Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-336

158 336. országos ilés 1898.~oktnber 17-én, hétfőn. hattá beszédemet úgy, hogy én Pulszky Ágost képviselő' urat elismertem előadónak indítványomban; mert a házszabályok szerint tudja mindenki, hogy a bizottság jelentése az előadó által terjesztetik elő. így állván a dolog, én indítványomat meg kellett hogy csináljam, azon hona fidessel, hogy csakugyan az előadó fogja a bizottság részéről beadni e jelentést. De, hogy Pulszky Ágost képviselő urat én verifikálhattam volna a pénzügyi bizottság előadójának, még ha azt tettem volna is, — a képviselő úriegyen szíves tudomásul venni, hogy én a pénzügyi bizottságnak tagja sem vagyok, tehát, hogyan juthatott volna Pulszky Ágost képviselő úr az én révemen ahhoz, hogy én nevezzem ki a pénzügyi bizottság előadójául. De, t. ház, minden félreértés kizárásával, igen is, én a javaslatot, a melyet a pénzügyi bizottság előadója terjesztett elő, kértem oda visszautasítani, de nem azt, a mit Pulszky Ágost terjesztett elő. Világosan meg vau ez magyarázva, mert én nem Pulszky Ágostra vonatkozólag tettem meg indítványomat, hanem a pénzügyi bizottság előadójára vonatkozólag. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Széll Kálmán: T. ház! Én igazán nem értem, hogy a képviselő úrnak mi kedve telik abban, hogy ezt a dolgot másodszor is felhozza és szabálytalanságot keres ott, a hol szabálytalanság nem történt. Thaly Kálmán: Házszabályellenesség ! Széll Kálmán: Nem történt szabályellenesség, ismétlem, és képes vagyok ezt be is bizonyítaiű. (Halljuk! Halljuk!) A t. ház általában meggyőződhetik arról és a képviselő úr lehetne annyi diszkreczióval és tekintettel a ház pénzügyi bizottsága iránt, kisérjék bármikor annak működését figyelemmel, hogy ott soha, semmi körülmények közt szabálytalanság el nem töretik és soha semmiféle szabálytalanság nem követtetik el. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) És meg lehetnek arról győződve, hogy a mint eddig nem történt, úgy ezúttal sem történt semmi, a mi bármi tekintetben kifogásolható lenne. Már a múlt ülés végén nem terjeszkedhettem arra ki, mert nem hallottam ezt az ellenvetést, de Hegedüs Sándor t. barátom rektifikálta, — hogy igenis, jogos megbízás alapján jelent meg Pulszky Ágost az előadói széken, mert nem áll az, a mit Polónyi Géza t. képviselő úr a múlt ülésben mondott, — a mint beszédét olvastam, — hogy a pénzügyi bizottság megválasztja egyik ülésről a másikra az előadóját és a pénzügyi bizottság ugyanabban az ülésben, a melyben tárgyal, sohasem választ előadót, hanem a másik ülésben; abban az ülésben, a melyben a tárgyat felveszi, csak előadót választ, és akkor nem tárgyal, csak a másik ülésben. Hát. kérem, a pénzügyi bizottság nem így jár el. A pénzügyi bizottság, még pedig évek hosszú során át, a következőkép járt el. Megvan a maga rendes előadója, a kit az ülésszak elején megválaszt; az mostanában Hegedüs Sándor. Polónyi Géza: Jegyzőt választ, de nem előadót! Széll Kálmán: Jegyzőt, igen, a kit rendesen az előadással biz meg. Csakis egyes specziális esetekben választ más előadót, mint a költségvetés egyes tárczáinál, a költségvetés részleteinél; az átalános előadó Hegedüs Sándor, a többi tárczánál egyik-másik kizottsági tag. Már most az a bevett praxis, hogy, ha nem biz meg más valakit egy tárgynak az előadásával, akkor minden odautasított tárgynak a rendes előadója az, a kit az ülésszak elején választottak, vagyis mostanában Hegedüs Sándor Ebben az esetben is így történt. A nélkül, hogy ő előre meg lett volna választva, referált, mint rendes előadója a bizottságnak. Már most az ülés végén én a bizottságot megkérdeztem, kiván-e hitelesítő ülést tartani, és a bizottság természetesen nem kívánt, mert ez a jelentés három-négy mondatból áll, a mint hogy az indemnity-törvényjavaslat érdemi bi rálát tárgyát a bizottságban sohasem képezte, sem a kormánypárt, sem az ellenzék részéről, és azt mindig rövid pár perez alatt elvégezte a bizottság. Ezúttal is így tette és határozatilag kimondotta, hogy — a mint igen sokszor történt — az elnök megbizatik a jelentés hitelesítésével. Most már, kérem, évtizedes praxis az, hogy, ha a rendes előadó bármely okból akadályozva van a megjelenésben és azt kellő időben bejelenti, akkor az elnök autorizálva van egy másik bizottsági tagot megkérni a jelentés előterjesztésére. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez történt ebben az esetben is. Hivatkozom mindazon képviselő urakra a túloldalról és nagytekintélyű urakra, és igen tisztelt barátaimra, azok igazságszeretetére, a kik a bizottság tagjai voltak évek során át, nem így történt-e ez évek sorári át és soha kifogás alá nem jött? (Ügy van! jobbfelől.) Hát kérem, a mi évtizedeken keresztül helyes volt és igaz volt, az most egyszerre nem helyes és nem igaz? Ez lehet taktika, de nem igazság. Az igazsághoz híven tartozom konstatálni, hogy így jártam el eddig szabály szerint és ezután h így fogok eljárni mindig ; soha a pénzügyi bizottságban szabálytalanságot nem követtem el, nekem az sohasem imputáltatott; ha imputáltatott volna, refutáltam volna; és szabálytalanságot nem fogok elkövetni a jövőre sem; már a priori elutasítom azt magamtól és a pénzügyi bizottságtól, hogy ott szabálytalanság történik. Meglehet, hogy tévedések fordulnak elő, de hogy ott szabálytalanságok követtesse-