Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

336. országos Ülés 1898. október 17-én, hétfőn. 173 a függetlenségi párt nemcsak azért, mert az önálló vámterületet nem hozza be, hanem mert 67-es XII. t örvény czikket is kijátszsza,semmiféle körülmények között semmi indemnitást nem fog megszavazni. (Élénk helyeslés a seélsőbahldalon.) De nem szükséges nekem az interpelláczió tekintetében ily auktoritásra utalnom, van nekünk közvetlenebb tanúnk. Itt van Bánffy Dezső, (Derültség a szélsőhalon.) rettentő nagy auktoritás, roppant közjog magyarázó 1896. deczember 10-én a képviselőház ülésében szó szerint ezt 'mondotta Kossuth Ferencz képviselőtársamnak adott feleletében (olvassa): »Természetesen fenmarad az országnak a joga, ha igényeinek, érdekeinek megfelelő vámés kereskedelmi szerződést létrehozni nem tudna, az önálló vámterület rendszerére lépni át.« De nemcsak egyszer mondta azt, mintha esetleg nyelvbotlás lett volna, hanem ugyan abban az ülésben azt mondta (olvassa): »Igenis kötelessége a kormánynak a felmondás után a tárgyalásokat folyamatba tenni, kedvező megoldásra törekedni, és csak ha az nem sikerűi, akkor térhet át az önálló vámterület rendszerére.« (Derültség. Zaj a szélsőbalon.) Hát mit érdemel az olyan kormányelnök, a ki szavával így játszik és azt akarja, hogy a képviselőház egy kormányelnök tekintélyét ilyen alakban akczeptálja és respektálja! (Zaj balfelől.) T, ház! Mielőtt még rátérnék belpolitikai indokaimra, a melyek bizalmatlanságomat a Bánffy-kormánynyal szemben fokozottabb mértékben követelik meg, engedje meg a t. ház, hogy még két dolgot említsek fel. (Halljuk!) Az egyik dolog az, hogy a Bánffy-kormány lehetővé teszi hozzájárulásával Ausztriában az alkotmányon kivűl való abszolutisztikus kormányzást az ottani alkotmánynak kijátszásával egy Thun-kormány számára. És mit jelent az a szó'. »Thun kormány« ? Ki ne tudná és ki ne látná, hogy odaát a föderáczió-eszmékkel szaturált klerikálizmus szövetkezett a csehekkel, a kik odaát az ókonzervatív eszméknek hódolnak minden irányban ? És ez a kormány, a mely hivatva volna politikai tendencziájában mindent elkövetni, ha őszinte híve az 1867 : XII. törvényczikknek, hogy a dualizmus és odaát az osztrák-németek hegemóniája meg ne döntessék, segédkezet nyújt a föderácziót előmozdító klerikális ultramontán osztrák kormánynak arra, hogy törvénytelen módon kormányozzon! Hát szabad-e egy magyar kormánynak azt tennie ? Az én meggyőződésem szerint nem szabad, és ha teszi, a bizalomra méltatlanná vált még azok részéről is, a kik hivatva volnának az 1867 : XII. törvényczikknek nemcsak rendelkezéseit, hanem szellemét is megvédelmezni. Van azonban még egy más okom is a bizalmatlanságra. Horánszky Nándor képviselőtársam már jelezte a múltkor, hogy ennél az egész játéknál, a melyet a kiegyezés vajúdása ezímén ismerünk, bekövetkezett az a sajnosán ferde politikai helyzet, hogy ámbár majd fényesen igazolni fogjuk, miként akarják Magyarországot a kiegyezéssel kizsákmányolni: odaát Ausztriában úgy van felállítva a dolog, mintha egy Ausztriára kedvezőtlen, jogtalan, törvénytelen, az osztrákokat túlságosan megterhelő kiegyezést oly módon akarnánk keresztül erőszakolni, hogy az a magyar nemzetnek áll érdekében. Önök beszélnek nagyhatalmi állásról és beszélnek arról, miként kell a nagyhatalmi állás érdekeit támogatni. Mi következett be, t. ház ? Bekövetkezett az osztrák Reichsrath bizottsági ülésén egy olyan eset, hogy az osztrák parlament bizottságában akadt képviselő, a ki ezen politikai tendencziának megfelelőleg, a gyorsírói jegyzetek szerint szórúl-szóra a következőket mondotta. Méltóztassék ezt meghallgatni, mert nincs a felháborodásnak az a foka, a mely ezzel szemben jogosult ne volna. Az október 4-ikén tartott bizottsági ülésen dr. Lechei' képviselő, reichsrati tag akként nyilatkozott: (olvassa:) »Die österreichische Regierung, beziehungsweise die Hintermänner, welche hinter sie stehen, insbesonders die Jungcechen und Feudalgrafen, denken sich wieder: Gebén wir den Ungarn diese Begünstigungeu, berauben wir das Volk und schenken wir den Raub den Ungarn«. (Élénk mozgás balfelől.) Raboljuk meg a népet és ajándékozzuk oda a ragadmányt a magyaroknak. T. képviselőház! Ext mondták a bizottságban, a nélkül, hogy csak elnöki megintésben vagy rendreútasításban részesült volna az illető. Ki ne tudná t. képviselőház, hogy az osztrákok közt messze területeken az a felfogás uralkodik, hogy igenis a kiegyezés révén az osztrák népekkel szemben Magyarország javára rabolnak? Athanázius mondja rablónak azt, a kit kifosztott. így áll a helyzet Ausztriában és a magyar kormány megerősíti ezt, hirdetvén, hogy micsoda nagy vívmány, a mit mi a fogyasztási adók átutalásával Ausztriával szemben elértünk, hogy 50 millió forinthoz jutunk a kiegyezés által! Lehet önöknek ezen politikai kérdésben bármiféle felfogásuk, de hogy a nagyhatalmi állásnak, a két egymásra utalt nemzet testvérestílésének az volna módja, hogy egymást rablóknak tekintsük, és gaz fosztogatásról beszéljünk, ezt nem hihetem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De az a kormány, mely ily felfogásnak