Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-320
Í/J 320. országos ülés 189$. szeptember 6-án, kedden. egy másik közjogunk, a mely ennél sokkal szűkebbre szorítja össze a nemzet jogait, s a mely lehetetlenné teszi a nemzetre nézve, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy törvényben biztosított némely jogával élhessen. Nem hiszem, t. ház, hogy a gazdasági bizonytalanság veszélyeivel szemben az e fajta bizonyosságot akarná a t. túloldal hangsúlyozni; saját politikai reputácziója érdekében ezt nem teheti. De, t. ház, ha az országnak gazdasági érdekeivel szemben szükséges világosságot teremteni, akkor még inkább szükséges tájékozást nyújtani a parlamentnek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az a kérdés itt, t. ház, vájjon parlamenti kormányrendszer alatt élünk-e, vagy pedig egy többségtől támogatott diktatúra alatt? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Közbeszólások: Ez a kérdés! Halljuk! Halljuk!) A kettő közt igen lényeges a különbség. A helyesen gyakorolt parlamenti kormányrendszer mellett is a kormányt illeti meg a parlamenti tanácskozásnak vezetése és irányítása, az ország érdekében hozandó törvények előkészítése, a nagy kérdések megoldására szükséges anyagok és előterjesztések összeszedése és megszerkesztése. Ámde a parlamentnek azt a jogát és azt a kötelességét, hogy azokat megítélhesse, azok felett véleményt mondhasson s hogy tehát különösen a jelen kérdésben az alkotmány által számára megjelölt utak között szabadon választhasson, a parlamentnek ezt a jogát és kötelességét nemcsak a formában, hanem a lényegben is fönn kell tartani, és annak következtében nem szabad mesterségesen oly kényszerhelyzetet teremteni, (Élénk kelyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy az idő rövidségére való hivatkozással a parlamentnek ne legyen más választása, mint vagy a kormány előterjesztéseit elfogadni, vagy pedig beláthatatlan zavarokat idézni elő. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha a magyar parlament azt találná, hogy az út, a melyen a kormány haladni akar, melyen az úgynevezett önálló intézkedést igénybe akarja venni, ez esetben nem helyes; hogyha azt találná, hogy az az út, a melyen őt a kormány vezetni akarja, sem törvényeinknek, sem az ország érdekeinek meg nem felel: akkor szabadon kell, hogy követhesse a másik utat: a gazdasági különválás útját. Ezt a szabad elhatározást a magyar parlament számára feltétlenül kell biztosítani és azért biztosítani kell a tényleges lehetőséget is arra, hogy megtétessenek azon előkészületek, melyeket a különválás végrehajtása igényel, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ennek lehetőségét a parlament számára föltétlenül biztosítani kell. Pedig a ki ismeri azon előmunkálatokat, melyeket ez esetben tenni kell, az tudja azt is, hogy ez a tényleges elhatározási szabadság nagy mértékben veszélyeztetve van, ha az erre vonatkozó előterjesztések a parlament elhatározása elé az évnek legutolsó heteiben, vagy akár hónapjaiban tétetnek. A parlamentet tehát ma nem hozni azon helyzetbe, hogy dönthessen, hogy a körülmény iránya felett ítéletet mondhasson, hogy ha azokat helybenhagyja, a kormányt ezen irányban buzdíthassa és támogathassa, ha pedig helyben nem hagyja, módot teremtsen más kormány alakulására és más irányú megoldásra: moiidom, a parlamentet ebbe a helyzetbe nem hozni már ma, a midőn, bár szűken, a legszűkebb mértékben, de mégis még van idő; ez nem egyéb, mint mesterségesen oly helyzetet teremteni, a melynek következtében a magyar parlament előtt többé nem a törvény által megjelölt kétféle út áll, hanem csak egy út. Ez az, a mit a parlamenti rendszer meghiúsításával egyenlőnek, a mit a többségre támaszkodó diktatúrái rendszer meghonosításának nevezek. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, ha ez a dolog természeténél, a parlamenti kormányzat törvényeinél és a helyzet követelményeinél fogva mindenkor így áll, kétszeresen áll most azon előzmények után, a melyeknek ebben az ügyben tanúi voltunk. Mert először is figyelmeztetnem kell egy sajátságos körülményre, a melyet röviden már érintett Polónyi Géza t. képviselőtársam. Mikor a magyar és az osztrák kormány közt lefolyt tárgyalások ez idő szerint befejezésükhöz jutottak, mind a két kormány hivatalos jellegíí kommünikével tájékoztatta a közönséget a megbeszélések eredménye felől. Ámde megtörtént az a sajátságos eset, hogy a két kommüniké épen leglényegesebb pontjában egymással meg nem egyezett. (Halljuk! Halljuk!) A magyar kormány kommünikéje azt mondja, a mit a dolog természete szerint mondania kell, a minél egyebet nem is mondhat, hogy tudniillik arra az esetre, ha az osztrák Reiehsrathtal a kiegyezési ügyeknek alkotmányos elintézését nem lehetne keresztülvinni, a magyar kormány teljesen tisztában van azokkal a lépésekkel, a melyeket az önálló intézkedés irányában tenui szükséges lesz. Az osztrák kommüniké pedig azt mondja, hogy a két kormány megegyezett azokra a lépésekre nézve, a melyeket tennie kell, ha az osztrák Reichsrathban nem sikerűi a kiegyezési ügyeket alkotmányos tárgyalás útján befejezni. Ez az utóbbi formula, t. ház, ha a magyar kormány azt meg nem hazudtolja, egyenes megszegését foglalja magában az ilyen ügyek elintézésére vonatkozó alkotmányos szabályoknak, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert az ott kontemplált esetben
