Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-337

337. országos ülés 1898. október 18-án, kedden. jgg virágokat fel nem szedi, csokorba nem köti, mert valamint azon sajtó által gyaláztatni dicsőségnek tartja a néppárt, épen ágy attól dicsértetni, legalább is nagyon gyanús előtte. (Derültség balfélöl.) Épen azért én, mint a néppártnak igénytelen pártelnöke, óvást emelek a t. kormánypárti sajtó egyik orgánumában pár nap előtt hangoztatott dicséret ellen. Szombaton este ugyanis azt irja a »Magyar Ujság«, a mely pedig nagyon közel áll a t. miniszterelnökhöz, hogy »a mai megnyitó •— már tudniillik a szombati ülésbeli — előre kieszelt terv volt és hogy azt a pártok közt való megbeszélések előzték meg, azt legjobban bizonyítja a néppárt teljes távolmaradása. Egyetlen néppárti képviselőt sem láttunk ma a házban, mert a kiegyezés ellen megindított obstrukcziót ők bizonyára veszedelmes játéknak tartják, a melynek súlyos felelősségében osztozni nem kivannak«. Legyen szabad kijelentenem először is azt, hogy arról, hogy az a megnyitó előre kieszelt terv volt volna és hogy azt a pártok közt való megbeszélések előzték volna meg, a néppártnak abszolúte semmi tudomása sem volt; és hogy kielégítsem a Magyar Újságnak kíváncsiságát, de egyúttal eloszlassam illúzióját, kijelenteni, hogy igaz, hogy a néppárt teljesen távol maradt és egyetlen egy néppárti képviselőt sem láttak aznap a házban, de ez tisztán csak azért történt, mert a néppártnak Budapesten időző tagjai egytőlegyig künn voltak a karmelita-templom alapkőszentelésén, és azután sem jelentek meg a házban, mert nem is sejtették, hogy a képviselőháznak, az Erzsébet-szoborbizottság megválasztásán kivfíl lesz még egyéb dolga is. Egyben, tudniillik'abban, hogy a néppárt »a kiegyezés ellen megindított obstrukcziót veszedelmesnek tartja, a melynek súlyos felelősségében osztozni nem kivan«, abban teljesen igaza van ennek az újságnak; mert a néppárt nem arra használja a nyelvét, a mire Talleyrand kívánja, hogy tudniillik eltakarja gondolatait, hanem a néppárt, a mint azt többször mondottam, úgy érez, a mint beszél és úgy beszél, a mint érez. Épen ezért leplezetlenül, kendőzetlenül kinyilvánítom, hogy mi a méltányos, igazságos és törvényes kiegyezést minden áron kívánjuk és akarjuk. (Mozgás és nyugtalanság balfelöl.) Abban azonban, t. képviselőház, nincsen igaza azoknak a soroknak, hogy tudniillik obstrukczió volna, meg aztán, hogy a kiegyezés megdöntésének ezíme alatt a dualizmus ellen megindított háborúban akarna az ellenzék részt venni; mertmi, t. képviselőház, legalább a néppárt, a kiegyezés ellen sem nem obstruáltunk, sem nem obstruálunk, tem obstruálni nem fogunk. Mi ezt egészen é"s teljesen e háznak legnagyobb obstruensére, a miniszterelnökre bízzuk. (Derültség bál felől.) Mert hát, t. képviselőház, vájjon ki az obstruens? Azok-e, tudniillik mi-e, a kik sürgetjük a kiegyezési tárgyalásokat, vagy pedig az, a ki ezeket folyton és szakadatlanul halogatja, tudniillik a miniszterelnök? (Igás! Úgy van! balfélől.) Hiszen, t. képviselőház, három évvel ezelőtt azt mondták, hogy a kiegyezés végett oszlattatta fel a t. miniszterelnök úr a parlamentet; azóta folytonosan működik és operál; és ugyan hol vagyunk? A kezdet kezdetén! Holló Lajos: A végnek kezdetén! Molnár János: Talán ez is az ellenzék obstrukcziós kedvének a kifolyása és következménye ? Mi, t. képviselőház, egészen más véleményben leledzünk. Mi azt hiszszük, hogy a kiegyezés megkötéséhez nagy talentum, körültekintés, előrelátás, az összes kérdéseknek felölelése, erős hazafiság, nemkülönben az ellentétes érdekeknek bátor, öntudatos mérlegelése, kiegyeztetése szükséges, nem pedig furfang, bujkálás, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) folytonos halogatás és a törvények és szavak nyilvános elcsíírése-esavarása, mint a hogy ezt a miniszterelnök úr cselekszi. (Ügy van! balfélől.) íme, hányszor mondta már itt a házban, hogy ő semmiféle quótaemelésbe bele nem egyezett és két koronatanunk is van reá: Kaitzl és liilinszki, a kik épen az ellenkezőjét állítják és a miniszterelnök úr őket meg nem czáfolta, megczáfolni még csak meg sem kísérletté. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hanem ha a burokból kipattan a titok, akkor tartsa m;ijd a hátát a quóta-bizottság, mert a felelősséget arra fogja a miniszterelnök úr hárítani, hogy hiszen ők emelték a quótár, a mint fogják is emelni, mert báró Bánffy Dezső obiigója rá fogja őket kényszeríteni. Mi ezt előre láttuk, valamint látjuk azt is, hogy mindent kereshetünk a miniszterelnök úr eljárásában, csak őszinteséget nem, és hogy ha ő őszinte valakivel szemben, az csak az osztrák kormány, de nem a magyar közvélemény, nem a magyar parlament. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ha a t. miniszterelnök oly őszinteséggel lépett volua ki a porondra, mint azt az osztrák kormány tette, nem volna oka panaszkodni obstrukcziőkról; sem nem volna oka az indemnityt beterjeszteni, a mi egyébként szerintünk úgy is törvénytelen eljárás, mert harmadfél hónappal az év vége előtt beterjeszteni indemnityt a nélkül, hogy a költségvetés tárgyalását még csak meg is kísérlettek volna: ez szerintünk sem nem alkotmányos, sem nem törvényes, sem nem parlamentáris. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ne csodálja tehát a t. miniszterelnök úr és a t. ház, hogy mi ezek után semmiféle bizalommal : em viseltethetünk a t. kormány iránt és az iudemnity-javaslatnak még napirendre tűzését is ellenezzük. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.)