Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-339
232 339 « országos ülés 1898. október 20-én, csttort5líön. ház, ha mi megtűrjük azt, hogy létezzék egy magyar kormány, — már most, t. uraim, mellékes dolog az, legalább egyelőre, hogy vájjon valaki híve-e az önálló vámterületnek gazdaságpolitikai szempontból, vagy nem; itt most nem ezt a kérdést tárgyaljuk, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem azt, hogy van-e joga a nemzetnek a vámsorompót felállítani, hogyha a törvényhozás többsége azt jónak tartja,—tehát van egy kormányunk, a melynek hallgatólagos hozzájárulása szerint és azoa princzipiumok szerint, a melyeket itt hallunk, az önálló rendelkezési jog alatt most már nem az önálló vámterületet, hanem egy harmadik, soha nem ismert, fából való vaskarikát is lehetségesnek tartanak. Ha tehát van egy kormányunk, a mely a koronával szemben nem tudja a magyar alkotmányt megillető erővel és tisztesség-tudással képviselni azt az álláspontot, hogy a nemzetnek ehhez feltétlen joga van, azonkívül a parlamentben oly magyarázatokkal áll elő, a melyek a nemzetnek az önálló vámterülethez való jogát azért alterálják, mert ők ezen magyarázatokba beletoldanak oly lehetőségeket is, melyek szerint a kiegyezés nem sikerülte esetén más is be koyetkezhetik, mint az önálló vámterület: akkor tekintet nélkül arra, hogy egyik vagy másik párt híve-e az önálló vámterületnek vagy nem: legalább a magyar alkotmányban biztosított ezen remanenczíáknak védelmében meg kell a nemzet törvényhozó tagjainak tenniök azt a kötelességüket, hogy az ilyen kormányt minden rendelkezésükre álló törvényes eszközzel helyéről eltávolítsák. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, hiszen halljuk azt is, hogy az önálló vámteriilet kérdésében keletkezett egy nyilván hamis és elaltatott közvélemény, a melynek beadták azt a gebulá-t, mert másnak nem mondható, hogy a magyar gazdára nézve az önálló vámterület végzetes pusztulást jelent. Csak röviden foglalkozom a kérdéssel, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen eljön annak az ideje, a mikor ezt a kérdést a maga egészében fogjuk tárgyalhatni. A magyar búzatermést átlagosan 30 millió métermázsára szoktuk tenni. Ebből a statisztikai adatok tanúsága szerint tíz millió métermázsa volt az az átlag, a mely Ausztriába mint búza ment át. Hát, t. ház, ha nekem valaki azt mondja, hogy csinálhatunk egy vámszövetséget, a melynek autonóm vámtarifája a búzára három aranyforintos behozatali vámot szab : akkor azzal az emberrel komolyan szóba lehet állni, mert az legalább tudja azt, hogy evvel a három aranyforintos vámmal megakadályozzuk azt, hogy a közös vámterületre más, mint magyar búza bemehessen. De, t. ház, mikor 1 forint 50 krajczáros vámtétel van a vámtarifában és mikor évtizedek óta látjuk azt, hogy míg az osztrák ipar védelmére oly magas védvámok vannak, hogy a külföldi ipar egyáltalában nem jöhet be versenyképes alakjában a közös vámterületre, addig a magyar gabona a közös vámterületre nemcsak nem bir exkluzivitással, nemcsak nem bir teljes biztosított jogkörrel, hanem lehetővé van téve, hogy az orosz búza, az amerikai búza (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon; az oláh!) a mi búzánkkal a versenyt feltétlenül felvehesse, akkor, t. ház, micsoda .. gazda az, a ki elhiteti magával, hogy csak egyedül és kizárólag a közös vámterület az, a melyen boldogulnia lehet? Hiszen ki ne tudná azt, hogy a vámsorompóval mi is azt akarjuk: egy szerződéses viszonyt Ausztriával; a gabonavámoknak jelenlegi mértékükben való megállapítása tisztán szerződés tárgya. Ha én szerződést kötök ma, mint függetlenségi párti ember Ausztriával, első követelésem az, hogy a gabonavámok emeltessenek fel. Ezt én önálló vámterülettel, szerződéssel is meg tudom csinálni. De, t. képviselőház, fenyegetnek minket vámháborúval, hogy mi akarunk vámháborút. Senkinek eszeágában nincs az. Sőt, t. képviselőház, két állam, a melynek közös hadserege van és a mely közös uralkodó alatt áll, hát vájjon kit akarnak elámítani azzal, hogy két ilyen állam között vámháború lehetséges? (Úgy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Hisz ez őrültség még csak el is hinni, hogy egy és ugyanazon fejedelem hozzájárulhat ahhoz, hogy a népei egymást kölcsönösen kipusztítsák, a kik együtt vannak hivatva arra, hogy a monarchia összes érdekeit együtt egy közös hadsereggel védelmezzék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ki hiszi ezt el, t. képviselőház, annak a Bánffy-észjárású kisgazdának, hogy ilyen állapotok bekövetkezhetnek ? De, t. ház, ha így volna is, ki félti ezt a magyar búzát, ki az, a ki ezt jogosítva van félteni akkor, mikor Magyarországnak van egy Duna folyama, a melynek internaczionális és szerződéssel biztosított jellegénél fogva a Dunán a retorzionális vámok alkalmazása lehetetlen? Ki nem tudja azt, talán a kereskedelmi miniszter úr csak tudja, hogy ha másutt nem, a Dunán a magyar gabona Frankfurtba mindig el tud érni, vámolás nélkül, az internaczionális szerződés alapján. (Mozgás jobbfélől.) De ha mindent figyelembe veszünk, mondjuk azt, hogy az a tíz millió métermázsa búza kiszorul Ausztriából, akkor Ausztriába csak máshonnan kell a búzának jönnie, mert búzát enni fognak a vámsorompók daczára is és annak a búzának, miután Ausztriában nem terem annyi, mint a mennyi nekik kell, valahonnan csak oda kell jönnie. Tehát a honnan a búza ezentúl
