Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-333

333. országos ülés 1898. október 8-án, szombaton. 141 értelemben az önálló, állandó berendezkedés iránt. Ezt értettem és ezt mondom most is. (Nagy zaj a széső baloldalon. Felkiáltások: Egyoldalú ?) Mindenesetre egyoldalú is. Akkor jön el ennek az ideje, midőn meggyőződöm arról, hogy Ausztriában — a két kormány közt létrejött megállapodás szerint — nincsen meg a lehetősége annak, hogy ezen javaslatok változtatás nélkül, érdemben elfogadtassanak. Ez idő szerint legkevésbbé mondhatjuk, hogy eljött ez az idő, mert az obstrukczió ott megszűnt, az első olva sásban letárgyaltattak a törvényjavaslatok s most a bizottságban fognak tárgyaltatni. Tehát ma legkevésbbé lehet valamit erről mondani. Ha azonban rövid idő alatt, figyelemmel kisérve az ottani tárgyalást, arról győződöm meg, hogy ott az akarat nem komoly, a törekvés nem nyújt biztonságot, igenis kötelességemnek fogom tartani . . . (tSagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Mikor? (Ellenmondások a jobboldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Addig pedig arra kérem a t. házat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy ezen javaslatok a bizottságokban, minálunk minél hamarább letárgyaltassanak és oda hatni, hogy a házban is nyugodtan letárgyaltassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! Sem ildomosnak, sem taktikusnak nem tartom a miniszterelnök úr azon kijelentését, a mely a quóta-bizottság terveire és intenczióira vonatkozik. Egy dolgot konstatálnom kell nagy sajnálattal és ez az, hogy a quóta-bizottsíg az utolsó ülésében a quótának egy minimális felemelését felajánlotta. A t. miniszterelnök úr ezt felhasználja arra, hogy a quóta-bizottságnak intenczióiról itt kijelentést tegyen. Azt mondotta, ha jól emlékszem, hogy a quóta-bizottság a quóti egy bizonyos felemelésének jogosultságát elismerte. Midőn a miniszterelnök úr nem a történteket konstatálja, hanem ilyen általános kijelentéseket tesz, az először nem ildomos, mert a quóta-bizottság intencziójával foglalkozik, másodszor pedig ebben egy továbbmenő bizt itási tendenezia rejlik, a mely később majd meglátjuk, hova fog kifejlődni. A kérdés azonban nem e körűi forog, hanem a körül, — és erre nézve kérnék én a magam részéről választ, — hogy hiszi-e a miniszterelnök úr és van-e bizonyítéka arra, hogy äz osztrák kormány a beterjesztett javaslatokat elfogadja, magáévá teszi, támogatja és biztosítja quótaemelés nélkül. (Élénk helyeslés balfélől.) Ha ez iránt biztosítéka nincsen, ha ez iránt a miniszterelnök úr a házat meg nem nyugtathatja, hogy ezek a javaslatok Ausztriában el fognak fogadtatni akkor is, ha a quóta fel nem emeltetik, akkor a két kormány között egyezmény nincs, és mindaz, a mi erre vonatkozólag mondatik, csak játék, bujkálás és illoyalis magatartás. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Erre kívánunk tehát választ és akkor egy határig a helyzet tisztulása elkezdődnék; miután azonban erre választ nem kaptam és meglehet, hogy nem is fogok kapni, konstatálni kell a magam részéről, hogy itt egy nagyon sajnálatos kétszínűséggel, bátortalansággal és az államférfiú megnyilatkozásának hiányával állunk szemben, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) ez pedig nagyon sajnos jelenség. Egyébiránt í. ház, e pillanatban ezen kérdésekkel foglalkozni nem kívánok, csak konstatálni óhajtom azt, hogy az utolsó alkalommal, midőn a napirend megállapításáról volt szó, mi a magunk részéről kijelentettük, hogy mindaddig, míg a kormány a kiegyezésre vonatkozólag fennforgó összes intenczióit, összes felfogásait, öszszes törekvéseit és megállapodásait, a ház előtt, minden eshetőséggel szemben fel nem tárja, addig mi semmiféle napirendhez hozzá járulni nem fogunk. A háznnk rendelkezésére áll több kész munka, melylyel ha óhajt, foglalkozhat, íme a t. kormány ezt nem proponálja és ezzel egyenes bizonyságát nyújtja annak, hogy nincs bátorsága a ház elé lépni munkarenddel, következőleg a mi álláspontunk ez idő szerint a kormány gyengesége következtében akkép áll, hogy a ház tétlen, nem foglalkozik, daczára annak, hogy az idő nagyon drága és mint meg fogjuk látni, az országot alighanem nagy bonyodalmak közé viszi. Ezt csak konstatálni kívántam és nagyon sajnos, de meg kell nyugodnom abban, hogy eddigelé a tények nekünk adtak igazat. (Élénk helyeslés balfelöl.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen, midőn valakit bátortalansággal vádolnak, az bizonyos határig bántó; lehet, hogy ne mondjam, sértő, de midőn az ember érzi, hogy az ország érdekében jár el, akkor nem engedi magát elragadtatni, akár miféle provokáczió által. (Élénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon.) Én úgy tartom t. képviselőház, hogy az az út, a melyen a kormány megy, az ország érdekeinek megfelel és utoljára is, t. ház, úgy a hogy Horánszky Nándor képviselő úr felállítja a dolgot a bátortalansággal, mit tehetek? Azt tehetem, hogy tekintettel arra, hogy a legközelebbi napokban bizottsági ülések és fontosak vannak, mégis javaslatba hozom, hogy azt a néhány törvényjavaslatot, mely a ház asztalán fekszik és tárgyalható, napirendre kitűzzék. No már most Horánszky Nándor képviselő úr kijelentette határozottan, mások talán még határozottabban, hogy ők nem járulnak ahhoz, hogy napirend (Közbekiáltás a szélsőbalon: Munka-