Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

190 33 ? * országos ülés 1898. október 18»án, kedden. holt betíí az 1867 : XII. törvényezikknek az a része, a mely a nemzeti önállóságnak a garan­cziáit tartalmazza magában, hanem a mely a becsületes, méltányos, igazságos kiegyezésre való őszinte kísérletet akarja, — a melyet én is meg akarok tenni és fentartani, mindaddig, míg lehet, — de ha nem sikerül: hát akkor a törvényuek valódi tartalmára és az országnak szabadságára törekszik. (Élénk helyesles és éljenzés balfelol.) De, t. ház, hogy az utolsó időben feltornyo­sult szimptómák között a legsúlyosabbakhoz térjek, és ezeket látom: (Ralijuk! Malijuk!) A tisztelt túloldal gyéren fellépett szóno­kainak és magának a kormánynak első állításai szerint arról az eshetőségről, ha tehát csakugyan nem sikerülne a kiegyezés — még pedig azért nem sikerülne, mert a Lajthán túl a parlament­nek rendes menete ismét megszakadt, — nem ildomos beszélni. Kérem szépen, ha ildomos volt a két kormánynak megállapodni, (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) ha ildomos volt a világ­nak kihirdetni, hogy megállapodtunk és készen állunk, hát akkor ennek a megállapodásnak a tartalmát megmondani — szerintem — sokkal ildo­mosabb lett volna, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mint ilyen homályos és minden­féleképen magyarázható fenyegetéssel élni. De hát a lisztéit urak is érezték annak az állapotnak tarthatlanságát; érezték, hogy erről az eventualitásról, a melynek bekövetkezé­sét én se óhajtom, a melynek valószinűségé­től ha távozunk, őszintén örülni fogok, de a melylyel mégis még mindig számolnunk kell, lehetetlenség nem beszélni és beszéltek. Nem beszélt, nem nyilatkozott a kormány maga, de beszéltek a túloldal közjogászai közül egynéhá­nyan és különösen kifejtette Pulszky Ágost t. képviselőtársam, (Derültség a szélsőbaloldalon. Egy hang balfelol: A jövő minisztere!) hogy mit érte­nek tehát a túloldalon az 1898 : I. törvényczikk alapján teendő önálló intézkedés alatt? (Hall­juk! Malijuk!) Ezeknek a fejtegetéseknek és az őket kí­sérő politikai motívumoknak sokaságából egy tétel domborodik ki, nem is szólva arról, hogy tehát ez az úgynevezett önálló intézkedés az osztrák kormánynak beleegyezésével történik. És hogy ez mennyire elfogadott tétel, bizo­nyítja az a sajátságos eset, hogy a lajthántúli közgazdasági bizottságnak egyik tagja megkér­dezte Thun grófot, igaz-e az, hogy ő bele­egyezett abba, hogy Magyarország ekkép vagy ekkép önállóan intézkedjék. (Derültség balfelol.) Hát erről inkább nem is szólva, mert ez inkább a szomorú helyzetnek egyes komikus mozzana­tai közé tartozik, érdemileg az domborodott ki Pulszky Ágost képviselő úr fejtegetéseiből, hogy az az önálló intézkedés olyan fog lenni, hogy Magyarország és Ausztria azután is, ezen önálló intézkedés után is és ennek értelmében kifelé egy vámpolitikai egységet fognak képezni. T. ház ! Én pedig állítom — és nem ma elő­ször állítom és nem én egyedül állítom, de a törvény állítja és a törvényből nem egyedül én olvasom ezt ki, a mire rámutatni bátor leszek — hogy abban a pillanatban, melyben a 1867 : XII. törvévyczikk által részletesen leírt módon vám­szövetséget kötni egyáltalán nem lehet,; midőn tehát az 1867 : XII. törvényezikknek keretein belül vám­szövetséget kötni egyáltalában nem lehet, abban a pillanatban oly intézkedés, a melynek folytán Magyarország és Ausztria mégis kifelé egy vámpolitikai egységet képeznének, az 1867 : XII. törvényezikknek kettészakítása. (Ügy van! Úgy van! balfelol.) és ennek a háznak asztala alá do­bása. (Ügy van! Úgy van! Zajos helyeslés balfelol.) Azzal, hogy valaha egy viszonylatot nem neve­zünk vámszövetségnek, hanem más valaminek, azzal az nem szűnik meg vámszövetség lenni. Ez a szó, hogy vámszövetség, jelent valamit, ennek van tartalma, és hogyha erre a tartalomra azután mint valami rá nem illő ruhát, vagy kö­penyeget, ráakasztunk egy más nevet, azért azt a törvényt mégis átléptük, azért a vámszövetség a törvény ellenére még is be van csempészve. Hogyan legyen két önálló, akár politikai, akár gazdasági egyéniségből, akár kifelé, akár be­felé egy, a nélkül, hogy erre nézve kölcsönös kötelező megállapodás ne legyen ? (Helyeslés bal­felöl.) Hiszen akkor önálló, egyoldalú intézke­déssel házasodni is lehetne. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) A tervbe vett berendezés szerint Magyar­ország és Ausztria közt vámsorompó nem volna, (Halljuk! Halljuk!) még pedig, minthogy ez a berendezés nem ideiglenes, hanem állandó ter­mészetű lenne, valami megegyezés folytán. Te­hát közbeeső vámsorompó köztük nem volna, kifelé pedig egy vámpolitikai egységet képez­nének, tehát csak együttesen járhatnának el, és mindez valami megállapodás alapján lenne. Kér­dem, mi hiányzik itt a vámszövetség jellegéhez? (Helyeslés balfelol.) De mondám, t. képviselőház, hogy ez nem az én filozófiám, nem az én törvénymagyaráza­tom kizárólag. Tudom — mert hiszen az 1896 : I. törvényczikk megalkotása alkalmából meg­beszéltük ezt a dolgot pártkülönbség nélkül, — hogy ez a túloldal mindazon tagjainak felfogása, a kik Deák Ferencz hagyományait a leghíveb­ben és legilletékesebben képviselik. De erre sem szükséges hivatkoznom. Ez ennek a háznak és a törvényhozás összes faktorainak jogerőre emelkedett közjogi felfogása. (Igaz! Úgy van! balfelol.) Mikor az 1898 : I. törvényezikket megalkot-

Next

/
Thumbnails
Contents