Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

176 336. orsíágos ülés 1898. október 17-én, hétfőn. tisztaság ellen vétkezett. {Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) T. képviselőház! Azzal a kormánynyal szemben, a mely éveken keresztül nem tesz egyebet, mint belejátszik egy huza-vonába, a mely belemegy a választásokba, óriási ma is fel nem derített milliókkal, azzal a kormánynyal szemben, a mely kiadta a titkos jelszót a választások alatt, hogy Magyarország közgazdasági kiegyezését meg kell venni a quota-feleroeléssel.. . . Tisza Kálmán: Ugyan! Ugyan! Gulner Gyula . . . Épen a t. képviselő úr hirdette a Rózsabokorban Nagyváradon, (Zajos helyeslés a bal- és száső baloldalon.) hogy Bocskay István és Bethlen Gábor is azért volt nagy, mert le tudott mondani. Épen a t. képviselő úr volt ki régi fényes múltját megtagadta, (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) akkor, mikor ütközetbe kellett vinni az ország közvéleményét, arra tanította Magyarország fiait, liogy tudjanak lemondani és nem inkább arra, hogy tudjanak érdekeik mellett küzdeni. (Zajos tetszés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! A politikai szenvedélyek nek hőmérője csoda-e, ha emelkedik? Akkor, a midőn a legutóbbi provizóriális törvény az 1898. évi I. törvényezikk tárgyalására visszavezetem az emlékezetét a t. háznak, ki meri tagadni, hogy annak a törvényjavaslatnak a vezéreszméje az volt, hogy Magyarország végrevalahára kibontakozzék abból a bizonytalan helyzetből, Magyarország végre közgazdaságilag rendezett viszonyok közé jusson, ha lehet az alkotmányos Ausztriával szövetség útján, ha nem akkor ott van a törvényadta biztosított joga a 68. §-ban. Vezéreszméje az volt az 1898. évi I. törvényezikknek, hogy Magyarország nagy megrázkódtatások és károk nélkül el nem sziveiheti tovább ezt a bizonytalan állapotot. És különösen az a párt, melyhez tartozni szerencsém volt, segitett megalkotni ezt a törvényt, a t. kormánynak segített létrehozni ezt a törvényt, mert abban a felfogásban voltunk, . . . Barabás Béla: Meg is bánták! Gulner Gyula: ... hogy azok a nehézségek, melyek megakadályozzák idejében való létrejöttét 1897-ben indokolttá teszik, hogy respirium adassék, mig ezek a dolgok rendeztetni fognik. Meg van mondva a törvényben, hogy május l-ig be kell adni a törvényt, meg van mondva a törvényben, hogy mi történik 1898. évi deezernber hó 31 -én. Benne volt a tárgyalásokban. Azokat az a vezéreszme vezette, hogy provizóriumról szó sem lehet többé és Magyarország, ha egyszer nem lehet Ausztriával a szövetséget megkötni, akkor önálló rendelkezés alapján fogja berendezni gazdasági viszonyait. Én sohasem értettem ez alatt mást, mint a külön vámterületet, (Élénk helyeslés és zajos éljenzés a szélső baloldalon) mert én a magam részéről a fehér alatt csak fehéret értek, a fekete alatt csak feketét érthetek, de nem fogom sem a fehérre, sem a feketére ráfogni, hogy az szürke. (Élénk tetszés balfelől.) Mi történik most? A t. miniszterelnök úr akkor, midőn ezen törvényjavaslat tárgyaltatott, hozzájárult mindazokhoz a közjogi fejtegetésekhez, melyeket akkor Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam ezen törvényjavaslat tárgyalásánál felemlített és mindezt már egy alkalommal egy törvényjavaslat tárgyalásánál megezáfolta. Most legközelebb is azzal a bevezető szavaival, hogy »jőjjüok végre tisztába ezen törvény értelmezésével azt akarja kimagyarázni abból a törvényből, hogy az semmiesetre sem azt teszi, hogy Magyarország a külön vámterület alapján rendeztessék be, hanem egészen mást. Megkérdeztük akkor a t. n iniszterelnök úrtól, megkérdezte Horánszky Nándor t. képviselőtársam, hogy nyilatkozzék, vájjon magáévá teszi-e Apponyi Albert gróf közjogi álláspontját, ha nem nyilatkozik, akkor az belenyugvásnak és hozzájárulásnak vétetik azon közjogi fejtegetéshez, a melylyel Apponyi Albert gróf t képviselőtársam bevezette azon törvényjavaslat tárgyalását. A miniszterelnök úr nem nyilatkozott, a miniszterelnök úr akczeptálta azt. Minden politikai tisztesség fogalma szerint az aa álláspont a miniszterelnök úrra kötelező. Hát ne méltóztassanak azután azon csodálkozni, hogy a kik még az ethikai szempontokra is tudnak valamit adni, a kik Magyarországot el tudják másképen is képzelni, mint a most aralmon levő hatalom vezetése alatt, a kik el tudják képzelni azt, hogy lehet egy országot kormányozni akként is, hogy igazság, méltányosság, politikai tisztesség uralkodjék, ne furfang és félremagyarázása minden kérdésnek, a mi a hatalmon levő pártnak fenmaradására kedvez, azoknak a lelke felháborodik akkor, midőn azt látja, a mi most folyik az ország legfontosabb érdekeivel szemben. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Hát mi zárja el a t. miniszterelnök urat attól, hogy félreálljon arról a helyről, mint olyan férfiú, a ki ez idő szerint Magyarország politikáját tartja a kezében és nyilatkoztassa ki, hogy én pedig tiltakozom minden olyan inszinuáczió ellen, a mely én hozzám azt ragasztja, hogy én a quóta felemelésébe belegyezném? (Élénk hélyislés. Úgy van! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon. Felkiáltások jobbjelől: Ezt megmondta!) Bocsánatot kérek, mikor Polónyi t. képviselőtársam utalt arra, hogy a miniszterelnök úr eljárásában és a körülményekben, azok kongruens