Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-341

Ml. országos Ülés 1898. október 24-én, hétfőn. 277 tani. (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Olvassa) : »Módosítvány. Határozza el a ház, hogy az 1899. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot, az ezen törvényjavaslat napirendre tűzése felett folyamatban levő vita befejezését, illetőleg az e felett való szavazást követő legközelebbi hétköznapon veszi tárgyalás alá.« (Elénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Páder Rezső képviselő űr! (Zaj. Felkiáltások balfelől: Halljuk az indítványt!) Az indítvány fel fog olvastatni. Hock János jegyző (olvassa az indítványt). Bartha Miklős: Jól megfontolják az indítványokat ! Ez a komolyság! Minden nap mást adnak be! Illik ehhez a kormányhoz! (Folytonos zaj.) Zmeskál Zoltán: T. ház! (Folytonos zaj.) Elnök: Mihez kivan szólni a képviselő úr? Zmeskál Zoltán: Személyes kérdésben. (Derültség jobbfelöl.) T. ház! Örley Kálmán t. képviselő úr az imént felszólalt és ha jól értettem, velem szemben azon kifejezésre is ragadtatta magát, hogy ő Zmeskál szavaira nem ad semmit. Felhívom a t. képviselő urat, hogy legyen szíves szavainak magyarázatot adni, mert lehet, hogy oly értelemben mondta, a melyben szavai nem involválnak egyszersmind sértést velem szemben; de lehet az is, hogy oly értelemben mondta, a melyet én nem hagyhatok magamon száradni. Ez múltam, jelenem és ha élek, jövőm miatt lehetetlen. (Derültség jobbfélöl. Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Én a ház szine előtt hívom fel Örley Kálmán képviselő urat, legyen szives szavainak magyarázatot adni, mert itt lehet mindent mondani, csak olyanokat nem, a melyek félreérthetők. Ne tessék burkoltan beszélni, úgy hogy önök ezt talán arra magyarázzák; no ez ugyan befíítött Zmeskálnak, ezen az oldalon pedig az ellenkezőjére magyarázhatják. Újból felszólítom, legyen szives velem szem ben használt szavainak magyarázatát adni. (Helyeslés^ és tetszés balfelől.) Örley Kálmán: Igen szívesen megmagyarázom szavaimat. Szavaimnak következő értelme van. Nekem Zmeskál Zoltán urat nem volt szerencsém ismerni . . . Zmeskál Zoltán: Nekem sem! Örley Kálmán: ... és így tulaj donképen sértési szándékom ok nélkül nem lehetett. Zmeskál Zoltán: Mi ez megint? Örley Kálmán: Szavaim alatt azt értettem, hogy a Zmeskál Zoltán úr közbeszólására, mint általában a közbeszólásokra, nem adok semmit. (Helyeslés jobbfélöl.) Zmeskál Zoltán: Ezt elfogadom! (Zaj.) Páder Rezső: T. ház! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek itt a jobboldalon. Páder Rezső: Nem kevesen vannak, kik az ismétlődő napirendi vitát obstrukeziónak, komédiának és az ellenzék hecezelődésének tekintik és nagy lármát ütnek, azt mondván: most vége lesz az alkotmánynak, a parlamentarizmusnak és annak a nagy respektusnak, melylyel a külföld a magyar képviselőházra tekint. Én e részben másként vélekedem. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem, itt a baloldalon ne konverzáljanak. Páder Rezső: Figyelemmel kisértem a vitát. Mondhatom, hogy nagyon tanulságosnak, igazoltnak, sőt sok tekintetben szükségesnek is tartom, mert e vita alatt igen sok eszme lett tisztázva a kiegyezési törvények egyes szakaszai és intencziói tekintetében. Azonfelül a t. kormány és kormánypárt némely tagját is nyilatkozatra késztettük. Igaz, hogy e nyilatkozatokban nincs valami nagy köszönet, mert csak a határozatlanságot, bizonytalanságot és gyanút növelték, de végre is megtörténtek. Egyedül azt lehet sajnálni, hogy a t. kormánytól csak ily napirendi viták által, tehát úgy mellékesen lehet valami nyilatkozatot kicsikarnunk. Pedig teljes jogunk van ahhoz, hogy tisztán lássunk; főkép azon kormányférfiúi nyilatkozatok után, melyeket Ausztriában tettek, okvetlenül szükséges megtudnunk, miben álltak azon megegyezések, melyeket kormányunk az ottani kormánynyal kötött. (Ügy van! balról.) Az osztrák kormány tud nyilatkozni a parlament előtt, de a mi kormányunk nem ; talán szabad kezet akar nyerni a híres magyar nagylelkűség továbbgyakorlására. Mi azt sem tudjuk, mikor akarja a kormány a kiegyezési javaslatokat napirendre tíízni. Nem tudjuk, hogy spekulál-e a kormány arra, hogy Ausztriában majd felbomlik a parlamentarizmus? Nem tudjuk, hogy a quótára nézve történt-e valami igéret? Mert azt csak kikombinálhatjuk, hogy ígérték a quótaemelést, mert Ausztriában ezt nyíltan megmondták. (Úgy van! balfelől.) Ha a kormány nem akar minket tájékozni, ne csodálkozzék senki, ha magunk veszünk magunknak szabadságot — nem erőszakosan, hanem a házszabályokban biztosított jogunkkal élve — s azt mondjuk: nem úgy, t. kormány, ne menjünk odébb, hanem előbb végezzünk ezzel és csak aztán beszéljünk másról. Ezt csak az tekintheti komédiának, ki a képviselői teendőt csak abban látja: vakon bízni és még vakabban szavazni. Én nem ebben látom a képviselőnek hivatását. Arról nem tehetünk, hogy a vita folyamán olyan fura helyzet keletkezett, mint a hogy már keletkezett két ízben, hogy a napirend-javaslat idejét múlta és tárgytalanná vált. Ha valaki ezért akarna bennünket felelősségre vonni, ebből