Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

843. országos ülés 189§. október 26-án, szerdán. 297 tottam, állítom, s mig e politikai rendszer meg nem változik, állítani fogom, hogy ezen kormánynak semmi más törekvése nincs, mint saját hatalma és uralma. Ezzel a két fogalommal kifejeztem mindent. Szőts Pál: Kedves öescsének példája is ezt bizonyítja! Várossy Gyula! Meg a három millió, melylyel ismeretlen urak, soha nem látva, idejöttek mandátummal (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) s a választópolgárok nemzetiségi vidékeken hogy emelnek fel ismeretleneket. Szőts Pál: Nem érzem magamat találva! Várossy Gyula: Nem önről szólok! En önre bizony nem is ismerek, hogy a tömegben kicsoda! (Derültség a bal- és szélső báloldalon.) Hanem a jóhiszeműséget soha kétségbe nem vonom a túloldalnak, a kormánypártnak egy tagja részéről, sőt magának a miniszterelnöknek részéről sem; de beálltak eszköznek tudás, ismeret nélkül, hogy támogassák a kormányzatnak azt a czélját, a mely uralomban és hatalomban nyilatkozik; ismeret nélkül, mert azokat a kérdéseket, a melyekben szavazással döntenek, biztos vagyok benne, nem ismerik végeredményünkben, a mint mi sem ismerjük. Kötelességem, a mint említem, azon kérdésekre, a melyeket feltettem, válaszolni. Nem a túlsó oldalnak válaszolok, mert hisz annak bármit beszélünk is, az szavaz; nem önöknek beszélünk, mert az eredmény mutatja, hogy az hiába való, hanem beszélünk a nemzetnek, mert elsősorban az a kötelességünk, hogy a nemzetet a nemzeti öntudatnak — ha ugyan ez még lehetséges a mai korrupczió mellett — az ébrentartására és ápolására hívjuk fel. Ébreszsze az a bizonyos úr, a kit nem ismerek a tömegből, a nemzeti öntudatot, intse a népet arra, hogy mi a tennivalója, hogy mi a nemzetnek vitális érdeke, akkor meghajtom magamat előtte és üdvözölni fogom őt. Elmondom röviden, hogy képzelem el a mintakormányt, és a Bánffy-kormányt össze fogom vele hasonlítani. (Halljuk !) Egy mintakormányzat azért létezik az országban, a törvényhozó testületben, hogy teljesítse kötelességét, a nemzet iránt, annak legutolsó tagja iránt. Azért a törvényeket kizárólag a nemzet polgárainak javára kell hozni minden utószándék nélkül. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De a mintakormánynak az a kötelessége, hogy, ha a törvényhozó testület meghozza a törvényeket, a melyeknek a nemzet javára kell szolgálniok, ezeket a legnagyobb igazsággal, méltányossággal minden önérdek, és haszon nélkül hajtsa végre. (Helyeslés balfelől.) A mintakormáuynak nincs különleges pártja, nincs különleges czélja: az igazi kormánynak a pártját a nemzet többsége képKÉPVH. NAPLÓ. 1896-—1901. XVII. KÖTET. viseli, és nem a ház többsége; a mintakormánynak a czélját a nemzet üdvössége és óhajtásai képezik, nem pedig saját hatalmának és uralmának gyarapítása. A Bámfy-kormánynál ennek épen ellenkezőjét látjuk. A Bánffy-kormányzat uralmának három esztendeje alatt mást sem tett, úgy a törvények útján, mint azok végrehajtásánál, mint pedig a végre nem hajtott törvények folytán, vagy pedig a háttérben visszatartott bizonyos intézkedéseivel, mint növelte saját hatalmát. Hogy lehet saját hatalmunkat növelni? Hogy lehet befolyásunkat minél szélesebb körökre kiterjeszteni? Ehhez nem kell más, mint párt, többség, emberek. A hatalomnak megállapításához, megszilárdításához nem szükséges egyéb, mint minél nagyobb tömeget megnyerni. Szükséges pedig az, hogy a kik párthíveink azok megmaradjanak, a kik pedig ellenállnak és más véleményűek, azokat megnyerjük. Az ellenállókat akár Ígérgetéssel, akár fenyegetéssel, szorítással, konczessziókkal bármi módon megnyerni, magunkévá tenni: ez a mostani kormánynak minden törvényhozói működése és czélja. Ha valaki gondolkozik és elmélyed abban, hogy ezt a törvényt miért hozták, amazt miért nem alkalmazták, azt fogja végeredményében találni, hogy ezen törvény alkalmazása, vagy a másiknak nem vagy rosszul alkalmazása azért történt, hogy a jelenlegi kormány hatalma erősebb legyen. Most meglehetős kényes kérdésbe fogok kezdeni, mert engem az igazság kimondása nem alterál; mindenkinek megmondom az igazságot és lelkemnek épen ez a tulajdonsága adta az egyik legtisztább mandátumot a kezembe és vezetett a házba. Én tehát még azon kényes kérdésekhez is hozzányúlhatok, a melyek a házban talán idegességet okozhatnak. Ez a kormányzat, a Bánffyé, s a megelőző kormány régen különös fészekbe nyúlt. Tudjuk azt, hogy vannak osztályok az országban, a melyeknek a választópolgárokra és általában a társadalom egyes köreire igen szép befolyásuk van. Ezek közé tartoznak a mindennemű lelkészek, a tanítók, a községi elöljárók; ilyen faktorok közé tartoznak a hírlapírók, a folyóiratok és maguknak ezen újságoknak és folyóiratoknak szerkesztői. Ezek részint befolyással, részint pedig működésükkel oda birnak hatni, hogy azt a kört, a hol munkásságuk jelentkezik, igyekeznek maguk iránt rokonszenvessé s szavukat irányadóvá tenni és mégiá azt látjuk, hogy a mint a másik kormány, úgy ennek örököse is: a Bánffy-kormány, hozzányúl a lelkészséghez. Nem akarok én az egyházpolitikai törvényekről kritikát a meritumra nézve mondani, de a mai napig jelentkező konzequeucziákat meg fogom állapítani és meg fogom mondani 38