Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-340
340. országos ülés 1898. október 22-én, szombaton. 251 és letárgyaltatására. (Úgy van! balfelöl.) Ez megint csak mutatja a miniszterelnök úr nagy képességét a parlament vezetésére, mutatja azt, hogy a miniszterelnök úr a parlamentet sem foglalkoztatni, sem annak működését irányítani olyannyira nem képes, hogy ehhez hasonlót Magyarország 30 éves parlamentáris életének folyama alatt még egyáltalában nem tapasztaltunk. (Úgy van! Ügy van! a bal- és seélsö baloldalon.) De, t. ház, én épen azért mondtam el közbevetőleg ezeket a kormány eljárásával szemben, mert nem akarom a pénzügyi bizottság t. elnökének eljárását — a mire még vissza akarok térni — e szempontból valami nagyon hibáztatni. Nem akarom őt ezért megvádolni, mert tudtommal a ház ezen oldalán általán csak magát a tényt konstatálták, de őt sem váddal, sem nagyobb mérvfí hibáztatással nem illette senki. Ugy hogy alig is volt előttünk érthető, hogy a pénzügyi bizottság igen tisztelt elnöke, ennek a ténynek a konstatálását mintegy a maga személye ellen irányzott vádnak tekintvén, azt oly nagyon zokon vette. Én nem vonom kétségbe, sőt erősen meg vagyok győződve a pénzügyi bizottság t. elnökének a legteljesebb jóhiszeműségéről és nem is képzelhetem magamnak a t. bizottsági elnök úrnak ezen eljárását másból eredőnek s alig is lehet ezt másképen képzelni, mint hogy ő bizonyára felszólíttatott a kormánynak valamelyik tagja által, legvalószínűbben a parlament vezetésére annyira képesnek bizonyult miniszterelnök úr által, hogy ezen javaslatot minél gyorsabban tárgyaltassa le a bizottságban és ő egész jóhiszeműséggel sebtiben összehívta a pénzügyi bizottságot és az indemnitást vele letárgyaltatta. Tehát nem is lett volna szükséges részéről teljes jóhiszeműségének konstatálásával természetszerű védekezésen túlmenni s magára áthárítani akarni az egész felelősséget, annak még azon részét is, a mely ebből eljárásáért kétségtelenül a kormányelnököt terheli. Már pedig megvallom őszintén, nagyon csodálom, hogy a pénzügyi bizottság igen tisztelt elnöke az ő intakt politikai egyéniségében vállalkozott báró Bánffy Dezső politikai esinyjeinek, hogy ne mondjam apró ravaszkodásának fedezésére. De tovább megyek, nemcsak csodálkozom ezen, hanem őszintén sajnálom is, mert én mindig veszedelmesnek tartom, ha valaki mocsáros talajhoz jut és abba belelép, mert akárhogy őrizkedünk, akaratunk ellenére is bizony besározhatjuk magunkat. Már pedig egy olyan kiváló politikai egyéniséget, mint Széll Kálmán, abban a politikai mocsárban együtt fürödni látni báró Bánffy Dezsővel, a melyben ő olyan nagy kéjjel látszik folytonosan fetrengeni, nem épületes látvány. (Helyeslés balfelől) Azt hiszem, hogy Széll Kálmánnak azon tradicziók után, a melyek benne kétségkívül a nagy Deák Ferencztől fenmaradtak, egészen más hivatása van, és nagyobb szolgálatot lehet hazájának, mint Bánffy Dezsőnek paizsul szolgálni. De visszatérve a kérdés történetének további vázlatára, itt is igazolta magát az a német közmondás: Böses kann nur Böses gebähren; a hiba hibát, a bűn csak bűnt szülhet. Mert nem volt elég a házszabályok megsértése a javaslatnak a pénzügyi bizottság részéről történt házszabályellenes letárgyalása által, hanem ezt tovább folytatták akkor, mikor a bizottsági jelentés a ház elé került. A házszabályok azt kívánják, hogy a bizottsági jelentést vagy maga a bizottsági előadó, vagy annak a bizottság által kirendelt helyettese terjeszsze elő, ilyen kirendelésre pedig csak maga a bizottság van felhatalmazva. Mégis azt látjuk, hogy nem a bizottság előadója, hanem egy önválíalkozó tagja illeszkedett bele az előadói székbe, és tette meg, mint előadó, a jelentést. Kérdés, mi szükség volt, ha nem egy csiny vagy váratlan meglepetés czéloztatott a kormány részéről, arra, hogy egy ilyen nem illetékes bizottsági tag terjeszsze elő a bizottság jelentését. Hiszen később megjelent a bizottsági előadó s igy, ha a bizottság jelentésének előterjesztését a bizottsági tagválasztások utánra halasztották volna, már a rendes előadó által történhetett volna az meg. De itt is az az utógondolat volt a háttérben, hogy ha az ülés elején teszik, mivel az ellenzék csekélyebb számmal van itt, talán meglepetésnek lehet kitéve. A házszabályoknak ez a sérelme igen könnyen lett volna reperálható, ha elfogadtatott volna az ellenzéknek indítványa, hogy utasíttassák vissza e törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz újabb tárgyalás és jelentéstétel végett. De a t. többség az indítványt elvetette és a bizottság jelentése így került a ház elé. De még tovább is mentek a sérelmek terén. Másnap élvetették az ellenzéknek azt az indítványát is, hogy a törvényjavaslat az osztályokhoz utasíttassák, a mi lehetővé tette volna, hogy az egyes képviselők, a kik a bizottságban hozzá akartak volna szólani, legalább az osztályokban szólhattak volna hozzá. Még tovább is mentek. Felolvasták másnap a jegyzőkönyvet hitelesítés czéljából, és abban az volt, hogy Pulszky Ágost, mint a pénzügyi bizottság előadója, megtette jelentését. Erre az ellenzék előterjesztést tett, hogy ez a valóságnak meg nem felelő kitétel rektifikältassék. De a t. többség annyira ment, hogy e valótlan tényt az ő többsége súlyával valónak jelentette ki; már pedig ezzel a valótlan tényt valóvá tenni nem lehet. (Úgy van! a baloldalon.) Magában az az egy formai ok, hogy a pénzügyi bizottság jelentésével így, a házszabályok ^ ä:;*
