Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-319
10 319. országos ülés 1898. szeptember 5-én, hétfőn. Pulszky Ágost : T. ház ! (Zaj.) Én igen szívesen átadom Molnár János képviselő úrnak a szót, ha ő előbb kivan nyilatkozni. Molnár János : Nem kívánok, kérem. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ez nem egyezkedés tárgya. A szabályok azt tartják, hogy felváltva kell szólani [mellette és ellene. Minthogy mellette Pulszky Ágost képviselő úr van feljegyezve, ő következik. Pulszky Ágost: Nem bírtam tudomással arról, hogy a t. képviselő úr feliratkozott; én időközben feliratkoztam, és azért vagyok bátor azokra vonatkozólag, a miket Horánszky Nándor és Győry Elek igen tisztelt képviselő urak felhoztak, néhány észrevételt tenni. Győry Elek t. képviselő úr konklúziója az volt, hogy nem lehet, hogy a ház e kérdésben határozatot hozzon, egyszersmind azonban azt mondta, hogy a háznak okvetlenül nyilatkoznia kell ez ügyben. Engedelmet kérek, a ház ez ügyben ma semmiesetre sem nyilatkozhatik, és egyáltalában nem nyilatkozhatik soha határozat nélkül; az egyes képviselők nyilatkozhatnak, ebből következtetni lehet a többség véleményére, de a ház nyilatkozatát hivatalos formában csakis az elnök mondhatja ki a ház határozata alapján. A képviselő úr indokát tehát egyáltalán el nem fogadom, sőt azt tartom, hogy ez a kérdés a ház együttlétének kérdésével van szoros kapcsolatban, és hogy az a felfogás, melyet ő véd és ő tart helyesnek, a ház esiszíencziális jogához van fíízve; így tehát bátor vagyok azt mondani, hogy a ház ezt nem nyilatkoztathatja ki, ha csak nem külön vita és külön határozat alapján. Hogy pedig ezt tenni semmiesetre sem volna czélszeríí, hogy a ház semmieseíre sem tekintheti az adott esetben a fenforgó eljárást olyannak, mint a mely a ház jogait, vagy a ház tagjainak szabadságát bármi tekintetben is sérthetné, azt hiszem, ez részünkről legalább époly kétségtelenül áll, mint a mily kétségtelennek állítja a képviselő úr ennek ellenkezőjét, és így tényleg azon eset forog fenn, a melyet Berzeviczy Albert igen tisztelt alelnök [úr konstatált, (Élénk mozgás és derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) itt egy kontroverz kérdéssel állunk szemben, a melyet végérvényesen ma meg sem oldhatunk, hanem a melynek tisztázása tekintetében, igenis, — mert egyáltalán csak ennyire terjedhet ma a megoldás, — eszmét cserélhetünk. E tekintetben pedig teljesen azonos alapon állok Horánszky Nándor igen tisztelt képviselő úr azon praemissáival, hogy az adott esetben a királyi leirat kihirdetésével magában semminemű sérelem a házon nem történt. (ügy van! a baloldalon.) Azt hiszem, kétségtelen, eltekintve azon félreértéstől, a melyet az igen tisztelt miniszterelnök úr felvilágosított, hogy a ház bármikor és bármeddig is napolja el magát, — és ez az alkotmányos élet természetében rejlik, — királyi leiratnak mindig lehet közben helye, a mely a házat korábban is összehívja, (Ügy van! a jobboldalon.) ha kellő alakban és a törvényeknek megfelelőleg van kiállítva. (Élénk ellentmondás a szélső baloldalon.) Itt ez esetben úgy, mint mondom, nem ennek körülménye forgott fenn, mert ez esetben az időbeli eltérés tényleg oly jelentéktelen és másrészt arra, hogy a ház tényleg előbb kezdje meg munkálkodását, ok nem forgott fenn, de hogy joga van a királynak a házat előbbre is összehívni, rendkivííli körülmények, vagy bárminő szükség esetében, azt, úgy hiszem, az igen tisztelt képviselő urak fogják legkevésbbé kétségbe vonni. Ez a kérdés tehát nem kontroverz kérdés. A mi azt illeti, hogy a törvény minő kellékekhez köti az elnapolást, tökéletesen igaza van Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak. Természetes, hogy az elnapoló leiratnak alkotmányosan kell ellenjegyezve lennie. Természetes az is, hogy oly időben kell az elnapolásnak végződnie, hogy még azon évben el legyenek intézhetők az 1867-ik törvényczikk értelmében a zárszámadások és költségvetés, (Mozgás a szélső baloldalon.) hanem a konzequencziát illetőleg nem érthetek egyet Horánszky Nándor t. képviselőtársammal (Mozgás és zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) és pedig azért, mert a mi a királyi leirat formáját illeti, ha az elnapoló leirat tényleg ellenjegyezve nincs, akkor nem ott kezdődik a ház szerepe, hogy annak felolvasása után történjék felszólalás, hanem az egyszerűen fel sem olvasható. (Nagy zaj és ellenmondásók a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Polónyi Géza Hát honnan tudja meg, ha fel sem olvasnák ? Elnök (csenget): Csendet kérek ! Pulszky Ágost: Mielőtt a királyi leirat felolvastatik, konstatáltatik már az elnök részéről, hogy az alá van-e írva, vagy nem. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Hentaller Lajos : De hát ha az alelnök úr nem akarja konstatálni. (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem, tessék meghallgatni a szónokot. (Halljuk! Halljuk!) Pulszky Ágost: A felolvasást igen bölcsen oly módon szokta az igen tisztelt ház eszközöltetni, hogy először az aláírás és ellenjegyzés olvasta tik fel, . . . (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Tehát felolvastatik!) és ha az aláírás és ellenjegyzés nem olvastatik fel, akkor tovább olvasni sem lehet. (Zajos ellenmondásók és nagy derültség a szélső baloldalon. Felkiáltások: Hát ki határozza meg?) A t. képviselő uraknak, úgy látszik, a szólásszabadságról igen különös fogalmaik vannak,
