Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

343. országos lilés 1898. október 26-án, szerdán. 293 tatná legalább ezeket, a kik elsősorban vannak érdekelve. És e helyett mit cselekszik ez a kormány, a mely minden jel szerint már előre lekötötte magát, én úgy hiszem, azért hallgaí? A helyett, hogy megnyugtatná az országot, fényt derítene ebbe a homályba, rémhírekkel ijesztgeti az egész nemzetet. Újságjai, röpiratai ezer—tízezer számra mennek szét az ország minden részébe. (Úgy van! a szélső baloldalon) Szó volt itt egy röpiratról, a melyet százezer példányban hivatalos úton terjesztenek és osztogatnak. És mi van ezekben a lapokban? A kibérelt, megvett és megparancsolt tollaknak Írásbeli munkájában mi foglaltatik? Rémítés! A gazdaközöiiséget azzal rémítik, hogy Magyarország el fog veszni, ha külön vámterületet fognak felállítani, a kereskedés sem fog fellendülni, szóval csődöt mond Magyarország közgazdasági élete. Ezt bizonyítják, ezt variálják, ezzel üvöltik minden módon tele az országot. Es mi kell annak a szegény népnek? Tudjuk mindnyájan, hogy elég még az is, ha annak a földmívelőnek, a kinek nincs iskolázottsága, kevés képzettsége, kezébe adják az ilyan dolgokat. De hozzáteszem még azt is, hogy az óragépezetnek, a mely a kormány mechanizmusát jelenti, a legkisebb kereke a vidéken a falusi jegyző, a megnyergelt közéégi elöljárók megteszik élőszóval is kötelességüket és a közvéleményt, az országnak a zömét, az országnak az alapját, a gazdálkodó, földmívelő népet megrémítik és beleöntik azt a tudatot, hogy : el fogsz veszni, el fogsz pusztulni, ha a külön vámterületet óhajtod, ha résztveszel mindazokban a mozgalmakban, a melyek a különválást czélozzák, vagy ha talán feliratilag akarsz résztvenni azon erőmozgalomban, a mely hazánk gazdasági különválását óhajtja ! íme, t. ház, a kormány a helyett, hogy fényt derítene, a helyett, hogy az elmékben világosságot terjesztene, a hazánkat 1867. óta mélyebbre hatólag nem érintő kérdések tekintetében, a helyett, hogy a nemzetet megnyugtatni óhajtaná, a helyett, hogy csillapítaná a titokban lappangó lázat, a mely itt-ott mutatkozik, még növelni igyekszik a homályt. Az ellenzék megteszi kötelességét. Azért jöttünk ide, hogy ellenőrködjünk a törvényhozásban, hogy a kormány működését figyelemmel kisérjük s ha választói kerületeink tekintetében egy részről, más részről országunkra tekintettel hibát, rossz útratérést látunk, intőszavunkat felemeljük. És midőn ezt teszszük, midőn ébresztjük a nemzetet s vigyázatra hívjuk fel: akkor mit tesz mivelünk is a kormány? (Halljuk! Halljuk!) Egyenes, őszinte kérdések intéztettek a kormányhoz: emelik-e a quótát? Ez röviden, tárgyilagossággal, egyenesen a logika törvényei szerint kategoricze van megtéve. Erre csak két felelet létezik; igenis, vagy nem; fogjuk emelni vagy nem. Lehetne ugyan még egy harmadik felelet is, a mely, ha elhangzanak e házban, a kormánynak férfiasságáról tenne tanúságot. És ha ez a harmadik felelet az lehetne: nem nyilatkozhatom, mert le vagyok kötve ezért, vagy azért, megnevezve, nem kész még a dolog. De se az igent, se a nemet, se határozott kijelentését annak, hogy ezért, ezen okból nem nyilatkozom, nem hallottunk. Ezért konstatálom, hogy a kormány kötelességét nem teljesíti és a kormány határozottan kerüli az alkalmakat, a melyek megnyugtatásra vezetnének. És ezért ezen kérdések körűi semmi mást e házban nem lehet konstatálni, mint homályosságot és sötétséget. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez életbevágó dolgok körííl mindenütt gőz és pára; az ember nem lát, nem tudnak a törvényhozók semmit, nem tudnak ezen az oldalon, kétségbe vonom és állítom, hogy azon az oldalon is tudnának valamit, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert ma az egész parlamentarizmust, az egész kormányt egy ember fejezi ki s annak a neve, a miniszterelnök, Bánffy Dezső ; az egész rendszer Bánffyzmus. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszik az urak, hogy én elismerem, hogy ott tudnak valamit arról, hogy a quótaügy hogyan áll; hogy tudnak önök valamit, hogy a kiegyezéssel mi történik : junktim-e, vagy nem junktim-e? Megtörténik-e a különválás és mily alakban? Ezt egyedül a kormány elnöke tudja (Közbeszólás bal felől: Az sem tudja!) s azon csodálkozom épen, —- a mire később rá fogok mutatni, — hogy ép ebben a parlamenti színvonalnak mély lesülyedésében, hogy úgy mondjam korrupcziójában, hogy egy oly tömeg, hogy egy oly tekintélyes számú párt tudás, ismeret hiányában, a melyek vonatkoznak hazánk és nemzetünk életbevágó kérdéseire, vakon mennek egy ember után és minden kérdésre, a mely felvettetik, igennel szavaznak, szavaznak minden elvi vitánál, egy ember kedvéért. Ez a Bánffyzmus! Ez a parlament színvonalának sülyedése, a mikor ott semmit sem tudnak, nem is gondolkoznak, az ellenzék felszólalását pedig semmibe sem veszik. (Igaz! Ügy van! Helyeslés a szélső baloldalon) Ez a homály, ez a sötétség ma is megvan. Nem fogyott meg, állandóan uralkodik. Ez a köd, ez a láthatatlan burok az egész országot beborítja. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Emlékszem reá, nyílt és egyenes volt a kérdés, a melyet gróf Apponyi Albert intézett a miniszterelnök úrhoz innen a padokról, kijelentve, hogy a míg világosságot nem terjeszt a quótakérdésre és a kiegyezésre, az ellenzék nem mehet bele az indemnity tárgyalásába, a mely elsősorban bizalmi kérdés. Ugyan ezt tették meg Kossuth Ferencz, Polónyi Géza, Holló Lajos és a többiek,