Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-342
282 342. országos illés 1898. október 25-én, kedden. téntek bejelentések. A legelső történt Várossy Gyula részéről 1897. évi márczius hó 9-én, a második történt az Adria ügyében márczius hó 29-én, sőt olyannyira feltűnést keltettek ezen inkompatibilitási esetek, hogy — a mi ugyan a házszabályokban meg van engedve, én azonban a parlament tekintélyére nézve azt igen kárhozatosnak tartom, — megtörtént az, hogy a nagy közönség köréből is történtek feljelentések és ezen feljelentések hatása alatt és egyszersmind a miniszterelnök úrnak egy korábbi kijelentése folyományaként külön bizottság küldetett ki, a mely az 1875-iki összeférhetetlenségi törvény revíziójára nézve kellett volna, hogy jelentést tegj 7 en. Én is tagja vagyok ezen összeférhetetlenségi bizottságnak, de tudtommal másfél év alatt ezen bizottság működésének semmi nyoma nincs; a háznak a bizottság semmiféle jelentést nem adott be. Hogy pedig ez igen káros és a ház tekintélyének érdekében nem tűrhető meg, erre nézve legyen szabad nekem csak egészen röviden az előzményeket előadni. (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Várx>ssy Gyula a múlt év márczius lió 9-én bejelenti Tolnay Lajos, Benke Gyula, Neumann Ármin és Sámuel Lázár összeférhetetlenségi eseteit. Ez tárgyaltatolt a házban 1897. évi április hó 2-án ; az összeférhetetlenségi bizottság, mely ezen ügy felett véglegesen döntött és ítélt, akkor nyolcz tag jelenlétében ítélt és az történt, hogy négy tag azt mondta, hogy itt nem forog fenn az összeférhetetlenség esete, három tag pedig az összeférhetetlenségi esetet fennállónak látta, az elnök pedig nem szavazott. Itt a házban a házszabályok megsértését látták abban, hogy abszolúte többség nem konstatáltatott és megindult a vita, a melyben í'észtvett Justh Gyula, Komjáthy Béla, Polónyi Géza, Szentiványi Árpád, Kiss Ferencz, Visontai Soma és többen. Egy névszerinti szavazás döntött ez ügyben, jeléül annak, hogy már akkor konstatálni kívánta a ház, hogy kik értenek egyet a házszabályok megsértésével és kik nem. A másik inkompatibilitási esetet az Adria ügyében Kálmán Károly t, barátom jelentette be Hieronymi Károly, Enyedy Lukács és gróf Tisza István ellen 1897. év márczius hó 29-én. A bizottságban tárgyaltatoít június hó 1-én, a hol ismét négy szó három ellen döntött, az elnök, gróf Andrássy Tivadar pedig nem szava zott. Midőn ez a házban szóvá tétetett, gróf Andrássy Tivadar azáltal jelezte nem helyeslését, hogy elnöki állásáról lemondott. Mondom, a közönség köréből is jött egy feljelentés. Ennek hatása alatt a t miniszterelnök úr szükségesnek látta, később egy indítványt tenni itt a házban, a mely egyhangúlag el is fogadtatott, mintán 1897. évi márezius hó 30-án Eötvös Károly képviselő úr reflexióira a következőket mondta (olvassa): »Eötvös Károly képviselő úr az összeférhetetlenségi törvényre vonatkozólag is tett megjegyi zést. Kifogásolta azt, hogy az előző kormányok, vagy legalább én mióta miniszterelnök vagyok, nem láttam szükségesnek ezen összeférhetetlenségi torvénynek, a mint ő mondotta, komoly vagy szigorú végrehajtásáról felelősségem tudatában gondoskodni. T. ház! Az összeférhetetlenségi törvény nem olyan törvény, a melynek végrehajtására külön speczialiter a kormány nyer utasítást, ez olyan törvény, a mely általános végrehajtási klauzula nélkül van szerkesztve és a melynek végrehajtása szorosan véve minden egyes képviselőnek, talán helyesen mondva, az ország minden polgárának jogában van. Ennélfogva, t. ház, legalább is vissza kell, hogy utasítsam Eötvös Károly képviselő úr azon vádját, a melyet ezen törvény végrehajtása tekintetében én ellenem felhozott. De, t. ház, ezen törvénynek alkalmazása egyáltalában nem is lehet pártkérdés. Ezen törvény alkalmazása, t. ház, egy bizottságra van bizva, a mely bizottság eljárásában mondhatni, mint bíróság működik és mert így működik, t. ház, nem lehet ezen bizottságot eljárásában sem az egyik, sem a másik párt befolyása alá helyezni. Azt gondolom, t. ház, hogy épen a törvényre való tekintettel, a törvény inteneziójának figyelembe vételével, a pártok érdekére is figyelemmel a fŐBÚlyt arra kell fektetni, hogy ezen bizottság eljárásának bírói jellegét teljes mérvben megőrizzük. Ezért kell, hogy visszautasítsak minden utasítást, vagy figyelmeztetést.* T. ház! Hogy a t. miniszterelnök úr menynyiben felelt meg azon általa kifejezett felelősségnek, hogy respektálni kell ezen bizottság bírói eljárását, mutatja Várossy Gyula képviselő úr interpellácziója, a mely a t. miniszterelnök úrhoz volt intézve, hogy nyilatkozzék arról, hogy ő magánbeszélgetés közben felemlítette gróf Andrássy Géza és gróf Andrássy Tivadar jelenléti díjait, mint egy bank igazgatóságában levő személyekét, mely felszólalás következtéhez gróf Andrássy Géza lemondott képviselői állásáról. A miniszterelnök úr 1897. évi április hó 6 án megtette indítványát, mely így hangzott (olvassa): »A múlt hetekben — Várossy Gyula képviselő úr interpellácziójára felelve —kijelentettem, hogy közelebbről javaslatot fogok tenni arra nézve, hogy a t. ház bizottságot küldjön ki, mely az 1875 : 1., az összeférhetetlenségi törvényről szóló törvényczikk revíziójával foglalkozzék. Most azon Ígéretemnek eleget teeadő, javasolnám: méltóztassék hozzájárulni, hogy az összeférhetetlenségi törvény revíziójára való tekintettel a ház 21 tagú
