Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-337
190 33 ? * országos ülés 1898. október 18»án, kedden. holt betíí az 1867 : XII. törvényezikknek az a része, a mely a nemzeti önállóságnak a garancziáit tartalmazza magában, hanem a mely a becsületes, méltányos, igazságos kiegyezésre való őszinte kísérletet akarja, — a melyet én is meg akarok tenni és fentartani, mindaddig, míg lehet, — de ha nem sikerül: hát akkor a törvényuek valódi tartalmára és az országnak szabadságára törekszik. (Élénk helyesles és éljenzés balfelol.) De, t. ház, hogy az utolsó időben feltornyosult szimptómák között a legsúlyosabbakhoz térjek, és ezeket látom: (Ralijuk! Malijuk!) A tisztelt túloldal gyéren fellépett szónokainak és magának a kormánynak első állításai szerint arról az eshetőségről, ha tehát csakugyan nem sikerülne a kiegyezés — még pedig azért nem sikerülne, mert a Lajthán túl a parlamentnek rendes menete ismét megszakadt, — nem ildomos beszélni. Kérem szépen, ha ildomos volt a két kormánynak megállapodni, (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) ha ildomos volt a világnak kihirdetni, hogy megállapodtunk és készen állunk, hát akkor ennek a megállapodásnak a tartalmát megmondani — szerintem — sokkal ildomosabb lett volna, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mint ilyen homályos és mindenféleképen magyarázható fenyegetéssel élni. De hát a lisztéit urak is érezték annak az állapotnak tarthatlanságát; érezték, hogy erről az eventualitásról, a melynek bekövetkezését én se óhajtom, a melynek valószinűségétől ha távozunk, őszintén örülni fogok, de a melylyel mégis még mindig számolnunk kell, lehetetlenség nem beszélni és beszéltek. Nem beszélt, nem nyilatkozott a kormány maga, de beszéltek a túloldal közjogászai közül egynéhányan és különösen kifejtette Pulszky Ágost t. képviselőtársam, (Derültség a szélsőbaloldalon. Egy hang balfelol: A jövő minisztere!) hogy mit értenek tehát a túloldalon az 1898 : I. törvényczikk alapján teendő önálló intézkedés alatt? (Halljuk! Malijuk!) Ezeknek a fejtegetéseknek és az őket kísérő politikai motívumoknak sokaságából egy tétel domborodik ki, nem is szólva arról, hogy tehát ez az úgynevezett önálló intézkedés az osztrák kormánynak beleegyezésével történik. És hogy ez mennyire elfogadott tétel, bizonyítja az a sajátságos eset, hogy a lajthántúli közgazdasági bizottságnak egyik tagja megkérdezte Thun grófot, igaz-e az, hogy ő beleegyezett abba, hogy Magyarország ekkép vagy ekkép önállóan intézkedjék. (Derültség balfelol.) Hát erről inkább nem is szólva, mert ez inkább a szomorú helyzetnek egyes komikus mozzanatai közé tartozik, érdemileg az domborodott ki Pulszky Ágost képviselő úr fejtegetéseiből, hogy az az önálló intézkedés olyan fog lenni, hogy Magyarország és Ausztria azután is, ezen önálló intézkedés után is és ennek értelmében kifelé egy vámpolitikai egységet fognak képezni. T. ház ! Én pedig állítom — és nem ma először állítom és nem én egyedül állítom, de a törvény állítja és a törvényből nem egyedül én olvasom ezt ki, a mire rámutatni bátor leszek — hogy abban a pillanatban, melyben a 1867 : XII. törvévyczikk által részletesen leírt módon vámszövetséget kötni egyáltalán nem lehet,; midőn tehát az 1867 : XII. törvényezikknek keretein belül vámszövetséget kötni egyáltalában nem lehet, abban a pillanatban oly intézkedés, a melynek folytán Magyarország és Ausztria mégis kifelé egy vámpolitikai egységet képeznének, az 1867 : XII. törvényezikknek kettészakítása. (Ügy van! Úgy van! balfelol.) és ennek a háznak asztala alá dobása. (Ügy van! Úgy van! Zajos helyeslés balfelol.) Azzal, hogy valaha egy viszonylatot nem nevezünk vámszövetségnek, hanem más valaminek, azzal az nem szűnik meg vámszövetség lenni. Ez a szó, hogy vámszövetség, jelent valamit, ennek van tartalma, és hogyha erre a tartalomra azután mint valami rá nem illő ruhát, vagy köpenyeget, ráakasztunk egy más nevet, azért azt a törvényt mégis átléptük, azért a vámszövetség a törvény ellenére még is be van csempészve. Hogyan legyen két önálló, akár politikai, akár gazdasági egyéniségből, akár kifelé, akár befelé egy, a nélkül, hogy erre nézve kölcsönös kötelező megállapodás ne legyen ? (Helyeslés balfelöl.) Hiszen akkor önálló, egyoldalú intézkedéssel házasodni is lehetne. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) A tervbe vett berendezés szerint Magyarország és Ausztria közt vámsorompó nem volna, (Halljuk! Halljuk!) még pedig, minthogy ez a berendezés nem ideiglenes, hanem állandó természetű lenne, valami megegyezés folytán. Tehát közbeeső vámsorompó köztük nem volna, kifelé pedig egy vámpolitikai egységet képeznének, tehát csak együttesen járhatnának el, és mindez valami megállapodás alapján lenne. Kérdem, mi hiányzik itt a vámszövetség jellegéhez? (Helyeslés balfelol.) De mondám, t. képviselőház, hogy ez nem az én filozófiám, nem az én törvénymagyarázatom kizárólag. Tudom — mert hiszen az 1896 : I. törvényczikk megalkotása alkalmából megbeszéltük ezt a dolgot pártkülönbség nélkül, — hogy ez a túloldal mindazon tagjainak felfogása, a kik Deák Ferencz hagyományait a leghívebben és legilletékesebben képviselik. De erre sem szükséges hivatkoznom. Ez ennek a háznak és a törvényhozás összes faktorainak jogerőre emelkedett közjogi felfogása. (Igaz! Úgy van! balfelol.) Mikor az 1898 : I. törvényezikket megalkot-
