Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-340
250 340 « <""S*4goB ülés 1898. október 22-én, szombaton. Elnök : Az interpellácziók az ülés végén tétetnek meg. Tekintettel arra, hogy négy interpelláezió van, egy órakor rátérünk az interpellácziókra. (Helyeslés.) Már most következik a napirendre vonatkozó javaslat (írom. 485, 500) feletti vita. Rakovszky István jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. ház ! A szőnyegen forgó napirendi indítványhoz hozzászólni kívánván, mindenekelőtt ezen kérdésnek alaki részével kívánok foglalkozni és azt egy kissé bővebben megvizsgálni. (Halljuk! Halljuk!) Ha ezt akarom tenni, akkor vissza kell mennem a pénzügyi bizottság összehívásának és jelentéstételének egész historikumára, egész történetére. (Haltjuk! Halljuk!) Hallottuk, t. ház, úgy a pénzügyi bizottság egyes tagjai részéről, mint egyes más képviselőtársaink részéről is, hogy a pénzügyi bizottságnak az indemnitásra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalására való egybehivása a házszabályoknak sérelmével, azok szigorú és pontos megtartásának mellőzésével eszközöltetett. (Igaz! Úgy van ! halfelöl.) Hallottuk, hogy azon a napon, mikor a t. pénzügyminiszter úr az indemnitási törvényjavaslatot a ház asztalára letette, mielőtt az még kinyomtattatott és szétosztatott volna, a bizottság összehivatott, még pedig összehiva lett délutáni, gondolom 4 vagy 5 órára és a meghívók délutáni 2 órakor bocsáttattak szét. Legalább egyik bizottsági tag itt a ház előtt konstatálta, hogy ő csak délután 2 órakor kapta a meghívót, sőt volt olyan pénzügyi bizottsági tag is, a ki ezen ülérse a meghívót egyáltalán meg sem kapta. Már most, t. ház, eltekintve attól, hogy egy törvényjavaslat, a mely még kinyomatva és szétosztva nincs, egyáltalában a ház szabályai szerint a bizottságokban nem tárgyalható; a házszabályok azon lehetőséget megkívánják, hogy azon képviselők, a kik akarnak, a bizottsági tárgyaláson megjelenhetnek s ott felszólalhatnak, az ilyen sebtiben történt összehivás pedig a ház többi tagja'nak tudomására sem juthatott, maga a javaslat sem lévén kezükben, abszolúte nem volt módjukban ehhez a tárgyhoz a bizottság ülésén hozzászólani. Nem akarok itt a házszabályok megfelelő szakaBzaira hivatkozni, nem is akarom azokat felolvasni, mert ez már megtörtént más képviselőtársaim részéről és konstatálva lett általuk, hogy e tekintetben a házszabályok evidens sérelmet szenvedtek. De elismerte nézetem szerint — legalább részben — a pénzügyi bizottság igent isztelt elnöke is, — nagyon sajnálom, hogy nincs hozzá szerencsém, mert a melyeket most leszek mondandó, azt hiszem, őt nagyon is közelről fognák érdekelni, — hogy a házszabályokon sérelem történt, mert a mikor ez a tény konstatálva lett, védekezésül vagy mentségül 8 nem azt hozta fel, hogy a házszabályok szigorúan, vagy pontosan meg voltak tartva, hanem egyszerűen hivatkozott arra, hogy ilyesmi sürgős törvényjavaslatoknál, ha különben nem voltak nagyjelentőségűek, tehát nem volt szüksége annak, hogy okvetlenül a ház minden tagjának meg legyen a lehetőség a hozzászólásra, másszor is kivételesen megtörtént. Tehát az eddigi gyakorlattal iparkodott igazolni és kimentem ebbeli eljárását. De, t. képviselőház, kérdem én, hogy magában egy hibás gyakorlat elegendő-e a házszabályok megszegésének, pontos, szigorú alkalmazásuk mellőzésének indokolására? Hiszen, t. ház, ha ezt elfogadnók, akkor minden házszabály rögtön lerontható, akkor sutba dobhatjuk az összes házszabályokat, csinálhatunk olyan gyakorlatot, a milyent akarunk, ahhoz alkalmazkodhatunk (Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) és akkor azután mind az a védelem, a melyet a házszabályok nyújtanak az ellenzék szabad müködhetésének biztosítására e házban, teljesen elesik, akkor egészen felesleges a parlament, felesleges üléseket 'tartani, , akkor tessék a t. többségnek egy konventikulumon azt csinálni, a mit akar és elintézni az összes ügyeket. Azt hiszem, t. ház, hogy az ellenzéknek kötelessége minden téren az ellenőrzést a legszigorúbban gyakorolni és elsősorban feladata a házszabályok szigorú és pontos megtartása körül is őrködni, mert egyetlen védvára a kisebbség parlamentáris müködhetésének, első és elengedhetlen létfeltétele az ő szabad müködhetésének a házszabályok pontos megtartása (Úgy tan! a hah és szélső haloldalon.) s ebben az esetben még csak a javaslat sürgőssége sem mentheti a házszabályok megszegését. T. képviselőház! Hiszen mikor a javaslat benyújtatott, majd három hónap hiányzott még 1899. év január elsejéig, a meddig ezen törvényjavaslatnak, hogy az állam ügyeinek ellátása a normális kerékvágásba mehessen, törvényerőre kell emelkednie. Azelőtt, ha egyáltalában indemnitás nyújtatott be és az rendesen mindig az év végefelé történt, mikor már bizonyos volt, hogy a költségvetés nem készül el. De most, mikor még annyi idő van és annyi sok fontos törvényjavaslat áll készen a ház előtt, mikor a kiegye zési javaslatok nagyrésze bizottságilag letárgyalva készen áll, mikor a költségvetés szintén a bizottság által letárgyaltatván, szintén a ház tárgyalására vár, és a mikor még azt sem lehet tudni, hogy esetleg a ház nem tárgyalja-e le a költségvetést úgy, hogy talán indemnitásra szükség sem lesz: legalább is kötelessége lett volna a kormánynak a költségvetés tárgyalását megkísérlem, és azután, ha látja, hogy nem lehet készen a költségvetés az év végéig, akkor is elég ideje lett volna az indemnitás benyújtására
