Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

389. országos ülés 1898. október 20-án, csütörtökön, 241 Magyarország az átutalási eljárás kedvezményeiben részesülni fog. A hol csak nyilatkozott a sajtó vagy a közvélemény: mindenütt azt mondták, hogy a quótaemelésnek egyetlenegy menthető bázisa van: az nevezetesen, a mit Magyarország Ausztriától kap. Ma a nézetek az indokolás tekintetében változnak. És miért? Opportunitásból. Lealázó volna ugyanis akként odaállítani a dolgot, hogy a mi Magyaror&zágot igazság szerint évek óta megilleti, annak árát most fizessük meg quóraemeléssel. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Át akarják játszani a kérdést más térre, hol a számokkal játszani lehet, arra a térre tudniillik, hogy miként fejlődött Magyarország pénzügyi és közgazdasági helyzete, me.rt itt a játék lehetséges és itt alakíthatja mindenki a maga számítását jogosan vagy jogtalanul, az más kérdés, de a mint az neki tetszik. Miután tehát az előbbi indokolás lealázó, hogy tudniillik annak, a mi Magyarországot évek óta megilleti, a mit Magyarország évek óta igaztalanul adózott a rnonarc ia másik államának, annak megtérítését most váltsa meg az ország. Ez az oka tehát annak, hogy enyhítéséül azon kínos szituácziónak, melyben a magyar kormány van, újabban megnyilatkozott a monarchia másik államának a pénzügyminisztere és egyebek közt oly kijelentést tett, melyre a t. miniszter úr is hivatkozhatott. így állván tehát a dolog, konstatálhatom, hogy itt valóban számos megtévesztéssel állunk szemben és látjuk, hogy a t. kormány ezekben a fontos kérdésekben a helyett, hogy az országot felvilágosítaná, a helyett, hogy nyíltan megmondaná a kiegyezési kérdések jelenlegi összes körülményeit, egyszerűen hallgat, a törvényhozást semmibe sem veBzi és oly eljárást követ, a melyet egyenes provokácziónál egyébnek nevezni nem lehet. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a körülmény, hogy a quóta kérdésében is ily sajnos játék folyik, valóban meggondolandóvá teszi rám nézve azt, hogy én a quótabizottság további tárgyalásaiban résztvegyek-e, igen vagy nem ? A hetes bizottságból kiléptem; hivatkozott erre t. képviselőtársam Polónyi Géza, beszámolok véle és megmondom őszintén az ország színe előtt, hogy miért léptem ki. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért, mintha nem lettem volna hajlandó további tevékenységemet az ország érdekeinek bármiféle munkálataiban felajánlani, hanem kiléptem azért, mert nem bírtam magamat arra elhatározni, hogy az osztrákok előtt képviseljek egy meghátrálást, azt jelesen, hogy mikor egyik nap kimondja a magyar quótadeputáczió, hogy addig, míg az osztrák deputáczió rá nem áll arra a bázisra, mely bázist a magyar deputáczió felállított, mindaddig semmiféle száKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. mításba az osztrák quótadeputáczióval nem bocsátkozhat, mégis daczára annak, hogy az osztrák quótadeputáczió ezt a bázist nem fogadta el, a magyar deputáczió a számításba belement. Nem éreztem magamban erkölcsi erőt arra, hogy a hetes bizottságban megjelenjek és minden újabb inczidens, újabb indok nélkül annak ma mást és ellenkező elvi kijelentést mondjak, mint a mit tegnap mondottam. (Élénk éljenzés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az az erkölcsi erő bennem egyszerűen hiányzott, hogy különösen idegen politikusok előtt oly helyzetbe jöjjek, hogy újabb ok nélkül, a melynek következtében talán kapaczitálva lehetek, mai kijelentésemmel szemben holnap ellenkezőt mondjak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De igenis szükségesnek fogom tartani a magam részéről a quótaküldöttségben a további részvételt egyszerűen azért, mert, ha számításra kerül a dolog — a mi nincs kizárva, nem tudom, meg fog-e történni vagy nem — utolsó hajszálig, utolsó garasig védeni akarom az ország érdekeit, (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) a nélkül, hogy engednék magából abból az alap-princzipiumból, hogy Magyarország quótájának felemelése égbekiáltó btín, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) tehát azzal szemben, a mit lehet, az utolsó krajczárt is megmenthessem az ország részére. (Lelkes éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) íme az indokok újabbi csoportja, t. ház, a mely engem és t. barátaimat arra indít, hogy ez időszerint szokatlan fegyverhez nyúljank és a napirend megállapítása körül is terjedelmesebb, talán hosszabb időre kiható vitát karoljunk fel. Megmondom ennek is az okát. (Halljuk!) Mi kezünkben óhajtjuk tartani a fegyvereket mindaddig, míg a helyzet előttünk nem tisztázódik, míg abban a helyzetben nem leszünk, hogy megítélhessük azt, vájjon az ország érdekeit — ha talán nem is fogadjuk el a javaslatokat — megvédhetjük-e a nélkül, hogy olyan kérdésekkel álljunk szemben, a mely kérdéseket telhetőleg megakadályozni az én felfogásom szerint hazafiúi kötelesség. Mert alakúihatnak a viszonyok úgy — ezt én őszintén, nyíltan és csak magamra vonatkozólag mondom és nem a pártot illeti — hogyha szerfelett nagy és rendkívüli sérelmek előtt fogok állani azon előterjesztésekben, a melyek véglegesen a törvényhozás elé fognak jönni, akkor én nem fogok késni, nem fogok habozni a legerősebb fegyvereket is használni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfelől: Mindnyájan megteszszük!) Miért, t. ház? Egyszerűen azért, mert ha előttem csak két alternatíva áll: az egyik az, hogy vagy sebezzem meg az országot és annak nagy érdekeit, vagy sebezzem meg — fájdalommal — 31