Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

386. országos ülés 1898. október 17-én, hétfőn. 171 a kérdésre vonatkozólag, ha Ausztriában a parlament nem bizonyul akczióképesnek, vagy ha a kiegyezés nem köttettetik meg úgy, hogy ahhoz a magyar kormány hozzájárulhatna, megfelelő intézkedésekre előzetesen szerződött, és megállapodott az osztrák kormánynyal. Részleteit ezeknek a megállapodásoknak ma még nem ismerjük, mert ezeket csak az osztrák kormánynak szabad tudni, amagyar parlamentnek nem; de két dolgot nyilványosan tudunk. Az egyik az, a mit itt Pulszky Ágost képviselő úr bejelentett, mely szerint a megállapodás az, hogy 1903-ig azon államokkal szemben a melyekkel nekünk nemzetközi szerződéseink vannak, a közös vámterület szövetségi alapon fentartandó. A másik dolog az, hogy Ausztriában pedig a 14. § Bal fogják életbe léptetni a magyar kormány álláspontja szerint önálló rendezés czímén megszavazott törvényjavaslatokat, melyeket aBadeniféle kiegyezés tartalmaz. Hát méltóztassanak ebbe a dologba csak röviden beletekinteni. Mit czéloz ez ? Először is czélozza az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-nak nyilvánvaló kijátszását. Mert az több mint világos, öuök is ismerik, hogy a vámterületi szövetség esakis két alkotmányosan kormányzott országnak képviselő testületei között jöhet létre és ekkor tiszta és világos az a konkluzum, hogy a külföldre vonatkozólag azon kisebbszertí dolgokra a vámszövetség semmi úton sem jöhet létre. És ha önök mégis a 14. § alapján akarnának odaát ily vámszövetséget a külfölddel kötött szerződésekre nézve fen tartani, akkor önök lerontják a törvényt, lerontják saját álláspontjukat és megsemmisítik magának Deák Fereneznek a hagyatékát. (Úgy van! Úgy van! szélső baloldalon.) De t. ház, csak a 14. §-ra nézve akarom azoknak, a kik oly nagyon engagirozottak ennek a kormánynak támogatásában szíves figyelmükbe ajánlani, hogy méltóztassanak megnézni, mi rejlik ennek a háta mögött. Ha Bánffy Dezső kormányának lehetővé teszik azt, hogy ezen javaslatok törvényerőre emeltessenek és odaát a 14-dik § alapján léptettessenek életbe, akkor az nem csak provizórium lesz, hanem a legveszedelmesebb fajtája a provizóriumnak. Miért? Azért, mert tudjuk, hogy Ausztriában a 14. §. akként rendelkezik, hogy ott a kormánynak szükségrendeletek kibocsátására joga van, ha állami vagyon elide genítéséröí nincsen szó stb. stb. de az ily rendeletek hatályukot vesztik akkor, ha négy héten belül a Reichsrath megnyitása után nem mutatják be azokat, vagy ha azokat a Reichsrath, a képviselőház vagy az urakháza elveti. Már most mit jelent ezen önálló rendelkezés mást, mint a következőt ? Minálunk arra az időre, a melyre a törvény megalkottatik, a recziproczitás feltétele mellett az kötelező, tehát azon időre, a melyre mi a törvényt megalkotjuk, az minket változhatatlanúl kötelez; azonban az osztrákokat nem kötelezi, csak addig, a meddig nekik tetszik. Mert nem szükséges semmi egyéb, hogy összehívják az osztrák Reichsrathot, a kormány bemutassa a rendeleteket és a Reichsrath azokat meg ne szavazza, mert akkor eo ipso hatályon kiyííl vanuak helyezve! (Igaz! Űqy van! halfelől.) Hát, t. ház, ez az a diadal, a melyet Bánffy Dezső Ischlből magával hozott, az a magyar álláspont győzelme, ez az önálló rendelkezés törvénynyel és végtelen provizóriummal, Ausztria tetszésétől függőleg. (ügy van! Úgy van! szélső baloldalon.) Hogy ehhez Thun hozzájárul, az természetes, hisz ez a legkellemesebb provizórium, a mely csak létezhet egy kormány számára. Az osztrák kormány kezet csókolhat egy Bánffy Dezsőnek, a ki ilyesmibe belemegy, mert ő addig tartja ezt a provizóriumot, a meddig neki tetszik, ránk pedig azon határidőig, kötelező az, a meddig a törvényt megalkottuk. Iiyen játékot űzni egy nemzet legszentebb érdekeivel képes lehet Bánffy Dezső és az a többség, a mely törvénytelen eszközökkel van összetoborozva; (Igás! Úgy van! balfélől.), dé hogy az ellenzéknek hozzájárulásával ezt nem fogják keresztülvinni, arról méltóztassanak meggyőződve lenni, mert vannak itt kötelességtudó férfiak, a kik a nemzet és a haza iránt, saját programmjuk iránt, ismerik kötelességöket. (Élénk helyeslés a bal- e's szélső baloldalon.) Azt mondják önök, — és ezzel a-thémával nem szándékozom tovább foglalkozni, — hogy nem kívánhatjuk, hogy önök a mi programmunkat fogadják el. Nem is kivánjuk, hogy a mi programmunk azzal kompromitáltassék, hogy Bánffy Dezső a magáévá teszi; (Tetszés a szélsőbalon.) de mikor mi egy kormánytól a törvény végrehajtásaként az önálló vámterület és a vámsorompók felállítását követeljük, ezt mi nem politikai programmunk végrehajtásaként követeljük, habár ezt folyton hirdetjük, de követeljük, mint a törvény egyedül jogosult folyományát. Hallunk itt már mindenféle verziókat, hogy a 68. §. másként is értelmezhető. Csak röviden foglalkozom a kérdéssel. (Felkiáltások balfélől: Szünetet!) . . . Ha szabad kérnem, t. elnök úr, szíveskedjék öt percznyi pihenőt adni, nem nekem, hanem a hallgatóság számára. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Öt perez szünetet! Felkiáltások jobbfelöl: Nem kell! Zaj. Elnök aenget.) Elnök: (Zaj.) Kérem, ha a ház követeli, megadhatom; de én azt hiszem, fölösleges. Méltóztassék folytatni. (Nagy zaj a szélsőbalon.) Bartha Miklós: Ezt soha egy elnök sem tagadta meg. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérek csendet! Polónyi Géza: Én nem magam miatt 2-2*