Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

296 843. országos- filés 1898. október 26-án, szerdán. azt mondják, hogy a kormány uralmának, hatalmának megerősítésére ígérettel, ha kell fenyegetéssel, ha kell tönkretétellel törekszik. Vannak családok, a melyek egészen tönkremennek egyegy ilyen harcz alkalmával, mert a családapa talán elég botor ennek a nagy áramlatnak ellentállani és ez elsodorja őt családostul, sokszor rokonostul együtt. A mai kormányzati rendszerben nyilatkozik meg az írásnak ama szava, hogy azokat, a kik önállólag tudnak érezni, mert gondolni, érezni tudnak, megbüntetik hetedíziglen is. Ily mérvekre hágott a korrupczió a kormányzatban. A mi kormányunknak semmi más czélját nem látom, a mint be fogom bizonyítani részleteiben is, mint azt, hogy hatalmát és uralmát megerősítse és azután jön a többi. Ezt látjuk a viczinális konezesziókban, stb. A mai kormányzatnak minden mellékes, első az uralom és ennek az alapját képezi az egyetemes korrupczió, a mi mainapság hallatlan mérveket ölt. A közéletnek minden ágában jelentkezik ez. Az eszményi lesülyed, az ideálist senki nem keresi, mert látják a kormányzatban is, hogy ott nem ideális dolgokért, nem az eszményiért, nem az erkölcsi érzések, fenkölt irányzatokért lelkesednek, hanem minden igyekezetük az uralom megtartása, a hatalmi érdek megóvása, a többi mind semmi. Hiába, tagadni nem lehet, a kormánynál van a hatalom, a kormánynál van a pénz, a kormánynál van a fegyver, a kormány mozgósíthatja minden hivatalnokát szép szóval, ígérettel, fenyegetéssel és ezeknek szegényeknek mégis csak a kenyér és a család előbbrevaló. A kormány mozgósíthat mindent, mi csak elveinket, lelkesedésünket viszszük harczba, pénz nélkül, fegyver nélkül, hivatalos sereg és zsandárok nélkül, vérnek ömiesztése nélkül. E hatalmi rendszernek biztos következménye — mint a pestisnek a fertőzés — az általános füllöttség, a közéletnek, sőt a magánéletnek is minden terén, az erkölcsök dekomponálása, szóval a hallatlan mértékben emelkedő egyetemes korrupczió. Közéletünk még nem rég pezsgett. A 67-iki kiegyezés után, sőt Tisza Kálmán alatt is vott politikai és társadalmi közélet, volt országos érdeklődés a tudományok, a közismeretek, az erkölcsi kérdések iránt. A Bánffy kormány alatt, a mely a legvastagabb sülyedtség szimptomáját mutatja, megszűnik minden ideális emelkedés, és ez irány magával ragadja az egész társadalmat »HataIommért, javakért, uralomért küzdjetek ti isU mondogatják és őrültnek deklarálják azt, kinek önálló gondolata, lelkesedése van és egy pillanatig is meg mer állni az áramlat ellen. (Tetseés balfélől.) Ennek igen szomorú következménye van aztán: az, hogy a nemzet összes érzelmeit és aspiráczióit szíve fenekére zárja. A jók legjobbjai félreállanak, keseredetten, lemondva, várva egy jobb jövendőt, a melyet az istenség talán el fog hozni, hogy megtisztítsa erkölcsi levegőnket, társadalmunkat csodálatos módon, midőn majd az ezrek és százezrek szívének fenekén keserűségben elrejtett igaz elvek, igaz törekvések, nemzeti érzületek kitörhetnek és újra érvényt szerezhetnek. Ez a mai rendszernek a szomorú következménye! E rendszernek van aztán még más oldala is, a melyről már megemlékeztem, a melyre még ki fogok térni, S amelyet adatokkal fogok bizonyítani Azt az egyet azonban megállapítom: a Bánffy-kormányzat alatt a magyar közélet megsemmisült. (Felkiáltások balfélől: Ügy van!) A Bánffy-kormány elérte azt, hogy uralma megvan; a Bánffy-kormányzat elérte azt, hogy megvan szilárdulva, mert azt mondta a miniszterelnök : »Nem ugrom bele, mert nekem többségem van«; a Bánffy-kormány elérte azt, hogy egy engedelmes tábborral rendelkezik, mely minden pillanatban tudva vagy tudatlanul — ki fogom deríteni, hogy tudatlanul — szolgálatára áll és azt a hatalmi széket, a melyet bársonyszéknek neveznek, oly magasra emeli, oly erős lábakra fekteti, hogy minden sötétség daczára, mely burkolja a nemzet jövedőjére messze kiható kérdéseket, minden korrupczió daczára, mely semmivé tette politikai világunkat, mégis uralkodik, mert neki többsége van. Más parlamentekben szintén megvan a kormánynak a többsége, s ha nem úgy cselekszik, a mint a nemzet érdeke kívánja, a többség daczára megy. Ott megvan a többségben az önérzet és ha látja, hogy a franczia, olasz, vagy angol nemzetbeli Bánffyak nem jó úton járnak, megmondják neki: uram, menjél csak másfelé, mi is elmegyünk másfelé és egy rendesebb embert keresünk. (Derültség balfélől.) Kiktől várjuk mi ezt a tisztítást ? A t. túloldaltól ? Attól, a mint erre rá fogok térni, nem lehet. A nemzettől? Hisz közéletünk nincs, 'mert az megvan ölve. A vármegyéktől? Ezek rabbilincsekben fetrengenek. A hivatalnoki kartól? Azok heloták. A kereskedőktől, iparosoktól? Azok koldusok, és most csinálják a mezőgazdasági és ipari szövetkezeti törvény alapján a bilincseket a kezükre. Ide változás kell, isteni változás, a szent léleknek valami megrázó befolyása, mely azokat a dermedt, de alapjában jó szíveket, becsületes érzéseket, melyek megvannak a túloldalon is, felrázza, kipattantva mint a rügyet, hogy a nemzet javára jöjjön ki onnan. Kötelességet érzek magamban, mert minden tisztességes embernek kötelessége az, hogy állításait bizonyítsa, a feltett kérdésre felelni. Állí-