Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-320

320, országos ülés 1898. szeptember 6-án, kedden. 21 Magyarország önálló intézkedésének esete forog fenn, a melynek mikéntjére nézve az osztrák kormánynyal serami megegyezésnek, semmi meg­beszélésnek helye nincs. (Élénk helyeslés a bal­és szélső baloldalon.) De még lényegesebb a következő szempont. Egészen hiába hivatkozik a t. kormány a köz­vélemény megnyugtatása czéljából arra, hogy minden körülmények közt szigorúan az 1867. XII. törvényezikk 68. §-ának és az 1898:1. tör­vényczikknek intézkedéseihez fog alkalmazkodni. A kormánynak ez a nyilatkozata a történtek után előttünk semmi súlylyal nem bírhat, semmi megnyugtató hatást nem gyakorolhat. Mert a t. kormány az 1898:1. törvényezikk megalko­tása után tett olyant, a mivel halomra döntötte azoknak a közjogi deklaráczióknak hitelességét, a melyeknek alapján járult hozzá ez a párt az 1898:1. törvényezikkbeu testet nyert javaslat elfogadásához, a mivel rést tört az 1867: XII. törvényezikk 68. §-áiiük és az 1898: 1. törvény­ezikk rendelkezésén. Mert nemde a közjogi ala­pon álló pártok egyértelműségének és egyöntetű szavazásának az 1898 : I. törvényezikk meg­alkotásakor az volt az alapja, hogy annak köz­jogi értelmezésére nézve egyetértett? Ennek az egyértelműségnek pedig, — nem dicsekvésből mondom és nem szerénytelenség, ha reá hivat­kozom, a ház előtt történt, — ennek az egyet­értésnek alapját azok a magyarázatok képezték, a melyek az én akkori beszédemben foglaltat­tak, és a melyekhez a t. miniszterelnök úr egész terjedelmében hozzájárult. (Hosszantartó, zajos he­lyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha hozzá nem járult volna, . . . (Nagy zaj. Félkiáltások; Furfang volt!) ha azok bármelyikével, azok bármely részé­vel szemben fentartással élt volna, ez a párt sohasem szavazta volna meg azt a törvényjavas­latot. Azoknak a közjogi fejtegetéseknek lényege pedig az volt, hogy Magyarország és Ausztria 1897. év utolsó napjától fogva külön vámterüle­tet képeznek, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a minek pedig egyik kardinális ismérve­ként kifejtettem, hogy ez a két állam mint egy­séges vámterület akczióba nem léphet, — ezek­kel a szavakkal fejeztem ki: egységesen idegen államokkal szerződéseket nem köthet, — és mégis azóta, a mióta ezen törvény megalkottatott, mióta a miniszterelnök úr ezen közjogi felfogásomhoz való teljes hozzájárulását kijelentette; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mióta ezen hozzájárulás alapján, — és csakis ennek alap­ján, mert ez a háznak egy egyöntetű közjogi meggyőződését fejezte ki,— hozzájárultunk ahhoz a törvényjavaslathoz: (Úgy van! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) azóta történt egy idegen állammal kötött, — megengedem, materiális tar­talmánál fogva nem nagyjelentőségű, de ez közön­bös szerződésnél, — a Japánnal való szerző­désnek beezikkelyezése, a melyben homlokegyenest azokkal a közjogi magyarázatokkal, a melyeket az egész ház magáénak vallott, Magyarország és Ausztria mint egységes vámterület szerződést kötött és Analizált. (Ügy van! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) Hogy ily előzmények után a törvényre való hivatkozásnak, az 1867 : XII. törvényezikk 68. §-ára való hivatkozásnak, az 1898 : I. törvényezikkre való hivatkozásnak ezen kormány részéről mi súlya, mi megnyugtató hatása lehet, a mikor látjuk, hogy a törvény­alkotás pillanatában tett ünnepélyes, kötelező, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mi jóhiszeműségünket ennek a törvény­nek számára megnyert nyilatkozatokkal homlok­egyenest ellenkezőt cselekszik : (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) azt ítélje meg ez a ház, ítélje meg a közönség. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek folytán, t. ház, kénytelen vagyok a t. kormánynak az előbb említett eshetőségben fennálló terveinek teljes és tüzetes ismerete előtt, minden jó elő­véleményt azoktól megtagadni, és kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a törvényességre, vagy a korábban tett nyilatkozatokra való bár* mely hivatkozás, — sajnálattal mondom — a történtek után rám semmi megnyugtató határozat nincs; előttem semmi súlylyal nem bir. (Hosszan­tartó, zajos helyeslés és taps a bal- és szélső bal­oldalon.) Polónyi Géza: Ide jutott a magyar kor­mány ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: És, t. ház, (Hall­juk! Halljuk!) véleményem szerint, semmisem áll útjában annak, hogy a kormány azt a nyilatko­zatot, a melylyel Magyarországnak és magyar parlamentnek tartozik, talán a monarchia másik államára való tekintetből meg ne tehesse. (Hall­juk! Halljuk!) Azt sejtem a t. miniszterelnök úrnak a szabadelvű pártkörben tett nyilatkoza­taiból, a mennyiben a lapok azokat helyesen közöUék, hogy ő oly indokolással, oly érveléssel tagadta meg az önálló intézkedésekre vonatkozó részletesebb felvilágosítást, hogy nem volna ildo­mos, midőn a szomszéd államban a kiegyezési javaslatoknak alkotmányos letárgyalására kísér­letet tesznek, már most is hivatalosan foglal­kozni azzal az eshetőséggel, hogy ez a kísérlet eredményre nem fog vezetni, és már most is mintegy fenyegetőleg fellépni, azzal, a mit ebben az esetben tenni fognánk. Hát, t. ház, először is azt mondom erre; a mikor Magyarországnak egy nagy érdekéről midőn a magyar parlament egy igen életbevágó alkotmányos jogának gya­korlatáról ; mikor Deák Ferencz hagyatékának, mikor az 1867: XII. törvényezikk komoly érté­kének biztosításáról van szó,. ..

Next

/
Thumbnails
Contents