Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-320

320. országos ülés 1898. szeptember 6-án, kedden. g>5 pedig mint szabadságszerető és alkotmányos pártnak, kötelességünk azt követelni, hogy a törvények addig, míg fennállanak, megtartassanak, még ha azon igyekszünk is, hogy alkotmányos utón ezeket a törvényeket megváltoztassuk. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A bécsi birodalmi gyűlés munkaképességében, azt hiszem, mindenki kételkedik. Maga a t. kormányelnök is mindössze csak reményét fejezte ki tegnap pártja értekezletén arra nézve, hogy talán mégis munkaképesnek fog bizonyulni az osztrák Reichsrath. Részemről, azt hiszem, hogy ő ebben a reményében alaposan csalatkozni fog. De annak bizonyságául, hogy a kormány miga sem hiszi azt, hogy az osztrák Reichsrath munkaképes lesz, felhozom azt a tényt, hogy több nappal ezelőtt két kommüniké tétetett közzé, a melyekre gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam is hivatkozott már. Az egyik kommünikében azt mondja, hogy »arra az esetre pedig, ha a kiegyezkedésnek idejekorán való parlamentáris eliutézése Ausztriában nehézségekbe ütköznék, a magyar kormány már előzetesen megállapodott azokra az elvekre nézve, a melyek szerint eljárni kíván.« Tehát már előre látta a magyar kormány azt, hogy hivatva lesz bizonyos elvek szerint eljárni. Az osztrák kormány egy más kommünikét adott ki, a mely azt mondja, hogy a »két kormány« állapodott meg abban, hogy micsoda elvek szerint járjanak el. Szó szerint igy hangzik ez a kommüniké (olvassa) : »A hosszú tárgyalások során sikerült megegyezést létrehozni a két fél nézeteiben azon elvekre nézve, a melyeknek alkalmazására akkor kerülne a sor, ha valóban beálíanának azok a körülmények, a melyek miatt ezt az esetleges módozatot megállapították. A kormányok minden eshetőségre elkészültek.« Tehát »akormányok«, vagyis a két kormány. Már jeleztem azt, hogy meggyőződésem Szerint a tanácskozások egész folyama alatt foljtonos törvénysértéseket követtek el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már maga az a tény, hogy a két kormány megegyezett bizonyos elvekre nézve, törvénysértést képez, mert kérdem én: micsoda hozzászólása van az osztrák kormánynak a magyar önrendelkezési joghoz és micsoda joggal, micsoda törvény szerint tárgyal a magyar kormány az osztrák kormánynyal a felett, hogy milyen elveket alkalmazzon azon esetben, a midőn pedig a magyar törvény szerint nem alkalmazhat más elveket, mint az önálló rendelkezésnek elvét ? (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) De maga a tanácskozás ténye is törvénysértés; törvénysértés azért, mert az 1898 : I. törvényczikk 3. §-ában világosan határidőhöz van kötve az, hogy mikor terjesztheti az országgyűlés elé az, a mit kiegyezési javaslatoknak KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. szoktak nevezni. Május l-e volt a terminus és elvitázhatlan tény az, hogy az osztrák birodalmi gyfílés elé azon javaslatok csak szeptember végén fognak beterjesztetni. Ha tehát szeptember végén terjesztetnek be, akkor nem május 1-éu terjesztettek be. E felett vitatkozni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) így tehát beállt az a körülmény, a melyet a 3. §. kontemplál, beállt az a körülmény, a mire a t. kormány is saját szövegezése szerint számított, hogy utasíttassák a kormány arra, hogy az 1867 : XÍI. törvényczikk 68. §-ában fentartott jog alapján leendő állandó szabályozás iránt javaslatot terjeszszen elő, még pedig oly időben, hogy ez a szabályozás még 1898-iki deczember 31-ike előtt törvényerőre emelhető legyen. Már most, t. ház, mint Polónyi Géza t. képviselőtársam is megjegyezte, nekem is meg kell jegyeznem, hogy az idő mindenesetre előre haladt. Ezt senkisem tagadhatja. Es hogyha a kormány még most is késik teljesíteni azt, a mi a 3. §-ban világosan meg van rendelve, akkor a kormány kötelességet mulaszt, törvényt sért, a melynek szövegezését ő maga állapította meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert azt senki talán állítani nem merészelheti, hogyha mi még arra várunk, hogy szeptember végén az osztrák birodalmi gyűlés újból vitatkozzék, veszekedjék, vagy .Isten tudja, mit csináljon és csak akkor fog a kormány előállani az illető javaslatokkal, akkor ismét abban a helyzetben leszünk, hogy az év végén a t. kormány azt fogja mondani, hogy most nincsen idő az önálló berendezkedésre, nincs tehát más mód, mint új provizórium és akkor elő fog állani, — mint helyesen jegyzi meg Polczner Jenő t. képviselőtársam, — Gajári Ödön, hogy nem a kormány hajtotta az országot es lex, illetőleg alkotmányellenes állapotba, hanem az a párt, a mely a törvény szentségét védte. (Élénk helyeslés, taps és éljenzés a szélső baloldalon.) De, t. ház, kiszivárgott még az is, hogy mit jelentenek azok az elvek, a melyek alapján a t. kormány a 67. §-ban élni fog. Először is, ámbár mindenki tudja, de a preczizirozás kedvéért helyes felolvasni ezt az egypár szót a t. miniszter úr tegnapi nyilatkozatából (olvassa): »A kormány reméli, hogy az osztrák parlament nem fog munkaképtelennek bizonyulni. Ám tegyük fel, hogy ez a reménye nem valósul meg. Ez esetben az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ában és az 1898 : I. törvényczikk 3. §-ában le vannak fektetve azok az elvek, meg van jelölve az az irány, a melyet az önálló rendelkezésben követnünk kell, a miből azonban nem következik oly különválás, a melyet sem polí~ tikai, sem gazdasági érdekeink nem tanácsolnak.« T. képviselőház! Ez meggyőződésem sze4