Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-327

827. országos ttlés 1898. szeptember 23-án, pénteken. 109 sét; ünnepek előtt állunk stb. Már most mi a kormánynak szándéka ? Mi a számítása ? Mit akar ezen három hónap alatt csinálni? (Mozgás a seélsö haloldalon.) Akármikép tervezi a kormány ezen kérdések megoldását, a bankügyre nézve intézkedni kell; az Ausztriával kötendő keres­kedelmi szerződés tárgyában külön vámterület esetén is intézkedni kell; autonóm vámtarifa­törvényt hozni kell; az érme- és pénzrendszer kérdésében, a bankadósság kérdésében, a melyek a javaslatban érintve vannak, a fogyasztási adók, a szesz-, czukor-, sörtermelési és fogyasztási adó kérdéseiben, a függő államadósságok és a valu­tának igen nehéz kérdésében január 1-je előtt, — ha a kormány az ország érdekeinek megfelelően, komolysággal és kötelességérzettel akar eljárni, — intézkednie kell. (Úgy van ! Úgy van! a szélső­báloldalon.) Hiszen mindezek, mondhatnám rendes viszo­nyok közt, majdnem évekre terjedő munkát ad­nak a törvényhozásnak! (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) És hát mit akar a kormány ? Miféle szá­mítással véli azt elérhetni, hogy deczember 3 l-ig az 1898 : I. törvényczikknek eleget tudjon tenni, ha ugyan — még ezt is merem kérdezni — eleget akar tenni? Erre nézve felvilágosítást a kormány nem adott. A mi álláspontunk ismét nem lehet más, még legjobb akaratunk mellett is, — feltéve, hogy az ország alkotmányához, törvényeihez hívek akarunk maradni — mint a külön vámterület, vámvonal és önálló vámtételek felállítása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még ha akarjuk, sem lehet más a mai viszonyok között, hacsak a törvényt és az alkotmányt dur­ván megsérteni nem akarjuk. (Úgy van! Úgy van! a seélsä baloldalon.) Már most ellenvetéseket hoznak fel e fel­fogás ellen. Készítik a közhangulatot; eszméket dobálnak ki a közönségbe, hogy a közönség szokjék hozzá azon eszmékhez, melyek hamisak, a melyek a nemzet ámítása ezéljából költettek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eszméket dobálnak, hogy a közönség szokja meg a gon­dolatot, hogy aztán majd az álnok gondolatok alapján az azoknak megfelelő javaslat ne tűnjék fel előtte oly ridegnek és durvának. (Úgy van! (Úgy van! a szélső baloldalon!)Készülnek az ellen­vetések ; hallom töredékesen; hallottam itt is, de látom a sajtóban napról-napra. Az egyik ellenvetés pedig az, — és a t- miniszterelnök úr, legalább szeptember hó 6-iki felszólalásából következtetve, ezen ellenvetésre nagy súlyt fog fektetni — hogy az 1867 : XII. törvényczikk 28. §-ában, valamint az 1898 : I. törvényczikk 3. §-ának 3. pontjában nincs benne az, hogy külön vámterület állíttassák fel az esetre. Nincs benne, tehát az kategoricze nem kötelező ránk nézve. Hát, t. miniszterelnök úr, előbb figyel­mébe ajánlom azt, hogy miután a törvény maga két alternatívát állít fel — mert többet fel se állíthatott, mert több nincs — tudniillik vagy szövetségi szerződés útján közös vámterület, vagy ha az nem sikerül, az önálló vámterület: ennél­fogva, ha az egyik nem sikerül, akármi van, vagy akármi nincs a törvényben, józan eszíí ember előtt nem következhetik más, mint a má­sik alternatíva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minden ellenkező magyarázata a sajtónak vagy másnak, vagy pajzán játék a fogalmakkal, vagy rossz indulatú ámítás a nemzettel szemben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Más nem lehet, mert a mint a törvény kimondja azt, hogy az ország a maga függetlenségénél fogva állítkat fel önálló vámterületet, önálló vámvonalat, de erről kész lemondani érdekei alapján, de csak egy időre, de csak szövetségi szerződés mellett: ha az a szövetségi szerződés létre nem jött, vagy nem jön, akkor egyéb magyarázat itt lehetetlen. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Minden más magyarázat, ismétlem, vagy pajzán, gyermekes játék a fogalmakkal — és majd még később is fogom ismételni, ha nem lehet előle kitérni, — vagy rosszlelkű ámítás a nemzettel szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A második ellenvetésem majd az lesz, — és ez már javában folyik, — hogy síppal, dobbal és trombitával kürtöltetik úgy a hazai, mint a külföldi sajtó bizonyos közegeivel világgá, hogy a 67-es alkotások lényege, természete és alapelve hozza magával, hogy a mint a miniszter­elnök úr szokta mondani, a gazdasági kapcsolat meg ne szakíttassék, zavartalanul fennálljon Ausztria és Magyarország között. Arra kérem én a t. miniszterelnök urat, hisz annyi műszavunk van már nekünk, alkotmányos­ságunk sántikáló évtizedei folyamán annyi jött létre, hogy felesleges, hogy a miniszterelnök úr újabb közjogi és alkotmányjogi műszavakat csi­náljon, különösen olyanokat, a melyeket meg­magyarázni nem is tud, de nem is akar. Hát mi ez a gazdasági kapcsolat ? Hiszen gazdasági kap­csolatban vagyunk mi Japánnal is, hiszen gaz­dasági kapcsolatban akarunk mi maradni Ausztriá­val is. De ismétlem, hogy ő a gazdasági kapcsolat szavát használta arra a czélra, ho^y a 67-es alkotások lényege, természete és alapelve hozza magával, hogy a Magyarország és Ausztria között meg ne lazuljon és háborús állapotra ne vezessen. Ez a második nagy ellenvetés. Én erre azt felelem a t. miniszterelnök úrnak, s ezt a szerény nézetemet ajánlom a t. kabinetnek és a t. többségnek is megfontolásra, hogy a 67-es törvényeknek sok mindenféle czéljuk lehetett és lehet, de az sohasem volt és sohasem lebegett alkotóik szeme előtt, hogy azok a törvények valamikor hamisan magyaráztassanak és hajtás-

Next

/
Thumbnails
Contents