Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-339
242 SS9 ' országos ülés 1898. a parlamentarizmust, a választás előtten nem nehéz; akármi lesz ennek a következménye, előttem mim'ig az országos érdek az első. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Ma ez az eset az eddigi előterjesztésekben —ha talán nem is fogadjuk el — nines jelen és óhajtom, hogy ne is legyen. De igenis kívánjuk, hogy a rendelkezésünkre álló fegyverek kezünkben legyenek mindaddig, míg a helyzet nem tisztul. A t. kormánytól függ, hogy a helyzet tisztuljon. Álljon fel a kormány, öntsön tiszta vizet a pohárba, tárja fel az országnak a viszonyait a kiegyezésre való vonatkozásban, mondja meg az országnak azt a szituáeziót, a melyet tudni a törvényhozásnak nemcsak joga, de egyenes kötelessége is, és részünkről 24 óra alatt helyreáll a parlament tárgyalásainak a rendje és a nyugalma; elfogadja mindenki azt, a mi neki tetszik, és nem fogadja el azt, a mi neki nem tetszik, de mennek a dolgok normálisan a magok útján. Ha a t. kormánynak ez nem tetszik, akkor a kormány kerget és hajt bennünket abba a szituáczióba, hogy éljünk azokkal a fegyverekkel, a melyekkel élnünk kell azért, hogy egyfelől az országnak a jogait megoltalmazzuk, másfelől az országnak beszavatolhassuk azt az álláspontot, a melyet elfoglaltunk a múlt év deczember havában és a mely állásponthoz nem engedjük ás nem engedhetjük hozzáfűzni azon felfogásokat, hogy az országot mi is becsapni igyekeztünk. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon) T. ház! Volna még egy harmadik szempont is, a melyet a konszideráczió alá véve, reá mutathatnék némely szimptomákra, a melyek úgy tűnnek fel előttem, hogy a t. kormány arra az esetre is, ha Ausztriában a tárgyalások meg fognak akadni és kénytelen lesz az önálló rendelkezéshez hozzányúlni, olyan törekvéseket táplál, a melyek sem az 1867 : XII. törvényezikk 68. §-ának intencziójával, sem azon pozitív rendelkezésekkel, a melyek az 1898:1. törvényczikkben foglaltatnak, meg nem egyeznek. De én ezen kérdés szellőztetésébe most belemenni nem kívánok, még pedig először is azért, mert czélom most nem épen az, hogy a kormányt arra birjam, hogy épen erre vonatkozólag adjon a háznak felvilágosításokat. Mindaddig tehát, míg a kormány álláspontját preczize nem ismerem, e kérdés szellőztetésébe nem bocsátkozom. Akkor lesz az ideje annak is, hogy azon differencziákra vonatkozólag, a mely köztem és Polónyi Géza t. képviselőtársam tegnapi felszólalása közt fenforogni látszik, újabbi felvilágosítást nyújtsak. Azt azonban kijelenthetem, hogy azon alternatívák között, a melyek az 1867: XII. törvényezikk 68. §-a alapján az országnak rendelkezésére állanak, vagy állhatoktőber 20-án, csütörtökön. nak, az 1898:1. törvényezikk intenczióival és rendelkezéseivel csak egy van összhangban, az tudniillik, a mit múlt deczemberben kifejtettünk, hogy a most idézett törvényezikk szerint az önálló berendezésnek kell következni arra az esetre, haaz egyezményes javaslatok—a vámszövetségre vonatkozólag — a monarchia két állama között alkotmányos úton létre nem jöhetnek. Ez idő szerint csak ennek kijelentésére szorítkozom. Továbbmenni, ismétlem, e pillanatban nem kívánok. Hiszen frappáns idézet volt az a tegnapi is, a mire, ha jól emlékszem, Holló Lajos t. képviselő úr hivatkozott és a mely nem igen szolgálhatott a miniszter úrnak okúi arra, hogy e kérdés felett mosolyogjon, mert e kijelentés és mostani látszólagos álláspontja közöb áthidalhatatlan ür látszik lenni. De ez is felmerülő jelensége annak és ez is egyik okát képezi ma már azon bizalmatlanságnak, mely bennünk él a kormány további eljárásával szemben. Mindaddig azonban, a míg a kérdés ezen oldalát nem ismerem, míg nem látom, hogy miként alakúinak a viszonyok arra az esetre, ha Ausztriában a törvényhozás továbbműkődésének kereke megakad, mindaddig, ismétlem, e szempontból ítéletet mondani és erre a bizalmatlanság tekintetében most súlyt helyezni nem kívánok. Mindezek, azt gondolom, megadják nekem a jogot arra, hogy azokból, a miket elmondottam, több irányban vonjam le a konzequencziát. Az első irány, a melyre joggal utalhatok, az, hogy bizalmatlanságunk a kormány szavahihetősége tekintetében teljes joggal megingott. (Igaz! Úgy van! a bal és szélső báloldalon.) A melylyel szemben tehát kötelezve vagyunk arra nézve, hogy kívánjuk, óhajtjuk és kérjük a kormányt, hogy tárja fel nekünk mi történt 1898 május elseje óta a két kormány között, hogy mik az ischli és budapesti megállapodásoknak tárgyai és azoknak tartalma, hogy tudjuk és kívánjuk, hogy mondja meg nekünk a kormány, hogy mi fog történni a 12. órában az ország közgazdasági viszonyainak rendelkezéseivel, mi fog történni jelesen az esetre, ha Ausztriában a tárgyalások mennek és mi fog történni, ha azok nem mennek? Ebbe a keretbe illik bele azután a provizórium, vagy nem provizórium kérdés , ebbe illik bele, hogy vájjon milyen lesz az önálló alapon való berendezkedés, vagy milyen nem lesz. De jogunk és kötelességünk azt kívánni, hogy a t. kormány erre vonatkozólag nyíltan, őszintén, határozottan és minden kétértelműség kizárásával nyilatkozzék. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon. Felkiáltások balfelől: A túloldalon nem kíváncsiak erre! Vakon megszavaznak mindent!) Tudni akarjuk, t. képviselőház, egyáltalában, hogy hova visz az a szekér, a melynek gyeplői ez idő szerint a miniszterelnök úr
