Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-341

278 341. országos ttlée 1898. ofctdber 24-én, bétfön. az is következnék, hogy ha a kormány vagy az elnökség valamely következő napra áll elő egy napirend-javaslattal, nekünk kötelességünk gondoskodni arról, hogy az még abban az ülésben elintéztessék. A felelősségnek ilyen magyarázatát én helyesnek el nem ismerhetem. (Helyeslés halfelől) Egyébiránt lássuk tüzetesebben a mai napirend tárgyát. Az eredeti elnökségi indítványon kivííl van még a Gajáry Gézíi-féle módosítvány, melyet a mai szavazás után módosítványnak kellene tekintenünk; maga az indítványozó is úgy nevezte; és van egy harmadik indítvány is, mely ma adatott be. Igaz, hogy a Gajáry Géza-féle módosítvány formailag csakugyan módosítvány, de tekintettel arra, hogy az eredeti napirendi javaslatnak már semmi értelme nincs, az már nem is lehetséges, ennélfogva érdemileg mint új indítvány jelentkezik. Maga Gajáry Géza képviselő úr mondta, hogy ezen módosítvány által meg akarja óvni a házat egy végrehajthatlan határozat hozatalától ; tehát ezzel beismeri, hogy az eredeti indítvány idejét múlta, s ha azt mondják, hogy formaszerint létezik, az csak fictió jnris. Én szerintem módosítványt csak abban az esetben lehet tenni, ha a határozathozatalnál választani lehet, melyiket fogadja el a ház. (Igaz! Úgy van! hatféléi.) Miután pedig az eredeti indítvány tárgytalan, nem lehet választani, mert hogyha valaki az elsőt választja, az a semmit választotta s ez azután magában involválja egy új napirend-javaslat megtevését. Érdemileg véve nagyon jól jellemezte Gajáry Géza képviselő úr javaslatát Horánszky Nándor képviselő úr, azt mondván, hogy az tulajdonképen csak egy csiny, a melylyel azt akarják megakadályozni, hogy mindazok, a kik eddig szólottak ez ügyben, még egyszer szólhassanak. A mai névszerinti szavazás után tehát a csiny teljesen bevált. Közbevetőleg megjegyzem, hogy mikor bennünket onnét a túloldalról, mint ma is Örley Kálmán képviselő úr tette, azzal vádolnak, hogy a házszabályokat kizsákmányoljuk, s nem vagyunk kellő tisztelettel azok intencziói iránt, akkor ez nekem eszembe juttatja az evangéliumot, hol az van mondva, hogy a szúnyogot megszűrik sokan, a tevét pedig elnyelik. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) Nekünk azt mondják, hogy nem tiszteljük a házszabályokat, a t. kormány és a hatalmon levők pedig nap-nap után törvényszegéseket és visszaéléseket követnek el. Elfelejtik ott azt, hogy hiszen magának az indemnitási javaslatnak a pénzügyi bizottságban való tárgyalását, valamint a bizottsági jelentésnek a benyújtását is házszabályok megsértésével eszközölték. (Igás! Úgy van! halfelöl.) Ne mondja tehát t. túloldal, a bagoly a verébnek azt, hogy: te nagyfejű. (Zaj jőbhfélől. Tetszés a halóläalm.) De van még egy harmadik indítvány is, a melyet ma adtak be; s a melyet, ámbár szerintem ez is tulajdonképen új indítvány, én is módosítványnak tekintek. Ezen indítványra nézve azonban kérni szeretném a t. házat, hogy nyomassa ki és osztassa szét ... Rakovszky István: Úgy van,szétnyomatni és kiosztatni! (Élénk derültség.) - Páder Rezső: ... T. ház! Akárminek tekintjük a Gajáry Géza-féle módosítványt vagy az Örley Kálmán félét, akár ellenindítványoknak, akár újabb önálló indítványoknak, a minthogy én új, önálló indítványoknak tekintem azokat, mégis egyiket sem fogadom el, sőt még az aíapindítványt sem, mert hisz mindegyik indítvány az indemnitás szőnyegre hozatalát czélozza. Már pedig én egy olyan kormánynak, a mely idáig is folytonos visszaélésekben, folytonos jogtipräsokban, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) az alkotmányos szabadságok és jogok elleni merényletekben, még annak a bizonyos sajtnak görcsös szorongatásában utazott, (Igaz! Úgy van! Tetszés a hal- és szélső haloldalon.) nem szavazok prolongácziót a további kormányzásra. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, hogy ne konverzáljanak. Páder Rezső: Nem akarom neki ezt a prolongácziót megszavazni és egyáltalában erre neki akalmat nyújtani, mert hiszen én már az indemnitásnál zsinórmértékül szolgálandó 1898. évi költségvetést is megtagadtam tőle, tehát csak következetes vagyok, midőu a prolongácziót is megtagadni szándékozom. (Helyeslés a hal- és szélső haloldahii.) Azt mondják erre a t.^túloldalon, hogy mit szól ehhez az ország? Én ezt a kérdést szerénységből nem vetem fel, legalább az én magatartásomra vonatkozólag nem, mert én országgyűlési képviselő vagyok ugyan, de az országnak nem vagyok képviselője. Mikor valaki az országra úgy hivatkozik, mint a hogyan ott hivatkoztak, eszembe jut, hogy: hogy tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség; de én tulajdonképen képviselői felelősséggel csak az ország azon kis részecskéjének, és azon kis részecske azon választó közönségének tartozom, a mely engem ide küldött. . . (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Elnök csenget.) Várják meg, a míg befejezem a mondást. Tudniillik bizonyos az, tudom és érzem is azt, mert megmondták nekem, mikor mandátumot vállaltam és lelkiismeretem sugallata szerint is helyesnek tartottam azt, a mit reám biztak, hogy én itt a képviselőházben igyekezzem ne csak ezt a kormányt, hanem ezt az egész káros rendszert megbuktatni segíteni. E tekintetben tehát, mikor az indemnitás napi-