig lesz lobogtatója. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mi azt tartjuk, — ezt csak röviden mon­dom, hisz nem ez interpelláczióm tárgya, — hogy addig, míg Magyarország gazdaságilag önállóan nem rendezheti ügyeit, Magyarország mindig gyarmata lesz Ausztriának, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert mindaddig szol­gáltatni fogja Ausztriának az élelmezési és a gyárakban való feldolgozásra szánt czikkeket, a mi a gyarmatok hivatása. De Magyarország mint gyarmat bizonyosan tönkremegy; mert nincs sem az a geográfiai helyzete, sem az a talaja, sem az a klimatikus éghajlati állapota, nincsen sem olcsó hiteleszköze, nincsenek olcsó közlekedési eszközei, egyszóval nincs az, a mi némely gyarmatokat gazdagokká teszi, sőt Ma­gyarországon mindennek az ellenkezője van meg. (Igaz ! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha Magyar­ország gyarmat marad, okvetlenül tönkremegy. Miután jeleztem, hogy mi a függetlenségi párt álláspontja, meg kell jegyeznem, hogy az is jogosult, hogy a kormány más nézeten legyen. De ha más nézeten van, akkor mindenesetre kötelessége előterjeszteni nemcsak az elveket, a melyek alapján intézkedni akar, hanem köte­lessége előterjeszteni az intézkedéseknek rész­leteit is, mert ha az ellenzéknek szabad csupán elveket hangoztatni, — ámbár a közgazdászat terén ennél sokkal tovább fogunk menni, --*- a kormánynak egyenes kötelessége az elvek han­goztatása mellett megjelölni a tényleges módot is, a mely szerint elveit megvalósítani akarja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Mindaz, a mi történt, megvallom, mély aggodalommal tölti el keblemet. Igaz, hogy mindazok a törvények, melyeket meggyőződésem szerint a kormány megsértett, szerintem rosszak, azok ellen mi egész erőnkkel küzdöttünk, de általános alkotmányos elv az, hogy a törvények addig, mig fennállanak, megtartandók, nekünk

Next

/
Thumbnails
Contents