Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-338

218 838. orez&gos ülés 1898* október 19-én,jjszei-dán. mely pálmául szolgálna, hogy midőn elérték ezéljukat, ők maguk vigyék azt keresztül. Itt nincs többé semmi eszmének, semmi kinesnek, semmi jognak értéke, minden ki van sajátítva a kormány és pártja részére. Mi tehát ezeknél fogva irántuk a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk és ennélfogva az indemnitási törvény­javaslat napirendre tűzését sem fogadjuk el. (Zajos helyeslés és éljenzés a bal- és szélső 'bal­oldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitóm. Foly­tatjuk a tárgyalást. Lakatos Miklós jegyző: Blaskovics Fe­rencz ! Blaskovics Ferencz: T. ház! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Blaskovics Ferencz: A magyar parla­ment ÖO éves múltja nem igen mutat fel sok esetet arra, hogy akár a napirend megállapítása, akár az indemnity körűi valami terjedelmesebb, hosszabb vita fejlődött volna ki. A magyar ellen­zék mindenkor híven teljesítette kötelességét, melylyel tartozik választóinak és tartozik a nem­zetnek, de soha a parlament rendes működésének gépezetét, rendjét fel nem akasztotta. Bármily erősen támadták is az egyes kormányok intéz­kedéseit, a melyeket az országra, a nemzetre nézve veszélyesnek tartott, soha meg nem feled­kezett arról a tiszteletről, a melylpel a parla­mentarizmusnak tartozott. Soha itt oly jelenetek ebben a házban elő nem fordultak, mint akár az osztrák, akár más, számos parlamentben. Az ellenzék volt az, a mely a kormánynak az újabb időben is folyton szemrehányást tett, hogy nincs programmja, nincs munkarendje, nem tudja foglalkoztatni a házat. (Úgy van! balfelól) Midőn azért most mégis azt látjuk, hogy a napirend megállapítása körűi hosszabb vita indul meg, egész múltunk bizonyság rá, hogy nem kedvtelés­ből teszszük, hanem, hogy fontos okaink vannak, a melyek arra indítanak. (így van! balfelól.) Ezen okok közű], azt hiszem, talán az egyik az, hogy Bánffy miniszterelnök törvénytelenségei, erőszakoskodásai, a parlamentarizmusnak lábbal tiprása által a személye ellen nemcsak az ellen­zék előtt, hanem mindenki előtt, a kinek a polgá­rok szabadsága és alkotmányunk szent, oly gyűlöltté tette személyiségét, mint talán egyik elődje sem. {Igaz! Ügy van! a baloldalon.) De a mellett vannak más, még sokkal fontosabb tárgyi okok is, a politikai helyzet, az előttünk álló nagy kérdésekben uralkodó homály, a melyek ezen vitát indokolták. Nemzetlinknek volt alkalma hozzászokni a választási visszaélésekhez, a hatóságok pártos­kodásához, a kormánypártiak favorizálásához és az ellenzéknek üldöztetéséhez, már Tisza Kálmán kormányzata óta. Már bizonyos mértékig érzéket • lenek lettünk mind eme dolgok iránt; de az a czynismus, az az erőszak, az a korrupezió, a melylyel Bánffy Dezső báró miniszterelnök az utolsó választásokat vezette, felülmúl mindent, a mit valaha és valahol parlamenti ország fel­mutathat. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Az az eljárás, a melylyel a kúriai bíráskodást a lomtárba vetette és a választási törvény reformját ad graecas Kalendas halasztotta, bizonyítja, hogy alapjában is mindenkor tönkre akarja tenni a magyar par­lamentarizmust. (Ügy van! balfelől.) És soha a hatóságok részéről azt a pártoskodást oly mér­tékben nem tapasztaltuk, mint jelenleg, az ellen­zéknek azt az üldöztetését, most is még, már két évvel a választások után. A milyen az úr, olyan, fokozott mértékben, a szolga; a milyen a felebbvaló, olyan az alantas. Bánffy Dezső minisz­terelnöknek pártpolitikai erőszakoskodásai foko­zottabb mértékben nyilvánultak az 8 főispánjaikon (Úgy van! balfelöl.) és ezeknek az erőszakos­kodása és pártoskodása mértanilag hatványozódik szolgabiráiban és jegyzőiben. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert hiszen minden alantas tisztviselő tudj?«, hogy az akármilyen híven és becsületesen teljesíti hivatalos kötelességét, nincs sem az ő, sem családjának exisztencziája biztosítva, ha egyúttal a kortes-szolgálat terén nem teljesíti mindazt, a mit tőle követelnek és a mi ellen esetleg lelkiismeretessége és becsületessége föl­lázad. (Úgy van! balfelől.) És viszont tudja az a szolgabíró és tudja a jegyző, hogy elkövethet bármit, elmulaszthatja hivatalos kötelességeit bár­miként, visszaélést visszaélésre halmozhat; még ha sikkasztóvá lesz is, akkor is a főispán párt­fogó keze van felette, és belenyúl a büntető igaz­ságszolgáltatás kerekei közé, mint láttuk a toron­tálmegyei főispán eljárásában a perlaszi jegyzővel szemben. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Abban állott az eset, hogy a törvényszék megindította a btínvizsgálatot a perlaszi jegyző ellen; konstatálta az okirat-hamisítást; konsta­tálta a sikkasztásokat és a torontáli főispán először nyakára járt a pancsovai törvényszéki elnöknek, (Zaj jobbfelöl, Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget:) miután ott czélt nem ért, járt a királyi táblához és királyi kúriához, s minden befolyását latba igyekezett vetni, hogy ez az ember politikai okok­ból elitélhető ne legyu. (Mozgás balfelől.) így látjuk ezt a mindennapi életben folyton,. . . Wittmann János: Van Rónaynak több ilyen stiklije! Blaskovics Ferencz:... látjuk, hogy egy Kasics, egy Ugron, egy Deschán egyszerűen statárium szerint mozdíttatnak el hivatalukból,

Next

/
Thumbnails
Contents