Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-333
142 333. országos ülés 1898. ofctóber 8-áii, szombaton. rend !) megállapíttassék és tárgyaljunk, mindaddig, míg bizonyos kívánságoknak elég nem tétetik, a mely kívánságoknak pedig ágy, a hogy a jelen viszonyok között lehet, elég lett téve. Tehát most t. ház, javasoljam, hogy tárgyaljuk a tárgyalásra kész ügyeket, evvel szemben önök méltóztatnak állást foglalni és három és négy és hat napig esetleg a fölött tárgyalunk, hogy a legközelebbi hétfőn azon törvényjavaslatot tárgyaljnk-e vagy sem és szerdán, csütörtökön vagy pénteken e fölött határozzunk. Én ezen eljárással szemben a bátortalanság vádját szívesen veszem magamra csak azért, hogy a magyar parlament tekintélyét a nagyvilág, a közvélemény előtt megvédjem. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobbóldalon. Nagy zaj balfelöl.) Az a különös eljárás, a melyet méltóztatnak követni, az lehet nekem kellemetlen, de a parlamentarizmusnak tekintélyt nem ad. Nekem nincs bátorságom, igen is nincs a parlament tekintélyét leszállítani segítni. (Tartós helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Zaj.) Én ez idő szerint, t. ház, szívesen eltekintek ettől, hogy bátornak tartson Horánszky Nándor képviselő úr, de méltóztassék elhinni, hogy ez az eljárás megfelel a farkas és a bárány meséjének, midőn vádolja a farkas a bárányt, hogy felzavarja a vizet, pedig a bárány van alul. Ez a mese régi, de az ország érdekében van, hogy ez idő szerint önök ezt a mesét érvényre juttassák ; én elviselem az ország tekintélye érdekéből. (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon) Erre való tekintettel igenis bátortalan az eljárásom, de a parlament reputáeziójának érdekében van. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Horánszky Nándor: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Méltóztassék ezt megengedni, a mennyiben a miniszterelnök úr felszólalásából azt veszem ki, hogy az én magatartásom, az én objekczióim a parlament tekintélyének hátrányára válnak. T. ház! A parlament tekintélyét nem az alacsonyítja le, a ki a parlament számára azon jogokat vindikálja, a melyek a parlamentet megilletik, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalonf i ha.hem az alacsonyítja le, a ki a parlamentet semmibe sem nézi és azzal szemben élve, sajnos, hatalmával, úgy jár el, mint a miniszterelnök úr eljárt. (Úgy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egy félhivatalos közleményből ugyanis azt olvastam, hogy a magyar kormány az osztrák kormánynyal minden eshetőségre nézve meg van állapodva. Félhivatalos közleményvolt, — gondolom az ischli talál kozás után, — melyben konstatáltatik, hogy nyilt kérdés többé nincsen, mert bármily esélyei következzenek be a kiegyezési kérdéseknek, a magyar kormány az osztrák kormánynyal, mint mondám, minden eshetőségre meg van állapodva. Hát kérdem, hogy ha ez igy van, akkor ezen megállapodások nyilvánosságra hozatalából mi baj származhat és tehát mi áll ennek útjában? Azt igenis értem, hogy ha valamely ügy még tárgyalás alatt áll, ha az még nem perfekt, hogy akkor azokat a kormány az ország elé még nem tárja; de azt nem értem, hogy ha azok befejezve vannak, hogy ha azok a dolgok már perfektek, melyek az ország érdekében állanak, miként lehet azoknak nyilvánosságra hozatalát megtagadni, miként lehet ezekre nézve az országot felvilágosítás nélkül hagyni. A ki ezt teszi, az alacsonyítja le a parlament tekintélyét és ez a t. miniszterelnök úr, nem pedig én. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Elnök: T. ház! Ha nem kivan senki a tárgyhoz szólni, szavazás alá bocsátom a kérdést. Elfogadja-e a ház azon javaslatomat . . . Hentaller Lajos: Bocsánatot kérek, az elnök úr módosítványával szemben a miniszterelnök úr azt indítványozta, hogy nincsen kifogása az ellen, ha csütörtökön vagy pénteken ülés lesz. Bátorkodom azt indítványozni, hogy tartson a ház a legközelebbi pénteken ülést. (Folytonos nagy zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Én nem indítványoztam semmit, én azt mondtam, hogy nem egészen praktikus dolog megállapítani az ülés napját, ha nem vagyunk bizonyosak abban, hogy a bizottságok már arra az időre tárgyalásaikat befejezték; de h kivánsága a képviselő uraknak, hogy pénteken legyen ülés, én ahhoz hozzájárulok. (Nagy zaj és mozgás.) Elnök (csenget): T. ház! Méltóztatnak ahhoz hozzájárulni, hogy a ház a legközelebbi pénteken fog ülést tartani. (Nagy zaj. Felkiáltások: Igen! Nem!) Ha a ház nem járul hozzá, akkor nem marad más hátra, mint az én eredeti indítványom. (Folytonos nagy zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Szavazást kérünk!) Én azt gondoltam, hogy a ház egy értelemben van arra nézve, hogy nem járúljhozzá, azért akartam határozatképen kimondani az én javaslatomat. De ha nincs egyértelemben, akkor szavazásra kerül a dolog. Az első kérdés az, méltóztatnak-e javaslatomat úgy, a mint megtéve volt, elfogadni? (Folytonos nagy zaj.) Ha ez elfogadtatik, akkor a pénteki ülés tartása elesik. Ha nem fogják megszavazni azt, a mit javaslatba hoztam, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Mi volt az?) Eredeti javaslatom az volt, hogy hatalmazza fel a ház az elnökséget arra, hogy annak idején, midőn a bizottságok munkálataikkal elkészültek, ülést hívhasson össze, a melyen a legközelebbi ülés napirendje fog megállapíttatni. (Folytonos nagy Saj.) Tehát kérem azokat, a kik indítványomat elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége
