Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

172 336. országos ülés 1898. október 17-én, hétfőn. akartam. (Nagy zaj balfelöl.) Hát hiszen meg fogom győzni a t. házat arról, hogy a szívélyes fogadtatás, a meljben ezen kérésem részesült, arra kötelez engem, hogy lehetőleg bebizonyítsam, hogy én nem fáradtam ki. Hosszabban leszek most már terhükre és azzal kezdem, hogy beszédem elejének végéhez közeledem. (Élénk derültség. Félkiáltások a szélső báloldalon; Hol az előadó?) Sok SZÓ esett a lapokban és a házban is az 1867 : XII törvényczikk 68. §-ának értelmezéséről. Ráfogták már Horánszky Nándor képviselő úrra is, hogy ő építette fel azt az aranyhidat, mely szerint az a szakasz csak egyetlen tilalmat tartalmaz hogy tudniillik szövetség másként nem létesülhet, de azonkívül minden lehetséges. Hogy ez nem így van, arra nézve egy kis történeti anyaggal szolgálok azoknak, kik ama szakasz keletkezését talán nem tanulmányozták. Mit mond ez a szakasz? (olvassa): Magában értetődik, hogyha és a mennyiben a fentebbi 58—67. §-okban elsorolt tárgyak fölött az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja s minden jogai e részben is sértetlenek maradnak. Hogy pedig mi értendő az önálló törvényes intézkedések alatt, megmondja az 48. %,, (olvassa): »A kereskedelmi ügyek közössége sem foly a pragmatika szankezióból, mert annak értelmében a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnének s vámvonalak által szabályozhatnák kereskedelmi ügyeiket.« Tehát maga a törvény nemcsak kimondja az önálló rendelkezésre való jogosultságot, de megvonja az alternatívát is, az önálló vámvonal felállításának második alternatíváját. Hiszen mint már máskor kifejtettem, józan ész szerint más nem is lehetséges, mint vámszövetség vagy önálló vámterület. Épúgy mint a városháza varosból és házból áll, a vámterület áll vámból és területből; a területet másképen, mint vámvonalakkal meghatározni nem lehetvén: önálló vámterület vámsorompó nélkül nem lehetséges. De lássak, miként értették 1867-ben ezen szakaszt annak törvénybe iktatásakor. Igen authentikus tanúkra fogok hivatkozni, önök mindenesetre nagy hitelt érdemlőséget tulajdonítanak nekik, — elsősorban Tisza Kálmánra. E szakasz eredetileg nem volt benn a törvényben így, a hogy van, hanem más volt a bizottság javaslata. Igen kérem, méltóztassék figyelni, mi történt a dologban és mi szándékoltatik most, mert közjogi szempontból ez talán a legfontosabb része az egész kiegyezési kérdésnek. Mi történt akkor? Kónyi Manó könyve szerint (olvassa):} »Tisza Kálmán úgy látta, hogy a javaslat elfogadásáról az indirekt adók tárgyában szerződés kötése czéljából eljáró küldöttségeknek az az utasítás adatik: »megállapittatik egyszersmind jövendőre azon módozat, a mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni,« ezzel pedig kimondatik, hogy Magyarország soha többé önállólag ezen tárgyak felett nem fog intézkedni. A közbenső vámsorompók fölállítását ó' sem óhajtotta; de kívánta, hogy tisztán és világosan föntartassék fölállíthatásukhoz való jogunk. Deák Ferencznek Poroszországra vonatkozó példájára megjegyezte, hogy Poroszország, midőn szövetséget kötött, ezért nem áldozta fel önállóságát, mert fentartotta magának, hogy bizonyos számú évek elteltével önálló intézkedési jogában visszalép, a mi a kereskedésre nézve e javaslatban nincs egészen tisztán fogalmazva.« Tehát Tisza Kálmán is világosan az önálló rendelkezés alatt a vámsorompók felállíthatásához való jognak biztosítását tartotta egyedül alkalmasnak arra, hogy az alkotmány kellőleg megóvassék. Mit mond erre Deák Ferencz? Ő azt mondta: »Én különben legkevésbbé sem ellenzem, hogy az ország e tekintetbeli önálló intézkedési jogát itt különösen kifejezzük, mert javaslatunk értelme különben is az, hogy hazánk jogát fenn akarjuk tartani és ezt határozottan kimondottuk és ki akarjuk mondani.« Tehát Tisza Kálmán és Deák Ferencznek közös egyetértéssel megállapított nézete az volt, hogy a bizottsági szöveget pótolni kell azzal, hogy a vámsorompók felállításához tartozó önálló rendelkezési jognak fentartását a paragrafusban világosan ki kell fejezni. Ennek következtében Csengery Antal adta be Deák Ferenczczel való megállapodás folytán az indítványt a 68. §-nak következőképen való szövegezése iránt »magában értetődik, ha és a mennyiben a fentebbi 68—67. §• okban elősorolt tárgyak felett az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja és minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.« E hisztorikon szerint minden kétséget kizárólag áll az, hogy az önálló rendelkezési jog alatt sem Deák Ferencz, sem Tisza Kálmán, sem senki más, soha nem értett mást, mint a vámsorompók felállítását. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mindenki, ki önálló rendelkezésnek csúfolt vagy gúnyolt intézkedés alatt mást akart behozni mint a vámsorompók felállításával való önálló vámterületet, az a törvényt sérti meg a 1867. XII. törvényt kijátszsza, a nemzet jogát konfiskálja. Az oly kormánynak, mely ily alapon áll,