Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

343, országos ülés 1898. október 26-án, szerdán. 3Qj a kormánynak. A katholikusok és görög-katholikus papság szegényebb része — sokakkal beszéltem — várva-várja a kongrua-törvény életbeléptetését; az éhes emberek enni, a rongyos csuhája emberek ruházkodni akarnak. De a kormánynak nem áll érdekében, hogy siessen, csak sakkban ÍIkarja tartani e szegény flótásokat, hogy visszariaszsza minden önálló társadalmi mozgalomtól azzal a jelszóval: akkor sohasem lesz kongruátok, ha ti itt lázougani akartok. (Úgy van! Ügy van! halfelöl.) így vagyunk az autonómiával is. E kérdést is folyton húzzák-vonják; itt is szembe szeretnék állítani a püspöki kart az alsóbb papsággal, mintha a kettőnek más-más érdeke volna. Pedig mindkettőnek egy érdeke van: az Isten dicsőségének hirdetése és a hívek lelkének üdvös sége. A kormány ebben a dologban is az összeveszítési politikát, a szembehelyezési irányzatot képviseli s főként abban domborodik ki az ő aknamunkája, hogy itt megint vagy ezer szegény lelkészt skartban tart, hogy moczczanni se merjenek. Mily jól esik országgyűlési választásokkor, politikai mozgalmakkor, midőn a kormány kényelmesen ráteszi tenyerét a szegény papra s azt mondja: jösz velem, máskép nem kapsz semmit, hiában várakozol. Szomorú dolgok ezek, melyek közéletünknek igazi rendeltetésétől való eltérését markánsul jellemzik. Ha igazi jó szándék lenne a kormányban, egyszerű jóakarattal megteremtené a kongruát 8 az autonómiát minden melléktekintet nélkül. Azonban ezen igazságosság és méltányosság nem szolgál a kormány javára; ennek okáért Ő* az egyenes utat elkerüli, sőt mi több, rátette a kezét a nem katholikus, a katholikus és görög katholikus papokra, kik folyton várják a mannát. Azonban tovább is megy a kormány, előveszi a püspököket is, s egy elejtett szóval, egy félhivatalos közléssel, burkoltan úgy adja elő a dolgot, mintha neki nem is volna része benne, pedig ő szerkeszti a communiquét, mint akkoriban az inkompatibilitási kérdésnél maga a miniszterelnök, s különböző módon jelennek meg bizonyos röpke hirlapi közlések, hogy a püspököktől a vagyont elveszik. (Félkiáltások halfelöl: Vigyék el!) Igaz, ha nekem van 10.000 hold földem s azt elakarják tőlem venni, valószínű, hogy nekem nem esik kellemesen. Ha Rothschild, őrgróf Pallavicini vagy gróf Károlyitól elveszik dominiumát, nehezen vágnának jó arczot hozzá, de a hatalom a kormánynál van, s mindent megtehet. Ily apró elejtett nyilatkozatok jelentek meg a szekularizaczióról. Történt ez itt a házban is, tiltakoztam is ellene, mint a tulajdon szentsége ellen szándékolt rablás ellen. Nekem is van nehámy hold földem, s ha tőlem elveszik, az is rablás lesz, ha a miniszterelnök úrtól elveszik, ő is azt mondja, hogy megrabolták. Az ily dolgok talán nincsenek komolyan mondva, hanem csak azért, hogy maga a püspöki kar is skartba legyen téve. íme, a kormánynak szennyes keze még a magas főpásztor! székekhez is fölnyúl, hogy szennyes érdekeit itt is megvalósítsa, hogy egyenkint behálózza az ország minden polgárát, állás-, méltóság- és vagyonkülömbség nélkül. (Ügy van! bálfelől.) Tehát itt van a klérus, a melyet jórészben már behálózott, és a ki ebből a hálóból ki akar szabadulni, jaj lesz annak. De a ki önként megy abba a hálóba, a ki hozzájárul annak a kormányhatalomnak erősítéséhez, a ki beáll ezen rendszer dicsőítőjéül, beáll ebbe a tömegbe, hogy szavazzon, — akadnak ilyenek is, a kik egyébként rendes és korrekt emberek, de mert ezen korrupt-rendszert szolgálják, mindenkor elkárhoztatandók, — az ilyen egyházi férfiúból azután — tekintet nélkül arra, hogy van-e hivatottsága, van-e rátermettsége — kreál a kormány apátokat, prépostokat, kanonokát és a közönséges emberekből így lesznek főpapok és püspökök is. A kormány mindig hálás, mert azt mondja : do, ut des, te adj szavazatot, támogatást, én adok majd neked hivatalt. E kormány hatalmi törekvései nem érdélnek semmi tekintetben bizalmat és én is azért emelem fel szavamat, hogy e bizalmat megvonjam a kormánytól, másokat is figyelmeztessek erre és rámutassak azon okokra, a melyek megtiltják nekünk, hogy a kormány bármely működését, a mely nemzetellenes és a közjóra nem hasznos, támogassuk. Ezelőtt az volt a jelszó: salus rei publícae suprema lex esto, most: kormányhatalom mindenek előtt! Nem tehetünk róla, de nem birjuk megakadályozni ; tudjuk, hogy káros, látja mindenki, hogy 300 ember akadályozza meg egy nemzetnek egészséges megtisztulását. (Igás! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon. Zaj jobbfelől.) Perczel Béni: Egy tizenhét tagból álló obstrukeziós párt! Várossy Gyula: A kormány mindenre ráteszi kezét. A lelkészek után következtek és következnek a tauitók. Mi az a tanitó? Van-e annak értéke erkölcsileg, politikailag, egyénileg ? A jó tanítót úgy képzeli el mindenki, hogy az iskolában nevelési és tanítási kötelességét teljesíti. Megtanítja az elemi iskolában a növendékeket az irás-, olvasás- és számolásra és az ismeretek alapelemeire — és nevel belőlük erkölcsös növendékeket; beléjök oltja a hazának a szeretét, de beléjök oltja az igazságnak a követését és keresését is, és mikor a tanító ilyen az ő községében, akkor annak a tanítónak a községben a