Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

337. országos ülés 1898. október 18-án, kedden. 191 tnk és mikor ez a párt annak megalkotásához hozzájárult, akkor természetszerűleg és kötél ességszerííleg arra iparkodott, hogy a tett intézkedések közjogi jelentőségét tisztázza, mert látván, hogy a körülmények nem olyanok, a melyek között a gazdasági különválást tényleg keresztül lehet vinni, a gazdasági státusquót valahogyan olyan módon kellett fentartani, a mely az 1867 : XII. törvényczikk intézkedésein csorbát nem ejt. És akkor kifejtettük azt, — erről a helyről kifejtettem én, majd rekapitulálta Horánszky Nándor t. barátom — hogy annak az intézkedésnek, a mely az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ának alapján történik, lehet minden egyébnek lenni, csak vámszövetségnek nem. Én kifejtettem azt, — itt van a beszédem — hogy a vámszövetségi viszonynak egyik karakterisztikuma az, hogy a két gazdasági egyéniség egygyé olvad és kifelé csak mint egy egység szerepel és hogy akkor, a mikor vámszövetségi viszony nincsen, akkor megszűntünk,— így mondám szórói-szóra — (olvassa): »vámpolitikai egységet képezni idegen államokkal szemben. Ha idegen államokkal szemben vámpolitikai kérdések felmerülnek, esetrőlesetre elrendelheti az országgyűlés, hogy azokat az osztrák kormánynyal és egyéb illetékes faktorokkal egyértelmtíleg akarja megoldani, de abban az állapotban, a melyet a jelenlegi törvényjavaslat (az 1898 : I. törvényczikk) fentart, erre nézve nemcsak semmi kényszer nem foglaltatik, hanem újabb törvényhozási intézkedés nélkül ilyen együttes eljárás vámpolitikai kérdésekben idegen államokkal szemben nem is képzelhető, közjogilag nincs is megengedve«. Ez volt egyik sarkalatos tétel. Eunek a tételnek kifejezése után — még pedig nem rögtön, hanem érett megfontolás és ha jól tudom, előzetes tanácskozások után is — a miniszterelnök úr ebben a házban kijelentette, hogy 8 az én közjogi fejtegetéseimhez mindenben hozzájárul. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső 'baloldalon.) Tehát hozzájárult és magáévá tette azon tételt, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-a alapján tett önálló intézkedés esetében ki van zárva az, hogy kifelé vámpolitikai egységet képezzen ez a két állam. Később azután a miniszterelnök úr beszédében előforduló egy homályos passzus felett némi vita keletkezett. Mi azt a homályos paszszust úgy interpretáltuk, hogy az a mi fölfogásunkkal kongruens és Horánszky Nándor t. barátom a vita végén megmondotta: hiszen ez a mi szavazatunk feltétele, tehát ha ebben tévedünk, fel fogunk világosíttatai. Nem világosíttattunk fel. Jól van kérem; de az a passzus, a melynek — hogy úgy mondjam — felderítését kívántuk a a melyet így indirekt felderítettünk, nem volt az, a mely azt tartalmazta, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-a alapján történt intézkedés vámpolitikai egységet kifelé nem állapíthat meg. Ez a tétel tehát, melyhez még a kétségnek pillanatnyi árnyéka sem férkőzött soha, a mely egy másik tételt érintett. Ez az egész ház közös meggyőződése volt, mert ezt nyilvánította hivatalosan ez a párt, ehhez hozzájárult hivatalosan annak a pártnak (a jobboldalra muta') vezére, — a kormányelnök, — nem hiszem, hogy a t. függetlenségi párt enné] alább adta volna. De a kormáuyelnök ilyenkor, törvényalkotáskor, mikor ilyen nyilatkozatokat tesz, egyszersmind a koronának nevében is nyilatkozik és ezen nyilatkozatok kíséretében, a melyek a törvény szövegével egyenlő erejűekké váltak, ment át a törvényjavaslat a főrendiházhoz és fogadtatott el a főrendiháztól. Ez tehát a nem egészen szabatos törvényszövegnek a törvény megalkotásakor történt hiteles törvénymagyarázata a törvényalkotás összes faktorai között. (Elénk helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Tehát nem az én véleményem fentartásáról van szó, hanem az egész törvényhozásnak hivatalosan, törvénymagyarázólag kifejezett közjogi meggyőződésének, az 1867 : XII. törvényczikk valódi értelmének fentartásáról. És mikor Pulszky Ágost képviselőtársam ezzel szemben azt a tant fejtegette, hogy önálló intézkedés alapján is egységesek leszünk kifelé, akkor felállt Horánszky Nándor és azt mondotta: legyünk tisztában a kormánynyal. állja-e még a kormány azokat a közjogi tételeket, a melyekre nézve akkor megállapodott, állja-e még azokat, melyekhez ünnepélyesen hozzájárult? És a miniszterelnök úr erre mélységesen hallgatott, pedig saját pártjának egy tekintélyes tagja részéről olyan tétel állíttatott fel, melyet a közvélemény a kormánynyal egyetértőleg kimondottnak kell, hogy vegyen ; és mikor ilyen körülmények közt ilyen tétel állíttatik fel, mely a törvénynyel, mely a kormány egy nyilatkozatával, a törvényhozás összes faktorainak törvénymagyarázatilag kifejezett meggyőződésével ellentétben van, akkor a t. kormányelnökre nézve — és ebben őt talán nem feszélyezi sem a Reichsrathra, sem az osztrák minisztériumra való tekintet — Pulszky Ágost t. képviselő úrral szemben talán nem volt ildomossági akadály, mely gátolta volna, hogy azt a felfogást magától visszautasítsa és állja meg helyét azoknak a meggyőződéseknek és közjogi tételeknek az alapján, melyekre nézve közöttünk a múlt év végén lefolyt eseményekben valóságos pactum eonventum jött létre. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bal' és szélső baloldalon.) A kormánynak és a miniszterelnöknek az országgal szemben mindenkor kötelessége a törvények sértetlenségét, közjogunk sértetlenségét megőrizni. De ebben az esetben velünk szemben is van egy le nem rázható erkölcsi kötelessége.