Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-319

319. országos ülés 1898. szeptember 5-én, hétfőn. 11 mert ily királyi leiratokkal szemben arrogálják maguknak a szólásszabadságot, de nem akarják a ház szabályai értelmében meghallgatni a képviselőtársukat. (Úgy van! Úgy van! jolhfelől. Nagy zaj.) Engedelmet kérek, itt a képviselőházban kétféle mértékkel nem mérhetnek önök az örök logika nevében, és nincs joguk arra, hogy félbeszakítsanak, nincs joguk arra, hogy lehetetlenné tegyék olyan momentumok meghall gátasát, a melyek minden esetre a ház igen nagy részére meggyőzők lehetnek. (Zaj, eUenmondások a szélső baloldalon. Halljuk/ Halljuk! jobbfelöl.) Hogy mennyire igaza volt Berzeviczy Albert t. képviselő úrnak és alelnöknek abban, hogy kifejtette a logikai konzequencziáját annak, a mi az önök elmélete szerint bekövetkezik, az abból látszik, hogy önök argumentumot vonnak le abból, hogy rendkívüli időkben igen nagy emberek milyen eljárást követtek rendkivííli esetekkel szemben, és önök nem rendkívüli időben, nem nagy emberekkel (Zajos derültség és taps a balés szélső baloldalon.) és nem rendkivííli esettel szemben ugyanilyen eljárást kivannak követni. (Általános derültség. Zaj. Elnök csenget.) T. ház! Lássuk, milyennek képzeli az igen tisztelt képviselő urak egy része a szólásszabadságot. Horánszky Nándor t. képviselő úr azt mondja, hogy világos, hogy egyébhez nem lehet szólni, mint a kérdés elintézéséhez, mint a királyi leirat elintézéséhez. A királyi leirat elintézése abban áll, hogy továbbá vitatkozni, továbbá határozatot hozni, tovább szólni egyáltalában nem lehet. Tehát épen az, a mihez Horánszky Nándor t. képviselő úr szólni akart, épen azon felelősség elvére, a melyet ő emlegetett, egyáltalában nem alkalmazható, mert akkor, a mikor a királyi kézirat kihirdettetik, annak hatálya életbe lép és a háznak más teendője nincs, mint a jegyzőkönyvet megszerkeszteni és hitelesíteni. A jegyzőkönyv hitelesítésénél sem lehet egyébhez szólni, mint ahhoz, hogy a jegyzőkönyv megfelel-e azoknak, a miket a ház tényleg határozott, és a mik hivatalosan tényleg történtek a házban. Igaz, a ház praxisából tudjuk, hogy számtalan esetben történtek felszólalások jegyzőkönyvi hitelesítés czímén és más czímen, a mik után igen hosszas vitákra adhattak alkalmat, de hogy ezen körülmények normális parlamentáris működések mellett nem olyanok, hogy ezekhez ilyen vitatkozás fűződhessék, és nem olyanok, hogy a ház egy részének a jog megadathassék, a ház tagjai más részétől a jog megvonathassák, — azt hiszem, hogy világosan és tisztán áll. Ügy is elég eset volt arra, hogy a házszabályokat eddig úgy magyaráztuk, hogy azok csak jogokat terjesztettek ki bizonyos irányban, nem gondolva arra, hogy ezzel más irányban jogok szoríttatnak meg, úgy, hogy a töbl védelme a házszabályokban ma már nem talál kellő alapot, és hogy vajmi nehéz — nem mondom, hogy lehetetlen — a házszabályokkal azon folytonos törvényhozási és adminisztratív kötelességeknek megfelelni, a melyek a ház létjogának igazolását tartalmazzák. (EUenmondások balfelől. Zaj. Elnök csenget.) Ennek következtében ne szaporítsuk ezen eseteket, hanem maradjunk meg a mellett, a mit az alkotmányos gyakorlat, a melyet más országok példája, a melyet saját rendes, zavartalan alkotmányos fejlődésünknek tradicziói nekünk kiszabnak. És ez azon eljárás, a melyet Berzeviczy Albert t. alelnökünk ezen esetben, ezen alkalommal követett. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás bal felől.) Természetesen konklúziót ebből ma nem vonhatunk, sőt belátható időben nem is hiszem, hogy a ház e pontban egyáltalában határozatot hozhatna, mert bárminő határozatot ez ügyben csak a házszabályok módosításával volna kapcsolatos. Ha pedig ebbe a kérdésbe belemegyünk, akkor kétségtelen, hogy itt nem az az első és főkérdés, a melyről szó lehet, hanem hogy nagyon tág tér lesz azon kérdések kerete. (Ellenmondás. Zaj a szélső báloldalon.) Ennek következtében, azt hiszem, ez esetben nem hogy napirendre térhetünk, mert ennek nincs helye, napirend tulaj donkép kitíízve nem levén, hanem bezártnak tekinthetjük az inczidenst a nélkül, hogy az igen tisztelt alelnökünk eljárását bármi tekintetben és bármi következtetéssel dezavuáltnak lássuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Győry Elek: Csak pár szóra kérek engedelmet, szavaim értelmének félremagyarázása czímén. Az előttem szólott igen tisztelt képviselő úr abból, hogy én akként nyilatkoztam, hogy nem lehet ebben a háznak nyilatkozni, azt következtette, hogy ha nyilatkozni nem lehet, határozni sem lehet, és hogy így én quázi képtelenséget mondottam. Nem tudom, azért haragudott-e meg, hogy én képtelenségnek mondottam azt, a mit ő állított, de én mindamellett kénytelen vagyok ismételni, hogy mit mondottam. Én nekem az a meggyőződésem, hogy a határozat joga és a szólásszabadság joga a képviselők részére kétségtelen. Világosnak tartom azt, hogy úgy, a mint Horánszky Nándor képviselőtársam mondotta, ezek a lények és következtetések teljesen állanak, tehát nem kontroverzek. Ennélfogva nem hogy nem lehet, de nem tartom szükségét annak, hogy bármi tekintetben erre vonatkozólag határozat hozassék. En megelégszem azzal, hogy a naplóban nyomva legyen, hogy a házban ily felfogás nyilatkozott meg. (Felkiáltások balfelöl; Ezt mondotta!) Pulszky Ágost: Félremagyarázott szavaim ján kérek szót. Az igen tisztelt képviselő ^lreérfcette, vagy félremagyarázta szavaim