Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

348. országos Illés 1898. október 20-án, szerdán. 295 nyilatkozik, miért nem önt világosságot a házba és megnyugtatást a nemzetbe. De egészen más természetű, más igen fontos okaink is vannak, a melyek alapján a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk a kormány iránt. (Helyeslés halfelöl.) Mivel nekünk száz és egy okunk van arra, hogy ezen kormány működésének irányzatában és szándékaiban meg ne bízzunk, meg ne nyugodjunk, rá fogok térni és fejtegetni fogom azon okokat, a melyek inkarnált bizalmatlanságunknak létjogot adnak. Valóban szomorú örömet okoz nekem az, hogy ennek bizonyítása a tárgyalás során nékem nagyon kevés fáradságomba kerül. Bármerre fordulok, mindenfelé oly adatok kínálkoznak, a melyeknek felhasználásával bizonyíthatom azt, hogy ez iránt a kormány iránt ebben a házban egy törvényhozó sem lehet bizalommal, a kiben meg van az önálló gondolkozás, a politikai öntudat és a kit lelkesedése és választóinak lelkesedése küldött ide. Az adatok merítése ezen kormány három évi működésének raktárából könynyfí dolog, garmadaszámban hevernek ott sötéten ezek az állapotok. Ha belenyúlunk e homályba, tuczatszámra jönnek ki azok a dolgok, a melyek azt ordítják felénk, hogy ennek a rendszernek, ennek a kormánynak bizalomra semmi joga. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Voltaképen ennek a kormánynak, a melynek elnöke báró Bánffy Dezső, mi a ezélja? Ivánka Oszkár: Qaótát emelni! Várossy Gyula: Ha valamely dolognak vagy cselekvésnek czéljával tisztában vagyunk, akkor magával a faktorral is tisztában vagyunk. Azt látja, azt szemléli mindenki, a ki gondolkozni és elmélyedni tud az események bírálatában, és a felett ítéletet alkot, hogy a mostani kormány, bár a kiegyezés óta valamennyi kormány is, kezdve különösen a Tisza Kálmánnak kormányától a báró Bánffy Dezső kormányzatáig, minden kormány többé vagy kevésbbé hatalmát akarta megállapítani, uralmát biztosítani. Azonban ezen hatalmi törekvés, az Uralomnak ezen megszilárdítása, állandóvá tétele oly óriási és hallatlan mértékben egy kormánynál sem mutatkozott 1867 óta, mint a Bánffy-kormánynál. Erről a kormányról elmondhatjuk azt, hogy minden törvényhozói működése e házban, minden kormányzati működése az országban (Halljuk! Halljuk! halfélM.) nem egyéb, mint hatalmának megerősítése, uralmának megszilárdítása, vagyis a személyes politikának érvényesülése. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ha tán az esetleges törvények meghozásából, melyet egyszerű szavazással döntenek el, haszna van a nemzetnek vagy a nemzet egyes osztályainak és rétegeinek, az csak akczidentális, az csak véletlen, a mint a rósz földben is néha fölvetődik a tiszta búza. Ennek a kormánynak minden intencziója, mint említem, hatalmának megerősítése és csak azután jön másod-, harmad-, tizenkettedsorban a nemzet égető ügyeinek, sebeinek gyógyítása, kivánságainak teljesítése. (Igaz! Ügy van! a balés szélső baloldalon.) Rá fogok térni ezekre; ki fogom mutatni azokat a tényeket, a melyek óriási hangon kiáltják felénk azt, hogy nekem és nekünk igazunk van, hogy már Magyarországon mindenfelé csak ebbe ütközünk, mindenfelé ezen akcziókkal, cselekvéssel és törekvéssel találkozunk a közéletben kint úgy, mint a házban, mely magának a kormánynak megszilárdítását, uralmának megerősítését és továbbtartását, állandóságát czélozza. Mert veszünk egy negatív képet, miként azon műhelyekben szokták, a hol a rajzolatot fémlapokra leveszik és midőn a fényképező, a levevő készülékről lejönnek a lemezek, az üveglapon látjuk, hogy megvan annak negatívuma. Állításomat rögtön igazolja ezen dolognak a negatívuma, a mennyiben a kormány további ténykedése, elkezdve a háztól, ki széles ez országban mindenfelé, le egészen a falusi nótáriusig és a községi elöljárókig, a hol, a kik az ő rendszerének ellenállának, kik azt az áramlatot fel akarják tartani, mely a kormány szándékát és uralmát erősítené, azokat, a kik nem rabszolgái és helotái ennek a hatalmi klikknek, ennek az országos hatalmi kotériának, ezeket az ellenállókat ígéretekkel, konczesziókkal, fenyegetésekkel, (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) helytelen törvényekkel megtörik, elkeserítik, vagy pedig visszavonulásra kényszerítik, vagy ha nem egészen sikerűi összezúzni az önálló és független gondolkozású egyéneket, akkor azokat letapossák. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez a kormánynak hatalmi eljárása a közéletben, a törvényhozásban, a vármegyében, az állami hivatalokban, azt látjuk mi mindenütt. Ha a kormpcziónak ezen korszakában vannak még bátor és önérzetes emberek, a kik ezzel az áradattal szembe mernek áiiani, a kormány tudja kötelességét, a mint eklatánsul bebizonyította Lukáts Gyula képviselő úr az általa tegnap elmondott ama esetben, mely szól Dessewffy főszolgabíróról, midőn a miniszterelnök úr a közigazgatásnak egyik előkelő tisztviselőjét magához hivatta, nem azért, hogy az ő közigazgatási működésében attól informácziót, tanácsot kérjen, hanem az ő hatalma megszilárdításának, megörökítésének ügyére szólította fel a közigazgatásnak a közigazgatási ügyekben fizetett tisztviselőjét, hogy álljon be kortesnek. Mennyi ilyen bukkan ki, hány ehhez hasonló eset történt meg, a mit nem hoznak ide be a házba, hanem a hallgatásnak homályába van sülyesztve. Ezek az esetek azonbau mind