Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

174 336. országos ülés 1898. október 17-én, hétfőn. táplálékot ad, a mely sem ideát, sem odaát azon áramlatot, a melynek Lecher és Lueger a képviselői Magyarország részéről paralizálni nem tudja, az nem érdemes, hogy azt a helyet elfoglalja, mert nemcsak a magyar nemzet ellen vétkezik, hanem a korona ellen is, a melynek egész jövendőjét koczkára teszi azáltal, hogy a két nemzet között engesztelhetetlen gyűlöletet, végtelen harczot, még pedig ily alávaló módon vívott harczót provokál, hogy nem átalják egymást rablással vádolni. Gondolják meg önök, szabad-e ezt tenni és ezt a helyzetet támogatni és fen tartani. T. képviselőház! Nem szólok én most már a kiegyezési kérdésekről. Akkor, mikor előttem a Bánffy kormány ül, végig vonulnak előttem az árnyai azon eseményeknek, a melyeket az utolsó választások óta ismerünk. (Halljuk! Halljuk! a balés szélső baloldalon.) Ide jön panaszkodni és égbe kiált boszúért az a vér, a mely Szathmáron kiomlott, az a rettenetes sok lün és visszaélés, a melyet Egerben és száz más helyen elkövettek, hogy kipusztítsák azokat, a kik becsületes meggyőződéssel szolgálták a hazát. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És miért csinálnak ily politikát, t. képviselőház? Miért történik az, hogy ez a kormány ily vad eszközökkel és henczegő dölyffel lépett fel a függetlenségi párti meggyőződés ellen? Azért, hogy elhitethessék az országgal ma, hogy quótaemelés mellett is mily kedvező az országra az, ha mi Ausztriával kiegyezésre lépünk. Hát nézzünk a szemébe ennek t. képviselőház. Nem szólok arról, hogy ezen átutalási eljárásban csak a Magyarországgal szemben évtizedeken át végrehajtott törvénytelenségeknek tisztán jóvátételéről, sem pedig nem tudom, micsoda vívmányról van szó. (Úgy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De hát, t. képviselőház, annyira vak, annyira nem törődő lett ez a nemzet, hogy ne látná, mi fenyegeti őt a quótával való rekompenzáczió kérdésében? Hisz ez képes egy népet, egy nemzetet örökre tönkretenni egyetlenegy intézkedéssel. (Helyeslés a sséső baloldalon.) Ám tekintse valaki vívmánynak, mint ahogy én nem tekintem annak azt, hogy az átutalási eljárás megváltoztatása folytán Magyarország a jövendőben nem fog oly mértékben károsodni a fogyasztási adóknál, de ha annak tekintik, t. képviselőház, akkor inkább pénzben, kifejezett összegben, mint a quótaemelésben álljon a rekompenzáczió. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert mit Jelent ez a quótafelemelés, t. képviselőház ? A fogyasztási adók kérdésében a rendelkezésünkre álló forgalmi adatok alapján lehet egy preliminálét csinálni arra, hogy ezen adó mily összeget eredményez a magyar kincstár számára. De a quóta arányának felemelésével — legyen az egy, kettő vagy másfél százalék, egy preliminálét csinálni arra, hogy az milyen összeget jelent, egyszerű lehetetlenség. Mert egy aránynak felemelésével oly lelkiismeretlen ár ajánltatik fel az osztrákoknak, a melyről Benkisem tudja kiszámítani, mi lesz a konzequencziája; mi lesz, ha két, három vagy négy perczenttel emelik fel a quótát? Meg lesz szavazva a quótafelemelés és önök demonstrálni fogják azt, hogy ez a mai normál budget szerint tesz mondjuk 800.000 forintot, vagy 900.000, vagy 1.000.000 forintot egy százalék után. Azt fogják mondani: csak 800.000 forinttal emeltük a quótát két-három százalékos emelésnél, ez évente 2,400.000 forint. De a fogyasztási adóknál 5,000.000 forintot nyertünk, tehát szerintünk 2,600.000 forint a plusz. És akkor, t. ház, egy hónap múlva jön egy törvényjavaslat, a mely azt mondja: először is 30.000-el szaporítjuk az ujonczokat, Thaly Kálmán: Az már nagyon közel van! Polónyi Géza: Másodszor emeljük fel az egész osztrák hadseregnek és a honvédségnek is a fizetését. Hová visz az az egy-két százaléknyi quótaemelés? Holnapután jönnek, hogy egy várat kell építeni, a negyedik napon jönnek, hogy Pólában kell nekünk csinálni hadihajót, jön egy krétai kérdés, egy neutrális fegyveres zóna-védelmi felvonulás, nem is szólok egy háború eshetőségéről, a hol mozgósítás esetéu két-három százalékos emelése a quótának nem tíz esztendőre, de száz esztendőre teheti tönkre az országot, és önök előállanak azzal a szemfényvesztéssel, hogy ez az ország érdeke, hogy ilyen kiegyezést és ilyen kormányt támogassunk. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Itt van végre-valahára az ideje, hogy az ország tisztán lássa azt a kérdést, hogy itt a vakulj magyar, a szemfényvesztésnek oly politikája folyik, a melynek csak egy törvénye yan, hogy önök uralkodhassanak, és az a kormány, a mely önmagában bűnben fogamzott, mert tudjuk, hogy Bánffy Dezső jutalmul a Kossuth Lajos temetéséről való megszökéseért kapta azt a miniszterelnöki széket, a nemzet elleni bííne jutalmául, hogy az a kormány tovább grasszálhasson és követhessen el törvénytelenségeket. T. ház! Önök emlékezhetnek a röviddel azelőtt lefolyt országgyűlési teendőkre, tudják mit csináltak az inkompatibilitás kérdésében, tudják, miként játszották ki a választási szabadságra vonatkozó törvények módosítását, tudják mikép játszották ki a kúriai bíráskodásokra vonatkozó törvényt, mit várhatnak önök tőlünk? És mitől ijedjünk mi meg? Önöktől, t. ház?! Hiszen a mi eszköz van, létező és gondolható, azt megpróbálták már önök ellenünk mind. Legfölebb az érhet bennünket, az a kegyelem, hogy mi is azok