Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

336. országos ülés 1898. október 17-én, hétfőn. 175 közé a kisorsoltak közé jutunk,—különösen magamat értem ezalatt, — a kik Bánffy Dezső interdiktuina alatt kerülnek a választás alá és nem lesznek képviselőkké. Ám legyen! Ha tudom, hogy ezzel az országnak hasznára lettem, legalább azzal, hogy példát adtam a kötelességek Mi teljesítésében, hogy egy képviselőnek ez a jutalma a Bánffy-kormány részéről: büszkén állok Ugron Gábor és társai mellé, mint vezérem mellé, odakint is, hadd lássa az ország, hogy önöknek az a feladatuk, hogy a nemzeti oppozicziónak vérrel és pénzzel való megtörésével és törvénytelenségekkel akarnak pusztítani. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Addig azonban, t. ház, míg az a megbizó levél a kezemben van, a míg az engem arra kötelez, hogy választóim révén hazám érdekeit becsületesen szolgáljam, csak egy feladatot tartok magam előtt, és ez az, hogy azon zászló alatt küzdjek tovább, a melynek az a czélja, hogy veszszen el mentől előbb a Bánffy-kormá ry. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ezzel az intenczióval, hogy az országot figyelmeztessem rá, hogy különösen a függetlenségi pártnak erkölcsi és becsületbeli kötelessége ezen kormánynyal szemben mindem törvényes eszközt igénybe venni, annak a kijelentésével, hogy szivem mélyéből üdvödöm azt a határozatot, a melyet Kossuth Ferencz elnöklete alatt a függetlenségi és negyvennyolczas párt meghozott, mint jó testvér állok szol gálatba, annak a kijelentésével, hogy bizalmatlanságom legnagyobb fokának jeléül kérem, méltóztassék a javaslatot az osztályokhoz utasítani. (Hosszas, élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Élénk felkiáltások balfelöl: Ót perez szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: Az ülést újból megnyitom. Rakovszky István jegyző: Gulner Gyula! Gulner Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk/) Azon kimerítő és mondhatom, igaz beszéd után, a mely az imént elhangzott Polónyi Géza t. képviselőtársam részéről, nekem igen kevés mondani valóm lehet. Hogy szót kértem, ez azért történt, hogy azon pártnak részéről is, — a melyhez tartozni szerencsém van, — állásfoglalásunkat e kérdésben jelezhessük. (Halljuk! Halljuk!) A naplók igazolják, hogy ritkán fordult elő azon eset, hogy egy bizottsági jelentést és annak kapcsolatában a javaslatot, a melylyel megjelenik, — a ház előtt az osztályokhoz kívánja a párt, vagy egyes képviselő utasítani, — azóta, a mióta a házszabályok úgy intézkednek, hogy a javaslatok bizottsági előkészítésben ré- ' szesülnek, mindig kivételes esetekben állott elő azon eset, hogy a bizottsági tárgyalások után még az osztályok előtti tárgyalást is kívánta a háznak egy része. Ha kívánták is, leginkább oly javaslatoknál történt ez, a melyek — hogy úgy mondjam —• nem par excelleuee politikai természetű javaslatok, hanem az ország egyik másik közgazdasági, vagy közigazgatási, vagy igazságszolgáltatási területén bizonyos javításokat czélóztak, de politikai vonatkozással kevisbbé bírtak, mint a mai napon szóban forgó javaslat. Arra pedig én nem is emlékezem egyetlen egy esetben sem, hogy az úgynevezett indemnityjavaslat bizottsági jelentés folytán osztályokhoz utasíttatni rendeltetett volna valaha. Annak okának kell lenni. (Halljuk! Halljuk!) Teljes lehetetlenség, hogy annak nyomós oka ne legyen, hogy a parlamentben, a hol a preczedensek, a hol az eddigi, mondjuk évtizedek óta fennálló gyakorlat is bizonyos erősséggel lépnek fel az ellenvéleménnyel szemben, — ma egy olyan helyzet előtt állunk, hogy az indemnity-javaslatoí a háznak egyrésze a bizottság előterjesztésére daczára, még osztályokhoz kívánja utasítani. Ez természetes t. képviselőház, méltóztassék csak a háznak és az országnak helyzetét komolyan megnézni és méltóztassék a mai időnek a psychologiáját nézni, ezek az idők a melyeket ma élünk, ezek nem igen hasonlítanak az előbbi időkhöí, azelőtt Magyarországon tisztelték a törvényt, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) azelőtt Magyarországon volt szentsége az adott szónak, (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) azelőtt Magyarországon nem bujkáltak annyira a nyilvánosság és világosság elő], mint ma, azelőtt abban a székben nem igyekeztek kerülő utakon kibújni a törvényben foglalt kötelezettség és az adott szó szentsége alól, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) azelőtt, ha voltak is Magyarországon vehemens erős választások, de megbecsülték a politikai pártok, legalább vezéregyéniségeikben egymást (Igaz! Úgy van! halfelöl.) és nem akartak irtó háborút vinni egymás ellen, tisztelték egymás meggyőződését, alkotmányos fegyverekkel ha küzdöttek is egymás ellen, de nem vitték a végletekig is azt és nem utasították ki a politikai morált ebben az országban, mint az ma ismét száműzve van. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az a beszéd, melyet Polónyi t. képviselőtársam az imént elmondott stigmája ennek a mai helyzetnek. Igen is ma minden megváltozott. Közeledik a leszámolás órája (Élénk éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon,) mindazért, a mit a mi hitünk és meggyőződésünk szerint ez a kormány az ország és a politikai erkölcsök és