Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-343
302 S* 3- országos ttlés 1808. október 26-án, szerdán. lelkész után nagy befolyása van. A jó tanító a nép embere, a kinek megvan a maga társasága, megvan a maga köre, a melyben mindenkor érvényesítheti egyéniségét. És ime a kormány még egyes kisebb körökkel is mennyire foglalkozik és mennyire iparkodik magának megnyerni minden legkisebb társaságot. A tanítók társasága ugyan elég nagy, működési körük, befolyásuk elég szép és elég tágas. íme mni kormányzatunkban felülkerekedik az államosítás. Hát jó; mi az államosítás? Az államosítás különösen az iskolák körül nem egyéb, mint átvétele a tanintézeteknek állami ellenőrzés, állami igazgatás alá, állami teher ellenében. A tanintézeteket államosítani nagyon helyes. Joga van az államnak tanintézeteket felállítani, azokba tanerőket helyezni, akár elemi iskoláknak, akár egyetemeknek neveztessenek azok. Azonban hogy az állam akkor forszírozza az államosítást, a midőn amúgy is rendkívüli kiadásokkal küzd, a midőn folytonos pénzetlenségről panaszkodik: ez érthetetlen. Mert hiszen felvettetett már e házban az a kérdés, a mióta én tagja vagyok a magyar képviselőháznak, hogy miért nem hozzuk be az egész vonalon az államosítást, miért csak részletekben, miért csak darabonként? Ha már a kormány, a többség államosítani akar, ám legyen, államosítsa az összes iskolákat. Megszavaztathatja s ha a törvény meglesz, ráteheti kezét minden tanítóra és minden intézetre. Ha nemes czéljai vannak az államosítással, ám érvényesítse azt. Ámde a nemes czéí távol áll a jelenlegi kormányzattól; annak csak kortesczéljai, hatalmi és érdekczéljai érvényesülnek. Ezért nem államosít a kormány, hanem csak részletekben a legmagyarabb vármegyéket kiválasztja, kiválasztja Csongrádot, Pestet, Békést és Csanádot meg a többit, a hol az ellenzéki nép és polgárság lakik és az államosítás zöme itt nyilatkozik meg. Miért? Azért, mert ha egyszer elállamosította azt az iskolát, akkor már a tanító az övé. Ha ellenzéki volt az a község, vele tartott a tanító is, mert az vagy községi volt, vagy felekezeti; tehát magától értetődik, hogy nem kellett attól félnie, hogy az állam kemény keze utói fogja érni. Most beleesett a kormány hálójába, mert ha ellenáll az állami tanító, egyszerűen átteszik. A ki volt eddig Kis-Telken, vagy Csongrádon, avagy Szentesen, átteszik valahová a felvidéki tótok, vagy a románok közé és mehet s azt a csekély birtokát ott kell hagynia csupán azért, mert önálló lelkű ember. Már most a magyar ellenzéki vidékeken államosítanak! Az államosítás magában véve jó, a magyar vidék is megköszöni, mert az országban nincs olyan gazdag vidék, a mely szívesen ne fogadná, önmagában véve, ellenáldozat nélkül azt, ha a kormány segít iskolát felállítani, ha tanítót helyez belé. Az úgynevezett ellenzéki magyarság le van kötelezve ezért. Azonban más kérdés merííl itt fel. Ha ennek a kormánynak nemzeti politikája olyan é3 ha igaz az, a mit az egyik túloldali képviselő, Beksies Gusztáv az ő nemzeti politikájáról megírt, hogy a kormánynak mi i teendője és mi általában a törvényhozásé, ha az igaz volna, hogy mindenben nemzeti politikát kell követni, akkor az állami intézeteket elsősorban ne a magyar helyekre tegyék, ámbár jótékonyak azok ott is, ne a színtiszta magyar vármegyékbe, a melyek ellenzékiek is, hanem tessék kérem a nemzeti missziót betölteni, tessék az iskolában azt a magyar szellemet ápolni és terjeszteni, a melyet terjesztni a mindenkori törvényhozásnak vagy kormányzásnak kötelessége. Miért nem teszik az állami iskolákat a ruthének közé, hisz azok földönfutó szegények, nem bírnak iskolát építeni, nem bírnak tanítókat tartani és teszik az iskolákat Csongrád vármegyébe, a hol mégis valamelyes módon birja magát a nép S Hát ez a nemzeti politika ? Miért nem teszik az állami iskolákat a románok közé ? A románok nemcsak szegények, de értesítést kapunk olykor-olykor, hogy mozgolódnak is; itt nagyon elkel a nemzeti jellegű és irányzatú állami iskola; hát micsoda mesebeszédek azok, midőn a kormány a nemzeti misszióról, a nemzeti politikáról diskurál és alattomban a legalábbvaló kortesczélokra használja fel az ország pénzét, hogy az iskolát is kortestanyává változtassa? Ennek a kormánynak nincs is tekintélye. Miért nem teszi az állami iskolákat a szerb-lakta vidékekre? Azok szintén szegények és ott többször politikai színezetű mozgalom, úgynevezett nemzetiségi mozgalom mutatkozik. Erre igen könnyű a felelet, a melynek a negatívuma adja az én állításomat. A magyar községekbe azért teszik az állami iskolát, mert még ott vannak önálló állami polgárok; meg kell fogni a tanítót kortesnek s ez hatáskörét betöltötte, ha csak egy tanítót tántorított a kormány táborába: megtette kötelességét! Mig a ruthének közé, a románok közé, a szerbek közé azért nem teszik az állami iskolát, mert ott eo ipso úgyis a kormányra szavaznak a ruthének, a románok és a szerbek. Kérem, ez teljesen világos, és ha valaki a szívébe tekint, főképen a kik nemaetiségeklakta vidékről választattak meg a túlsó oldalon, szavaimat igazolni fogják, a nélkül, hogy csak egy szót is szólanának; azért ha nemzeti politikánk igazánvolna,másképenkelleneminekünk eljárnunk. De — a mi egész beszédemnek vezérmottója — ennek a kormánynak a működésénél, midőn azt megbíráljuk, semmi mást nem látunk, semmi más eredményre nem jutunk, mint arra,
